2017 november 24

RSS Facebook

2017. május 06. szombat, 13:26

Ukrán légierő leltár – Moszkvából nézve Kiemelt

Értékelés:
(0 értékelés)

Az ukrán légierő alakulatait jelenleg alkotó 6 taktikai dandár, továbbá a 39-es önálló légiszázad, a 203-as taktikai kiképző dandár és a 383-as drón ezred lényegében a hadra fogható állomány teljes leltára. A 3 szállító dandár és a Szu–27-es, valamint MiG–29-es donor példányok nem igazából sorolhatóak az ütőképes erő kategóriába. Egy orosz szaklap áttekintése az ukrán légierőről nem azt jelzi, hogy Moszkva különösebben aggódna amiatt, hogy Kijev légicsapácsokkal lenne képes megoldani bizonyos konfliktus helyzeteket.

„Mindaz, ami még képes a levegőbe felemelkedni az a taktikai légierő dandárjainál található. Ezek közül is teljes értékűnek mondható a 7. dandár (8 darab Szu–24M, 5 darab Szu–24MR, 2 darab L–39Sz) és a 299. dandár (11 darab MiG–29, 4 példány MiG–29MU1, 3 példány MiG–29UB, 8 példány L–39M1, 4 példány L–39Sz)” – írja a topwar.ru szakértője.

Moszkva alapos és mindenre kiterjedő tájékozottsága az ukrán légierőre vonatkozóan nem szorul különösebb magyarázatra. Amint az is köztudott, hogy az oroszoknak sem különleges hírszerző műveletekre, sem jelentősebb elektronikai beruházásokra nincs szükségük ahhoz, hogy naprakészek legyenek az ukrán légierő műszaki állapotáról, bármely ukrán harci gép felszállásának tényéről, lehetséges bevetési irányáról. A Krím-félsziget elfoglalása (2014) óta az orosz „rálátás” az ukrán légierő bármiféle mozgására lényegében teljes. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy több géptípus hajtóművét, elektronikáját és fegyverzetét korábban az Oroszországi Föderáció szállította, így elegendő lekövetni az avulás menetét a fődarabok esetében. Az is igaz, hogy az ukrán Motor Szics sem szállít immár helikopter hajtóműveket az oroszoknak, s ez igencsak korlátozza az orosz helikopter állomány bevethetőségét.

Figyelmet érdemel az is, hogy Belbek repülőtere, amely eredendően kettős hasznosítású volt a polgári és a harci gépek számára, 2014-ben orosz kézre került. Az itt nyilvántartott ukrán gépek (204. brigád) legfeljebb a könyvelés szerint léteznek. Belbek repülőterén jelenleg az orosz légierő 38.  vadász ezrede állomásozik, 12 példány Szu–27-es, 12 példány Szu–27SzM, 3 példány Szu–27UB oktatógép, 5 példány kétüléses Szu–30M2 vadászgép és ugyanide települt a rendkívüli események minisztériumának szevasztopoli légimentő központja is.

Az ukrán légierő „egyetlen olyan alakulata, amely valós harci cselekményekre képes, az a 383. önálló, pilótanélküli gépeket (drónokat) működtető ezred” – írja az orosz szaklap. Komoly szervezeti egységnek nevezi az alakulatot, mivel az nem házi gyártású- vagy játék drónokat tart, hiszen az ukránok által visszaszerezni kívánt donyecki területek védői ezekről a gépekről úgy nyilatkoznak, mint „teljességgel remek, felderítési és tűzérségi tűzvezetési célokra professzionális módon használt” eszközökről.

Az un. csapat-légierőről, azaz a 4 helikopter dandárról (11., 12., 16. és 18.)  az orosz szerző azt állítja, hogy a Lvovban állomásozó alakulatokat közös készletekből látják el alkatrészekkel, saját gyártású hajtóművekkel (Motor Szics) és ugyancsak ukrán gyártású fedélzeti rakéta fegyverekkel. Ugyanakkor az orosz lap hangsúlyozza, hogy az eddigi ukrán bevetések idején valójában csak a 11. és a 16. dandár maradt életképes, mivel a 12. és a18. dandárok egyenként már nem rendelkeznek 8-10 gépnél többel. Lényegében csak sebesült szállításra és deszant dobásra alkalmasak. Az ukrán gyártású helikopterek korszerűsítésének legfőbb akadálya az, hogy az elektronikát (tűzvezetés és önvédelem) korábban Oroszországból szerezték be.

Rendkívül érdekes mondattal zárul a topwar.ru elemzése: az ukrán „légtérvédelmi alakulatok vizsgálatától eltekintünk, mivel a Donbaszsz védőinek nincs saját légiereje, az ukrán légtérvédelmet pedig összehasonlítani egy lehetséges konfliktus esetén az orosszal – nem érdemes”.

Egy ünnepi festésű MiG–29A

Egy Szu–24-es bombázó felkészítése repülésre

Egy csehszlovák gyártmányú L–39-es immár az új "digitális kamuflázs" festéssel

(meruk)

Fotó: Wikimedia