2015. december 04. péntek, 14:39

Vissza kellett fognom, hogy nehogy műrepüljön! – Levegőben a Gerle 12-es! Kiemelt

Értékelés:
(7 értékelés)

2015. december 4-én igazi repüléstörténeti esemény tanúi lehettünk a budaörsi repülőtéren. Délután kettő óra három perckor ugyanis Rohács Tamás berepülőpilótával a botkormány mögött a levegőbe emelkedett a Goldtimer Alapítvány által újjáépített Gerle 12-es repülőgép. A gép még 2012 decemberében került vissza az alapítvány budaörsi hangárjába a Petőfi Csarnokból, ahol a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tárlatán volt látható mint Gerle 13-as replika. Ám az alapítvány vezetősége úgy döntött három évvel ezelőtt, hogy a gépet átalakítja és soros motorral újjáépíti, így a számozását is megváltoztatta Gerle 13-asról -12-esre, mert eredetileg a 12-es Gerle repült egy darabig négy hengeres WM Sport erőforrással.

De ma nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy három évi kitartó munka után végre elérkezett a nagy nap, amikor azért gyűltek össze az alapítvány munkatársai, barátai, pártolói és a kíváncsiskodók egy óra körül a hangárban, hogy kitolják végre a Gerlét, amely közel tizenöt éve nem volt a magasban, hiszen Gerle 13-asként 1992-ben történt a futóművével az a sérülés leszállás közben, amelyet követően a gép már nem repülhetett többet. Illetve ezt követően került kiállítási tárgyként a PeCsa-ba.

Miután a gépet kitolta a hangárból az alapítvány lelkes csapata, s az előírásoknak megfelelően bekerültek a futók elé a féktuskók, a szárnyak mellé a tűzoltópalackok, Muhi Béla szerelő ült be a Gerlébe, hogy a felszállás előtt lemotorozza a gépet. A Walter-Minor IV-3-as motor úgy indult pöccenésre, mint az a bizonyos karóra Schafhausenben, s lágy duruzsolása melegítés közben belengte az egész budaörsi repülőteret. Mi, akik ott álltunk a gép körül legalább olyan izgatottan figyeltük ezt az eseményt, mintha már a felszállás következett volna. Alig tíz perc sem kellett ahhoz, hogy a négyhengeres erőforrás elérje az üzemi hőmérsékletet. Miután Béla leállította a motort, előírásszerűen kitöltötte a gép fedélzeti naplóját aláírásával igazolva, a Gerle 12-es alkalmas a repülésre. Most Rohács Tomin volt a sor, aki az alkalomhoz illő új bőr pilótaruhába beöltözve átvette a gépet majd bepattant annak a pilótafülkéjébe. Beülve magára öltötte az ejtőernyőt, a bekötőhevedereket, a bőr haubét és a pilótaszemüveget. A WM motor az indításkor kicsit kérette magát, de csak azért, hogy tovább fokozza a bámészkodókban az izgalmat. Béla rutinos mozdulattal átforgatta a légcsavart, s az erőforrás máris magára talált, s egy két pöfékelést követően már ugyanolyan szépen duruzsolt, mint annak előtte.

Tomi pár perc melegítés után intett Bélának és ifj. Bobák Gyurinak, a másik szerelőnek, hogy vegyék el a féktuskókat, s engedélyt kért a toronytól a gurulásra. A kis Gerle ezután sarkon fordult és a 09-es jobb-jobb pálya felé vette az irányt. Szép komótosan kigurult a starthelyre, majd 14 óra 3 perckor Tomi rászurta a gázt, s a Gerle 12-es nekilódult a pályának. Alig százötven-kétszáz méter után pedig már el is szívódott a talajtól a téli elnyúló sárgás délutáni napfényben, ami csak azért sütött ki ma délután, hogy megfelelő keretet nyújtson ennek a mai történelmi eseménynek. A Gerle pedig szép kecsesen, mondhatni méltóségteljesen kúszott egyre feljebb és feljebb a budaörsi légtérben. A gép és pilótája hamar apró ponttá zsugrodott a fejünk felett, s igazából csak a motorzajból sejthettük, hogy éppen merre húznak el felettünk, keleti vagy éppen nyugati irányba. De azt is jól hallhattuk, amikor teljes gázzal süllyedésben a maximumot pörögte ki a kis Walter-Minor magából, meg azt is, amikor Tomi elhúzva a sebességet átesésig csökkentette az állásszöget. A túldöntött fordulókat szerencsénkre már kisebb magasságon csinálta, így azoknak már mi is a szemtanúi lehettünk, mint ahogyan annak a kecses leszállásnak is, amelyet 25 perces repülést követően mutatott be nekünk a Gerle 12-es és pilótája.

Nagy volt az öröm, a taps, az éljenzés a landolást követően, hiszen három évnyi munkát koronázott meg azzal a Goldtimer alapítvány csapata, hogy 2015. december 4-én végre levegőbe emelkedett a Gerle, s a szűzfelszállása tökéletesre sikeredett. Amint megállt a repülő Hajdu Fedő Károly, a Goldtimer alapítvány alapítója kidurrantotta a kezében lévő pezsgősüveget, s felrázva a palackot pezsgősugárral locsolta meg a gépet és a Tomit, egyfajta záró akkordjaként a berepülési szertartásnak.

Úgy kellett, hogy visszafogjam – tört ki Tamásból az első mondat – hiszen máris műrepülni akart! – Mondta nagy boldogan, amit mi el is hiszünk neki feltétel nélkül, hiszen nála jobban senki sem ismerheti a Gerlét, legalább is ami a repülő tulajdonságait illeti. Szóval Tamás elégedetten szólt az első felszállás során tapasztaltakról, s ahogy elmondta a Gerle 12-es teljesen úgy viselkedett, ahogyan azt a felszállást megelőzően elképzelte. A Gerle semmilyen komoly meglepetést nem okozott repülés közben. Persze finomítani valók még akadnak, de az már a jövő feladata. S ami a legfontosabb célja volt az alapítványnak az mindenképpen teljesült a mai nappal, vagyis sikerült úgy lezárni a 2015-ös évet, hogy egy olyan újabb csodálatos – immár repülőképes – old timer géppel lepte meg a hazai repülés szerelmeseit, amely biztosan a repülőnapok legújabb üdvöskéje lesz, s amely immár tovább öregbíti  a Goldtimer alapítvány és magyar aviatika hírnevét a haza repülés nagy képes történelemkönyvében.

Fotó: Varga Zoltán, Sajtos Zoltán








vissza a tetejére