2024 március 29

RSS Facebook

2014. március 31. hétfő, 14:32

Isten veled, Ernő bá! Kiemelt

Értékelés:
(3 értékelés)


Elment a Madárember, elment az igazi jó Főnök, elment az Ember


Mezőhegyes, 1974 szeptembere. Rádióüzenet Budaörsről: lehet jelentkezni szerelőnek egy Cessna 337-es típusú gépre, amelyet a „cég” vesz meg. Többen jelentkeztünk, engem húztak ki a kalapból. Innentől kezdve Ernő bá lett a közvetlen főnököm. Típustanfolyam Budaörsön, gyakorlati Salzburgban. Ő mindent kiválóra végzett el. A gyakorlati repülésnél a második felszállás után az oktató csak ennyit mondott: „Repüljön két kört, aztán végeztünk – madárember.” Hatalmas respektje volt a „labancoknál” is.

Hazajöttünk, és kezdődtek a boldog hétköznapok, amit mindig neki köszönhettünk. Rengeteget dolgozott. Ekkor kezdődött a mezőgazdasági repülés átszervezése. Nagyon sok jó ötlettel állt elő, és mindig a beosztottjai mellett állt ki. Repült Ka–26-ossal, MD–500-assal, An–2-essel.





Nála mindig nyitva volt az ajtó, soha nem kellett kopogni. Híres volt szigorúságáról, leteremtette a beosztottjait rendesen, ha megérdemelték, de haragtartó sohasem volt. Öt perc múlva már segített megoldani a problémáját az előbb még a szőnyeg szélén álló kollégának. Az élete természetesen a repülés volt, és közben vívta harcát a cég érdekében minden lehetséges főnökével.

Köztünk az összekötő kapocs a Skymaster volt, a mindkettőnk által nagyon szeretett „huzi-toli”. A mai napig büszke vagyok arra, hogy a szerelője lehettem. A szakmámban szinte mindent neki köszönhetek, apám helyett apám volt.

Salzburgban kezdődött, és ott is lett vége. A beosztottjaiért és a cégért vívott csatái közepette megérezte, hogy a főnökei elküldik nyugdíjba. Salzburg mellett van egy gyönyörű hegy. A gép karbantartása miatt pár napot ott töltöttünk. Annyit mondott: „Menjünk fel a hegyre, nem hiszem, hogy többet így itt lehetünk együtt, igyunk meg egy búcsúitalt, és nézzünk le erre a gyönyörű városra! Jó volt veletek.” Két hét múlva elküldték nyugdíjba.

Drága Ernő bá! Most, hogy már nem tudunk lenézni együtt a kedvenc hegyünkről, és a Skymaster hangját is csak a lelkünkben halljuk, könnyezve ugyan, de nagyon büszke vagyok arra, hogy az utolsó repülésedet – búcsúztatásodkor – a HA–SVI fedélzetén teszed meg, és így köszönsz el kedvenc repülőtereidtől, barátaidtól, kollégáidtól. Isten veled! Soha nem felejtünk! Soha nem felejtelek!

A szerelőd, Fedő