2017 július 27

RSS Facebook

2017. február 24. péntek, 15:45

Pilótahiány az orosz légierőnél Kiemelt

Értékelés:
(4 értékelés)

1300 pilóta hiányzik az orosz légierő jelenlegi állományából – közölte Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter a moszkvai törvényhozásnak tett jelentésében, február utolsó hetében. Az utánpótlásra legkorábban 2018-ban lehet számítani, mondotta, s hozzátette, hogy a hajózó beosztású pilóták nyugállományba vonulásának előírt határidejét öt esztendővel meghosszabbították.

Első alkalommal tett orosz védelmi miniszter nyilvános bejelentést a katona pilóták létszámában levő hiányról írja a moszkvai Izvesztyija, a TASZSZ orosz hírügynökség az 1300 hiányzó pilóta hírét kommentálva. A miniszteri közlés az állami duma, azaz a törvényhozás előtt hangzott el. Az orosz honatyák azt is megtudhatták, hogy 2015-ben a magas képzettségű, leszerelt állományból 15 ezret kénytelenek voltak visszahívni. Sojgu miniszter egyúttal arra is utalt – írja az orosz lap -, hogy nem egyszerűen pilótahiányról, hanem a karbantartói-üzemeltetői részlegek emberhiányáról is szó van, hiszen annyi orosz harci gép azért nincs pilóta nélkül, ahány szakember hiányáról említés történt.

Az orosz lap felhívja a figyelmet arra, hogy a nyilvános statisztikák szerint az orosz kozmikus- és légierő 3,5 ezer repülőgéppel rendelkezik, igaz sehol nincs hiteles adat ezek hadrafoghatóságáról, repült óráiról, nagyjavításairól. Az orosz sajtó nem először ír arról, hogy a Szovjetunió megszűnését követően komoly törés volt a katona pilóták képzésében, a 90-es években. Valakik akkor azt állították a politikai vezetésben, hogy Oroszországnak nem kellenek már pilóták. Így a repülés és továbbképzés helyett a pilóták felmondó levelek írásába kezdtek. A jelenség valóban nem volt titok, hiszen az amerikai National Interest is írt róla. A pilótahiány kérdésével érdemben az oroszok Szergyukov védelmi miniszter leváltása után, 2013-ban kezdtek foglalkozni. Csakhogy a Krasznodarban működő vadászpilóta képzőben 2017-ben mindössze 150 fő végez, tavaly 65 diplomát adtak át. Nem tudni tehát, hogy mire célzott Sojgu az állami dumában, amikor a pilótahiány megoldását 2018-ra ígérte. Akkor is elgondolkodtató ez az adat, ha az Izvesztyija szerint az Egyesült Államok légiereje ugyanilyen létszámgondokkal küzd.  A fentiekhez csupán annyit jegyzünk meg, hogy kevés olyan szakterület van, ahol ennyire átlátható a rendszer működtetéséhez szükséges személyi állomány tervezése. Két világhatalom valóban ennyire amatőr módon feledkezik meg a légierő humánerőforrás tervezéséről, a képzések és továbbképzések évekre előre tudható rendjéről, a nyugdíjazások időpontjairól? Költségvetésből, azaz az adófizetők pénzéből gazdálkodó szervezetek esetében már-már hihetetlenül kockázatos feledékenység ez.

(meruk)