A Boeing nevet ha ma bárki meghallja, nem kezd el az emlékezetében kutakodni, hogy mihez is köthető az, hanem azonnal egy repülőgép sziluettje jelenik meg a képzeletében. Méghozzá minden bizonnyal egy hatalmas, púpos masináé, amely bár lassan nagymama korúvá öregedett az elmúlt évtizedek alatt, mégis a jelképévé vált a polgári légi közlekedésnek. Mint ahogyan a Boeing cég is, amely a világ jelenlegi legnagyobb repülőgép-tervező és -gyártó vállalata immár száz éve.
A fogalom akkor a legteljesebb, ha a polgári mellé odasoroljuk a katonai repülőgépgyártást és az űrkutatáshoz kapcsolódó leányvállalatok sokaságát is. A méltán híres márkanevet 1916. július 15-én jegyeztette be Wilhelm (később William) Boeing mérnökhallgató Seattle-ben, Pacific Aero Products Co. néven, miután korábban megvásárolt egy csónakházat a Washington állambeli Union-tavon, amely az első repülőcsónak építőműhelyéül szolgált a későbbiekben. A gyár évszázados történetét nehéz lenne most, alig pár oldalon részletesen bemutatni, ám nem is ez a célunk. Inkább azokról a dolgokról, eseményekről emlékeznénk meg a centenárium kapcsán, amelyek a cég révén valamilyen formában hozzájárultak elsősorban a polgári repülés fejlődéséhez.
S hogy mindez hogyan sikerülhetett ilyen hosszú időszak távlatában ilyen sikeresen? Nos, minden bizonnyal úgy, hogy a mindenkori vezetők, tervezők, szerelők és pilóták szeme előtt mindannyiszor ott lebegett az alapító tulajdonos, William Boeing legendás mondata: „Tudunk mi ennél jobbat, jobban csinálni!” S ez volt az a kijelentés, amely mindenkor és mindenki számára olyan motivációt adhatott, amely révén ma a világ legnagyobb repülőgépgyártó vállalata a Boeing, kiegészülve a Rockwell International Co.-val, majd később a McDonnell Douglas gyárral is, amely évtizedeken át a legnagyobb ellenfele és riválisa is volt egyben a Boeingnak, s legalább olyan hírnevet szerzett magának az évtizedek során, mint seattle-i vetélytársa.
A Boeing ilyen hosszú ideig tartó sikere azonban a kezdetekkor még egyáltalán nem volt borítékolható, mivel az első világháború végének közeledtével félő volt, hogy akár meg is szűnik a seattle-i vállalkozás, hiszen az amerikai hadsereg a háború végét megérezve lemondta az összes katonai repülőgépre vonatkozó megrendelését a Boeingnál. Ez egy időre arra szorította a gyárban dolgozó asztalosokat, hogy kényszerű profilváltás gyanánt repülőgépszárnyak és légcsavarok helyett konyhai és fürdőszobai bútorokat készítsenek. Ami nemigen tetszett a gyárat alapító fiatal Boeingnak, ezért gondolt egy merészet, és 1919. március 3-án Eddie Hubbard pilótával és a cég C–700-as hidroplánjával elrepített hatvan levelet Kanadába, végrehajtva ezzel az első nemzetközi légipostajáratot az Egyesült Államokból, megalapozva egyben egy teljesen új iparágat.
Majd újabb mérföldkövet az jelentett a polgári repülés tengerentúli történetében, amikor megjelentek az amerikai égbolton a Boeing által fejlesztett Model 40-es és 80-as repülőgéptípusok, amelyek az első, immár kimondottan utasszállításra tervezett repülőgépek voltak. Jól illusztrálja Boeing széleslátókörűségét, hogy a harmincas évekre létrehozta az Egyesült Államok legnagyobb légi ipari egyesülését, amelybe olyan cégeket vont be, mint a Vougt, a Pratt & Whitney vagy éppen a Sikorsky Aircraft, illetve felvásárolt számos kisebb, akkoriban megalakult vagy éppen fejlődőben lévő légitársaságot. Így jött létre a United Aircraft egyesülés és a United Airlines, ám 1934-ben az új amerikai postarepülő-törvény megtiltotta, hogy egy kézben összpontosuljon a repülőgépek gyártása, illetve a légitársaságok működtetése. Így vált kényszerűségből önálló gyártó vállalattá a Boeing, s lett független légitársaság a United Airlines, valamint jött létre a ma még szintén sikeresen működő United Technologies (UTC) csoport.
A Boeing következő nagy húzása az volt, amikor 1933-ban megalkotta a Model 247-es típust, amelyet méltán tartanak a modern kereskedelmi repülés első fecskéjének, mivel ez a repülőgép volt az első teljesen fémépítésű utasszállító, amelynek behúzható futóműve, állítható légcsavarja, két soros csillagmotorja, jégteleníthető szárnya és robotpilótája is volt, s képes volt a New York–Los Angeles útvonalat alig húsz óra alatt megtenni. S ez a modell volt az, amely miatt a konkurens Douglas Company létrehozta a DC–2-es, majd a nagyobb DC–3-as repülőgépeket, ugyanis a gyártó Boeing nem volt hajlandó a Model 247-es típusból a United Airlines legnagyobb vetélytársának, a Transcontinental and Western Airlinesnak (TWA) szállítani. Azok tehát a Douglas céghez fordultak, hogy legyen a 247-eshez fogható repülőgépük, s amely felkérés kapcsán a kaliforniai gyár megalkotta máig ikonikus repülőgépét, a már említett DC–3-ast.
A hosszú távú kereskedelmi repülés terén sem szabad figyelmen kívül hagyni a Boeingot, hiszen ez a cég alkotta meg a Model 314-es Clipper repülőcsónakot, az első olyan négymotoros utasszállítót, amely képes volt átszelni az Atlanti- vagy éppen a Csendes-óceánt, kellő luxust nyújtva a fedélzetén utazók számára.
Egy újabb Boeing-elsőség a négymotoros B–17-es bombázóból továbbfejlesztett Model 307-es típushoz kapcsolódik, ugyanis ez volt az első olyan utasszállító repülőgép a légi közlekedés történetében, amely túlnyomásos kabinnal készült, vagyis a gép 6000 méteres utazómagassága lehetővé tette, hogy az időjárási szélsőségektől lényegesen magasabbra eső légrétegekben szállítsa az utasokat.
Ki ne emlékezne a Tony Curtis főszereplésével készült Boeing, Boeing, Boeing című nagy sikerű amerikai vígjátékra az 1960-as évekből, amely az utasszállító repülés új korszakának eljövetelét mutatta be humorba ágyazva? Vagyis azt, hogy a Model 80-as típus, azaz a B 707-es révén a polgári repülés is átlépett a jetkorszakba. Abba a fejlődési fázisba, amelynek ma is a részesei vagyunk, s amelynek fejlődése során olyan újabb ikonikus repülőgéptípusok jelentek meg, mint a B 727-es vagy a levegő királynőjének tartott B 747-es Jumbo. Ez utóbbi típus azon túlmenően, hogy jellegzetes alakjával mind a mai napig a legszebb vonalvezetésű polgári gép, mindenki számára elérhetővé tette a repülést, a légi közlekedést olyan fejlődésre késztetve, amelyhez fogható máig nem történt a kereskedelmi repülésben.
De legalább ennyire meghatározó típusa mind a mai napig a Boeing történetének és a kereskedelmi repülésnek a B 737-es, amely 1968-as megjelenése óta a legnagyobb számban gyártott utasszállító repülőgép, s amelyből jelenleg is a legtöbb példány repül Földünk valamennyi kontinensén. A B 737-es az a modell, amely immár az ötödik generációjában éled ismét újjá a 2017-ben forgalomba álló B 737 MAX család révén.
Emellett a szélestörzsű gépek piacán is egy Boeing-típus az, amelyik manapság a legkeresettebb, méghozzá a B 777-es, azaz a Triple Seven, amely megjelenésével szintén új dimenziókat hozott a polgári légi közlekedésbe. Akárcsak a legújabb generációt képviselő B 787-es Dreamliner, amelynek a piacra dobása – a nagy elődhöz, a Model 247-eshez hasonlóan – azért számít történelmi léptékűnek, mert ez volt a polgári légi közlekedés első félig kompozitból, azaz műanyagokból készült utasszállító repülőgépe.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy milyen további forradalmi újítások várnak még az elkövetkezendő évtizedekben a kereskedelmi repülésre, de abban biztos vagyok, hogy már most vannak olyan vázlatok a Boeing mérnökeinek számítógépeiben, amelyek újabb elsőségeket hoznak majd a gyár számára az elkövetkezendő száz évben!
(sajtos)
Cikkünk a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával készült.