Leszállította a Szuhoj komszomolszki (KAZ) repülőgépgyára az utolsó elkészült egy üléses, több célú Szu–27SM3-as vadászgépet az Orosz Légierőnek. Ez a típusváltozat a legendás Szu–27-es – NATO-kódnevén Flanker – legutolsó változata. Az Amúr menti gyár a 2000-es évek elején kezdett hozzá ennek a változatnak a kifejlesztéséhez, amelyből két repülő ezrednyi példányt gyártottak le összesen és adtak át az orosz légierőnek. Az utolsó elkészült tíz példányból négyet még 2017-ben, míg a fennmaradó hatot 2018 év végén vehette át a légierő.
A Szu–27-es típus SM3-as változata 2008-ban repült először, s ez a modell jelentette az átmenetet a klasszikus Szu–27-es és az időközben kifejlesztett, sokkal modernebb Szu–35-ös között. A SM3-as változatot kifejezetten az orosz légierő számára fejlesztette ki a KAZ,korábbi nevén KnAAPO, így ezt a típust nem is exportálta más légierő számára. Vagyis a Szu–27SM3-as esetében a régi sárkány szerkezetet megtartották, de abba már az új, Szu–35-öshöz kifejlesztett elektronikát és fegyver irányító rendszert építették be a gyárban. A közbenső változat legyártása azért nem jelentett különösebb problémát a komszomolszki gyárnak, mert a raktárakban ott sorakozott egy rakás Szu–27-es sárkány fődarab és alkatrész, amelyeket egy korábbi 105-gépes kínai Szu–27SK megrendeléshez készítettek el, ám Peking inkább úgy döntött, hogy nem vásárolja meg a korábban megrendelt orosz gépeket, hanem saját sengjangi gyárában gyártat le belőle 95 darabot az Oroszországgal megkötött licensz szerződés alapján. (A kínai Szu–27-es típusjelzése J–11-es)
Az orosz védelmi minisztérium 2009-ben rendelte meg az első 12 darab Szu–27SM3-as gépet a KAZ-tól, amelyek utolsó példányát 2011-ben szállították le a légierőnek. Emellett a korábban elkészült két tesztpéldányt is átvette a légierő, amelyeken a típusváltozat hadrafoghatóságát tesztelték csapat próbán, illetve ezeken hajthatták végre a típus átképzést a korábbi változatokon repülő Szu–27-es pilóták számára.
A projekt következő fázisában az orosz védelmi minisztérium megrendelte a gyártótól, hogy a hadrendben álló Szu–27P/S elfogó vadász változatokat modernizálják és újítsák fel, aminek eredményeként a gépek Szu–27SM3-as változatúvá válnak és az életciklusuk megnő 40 naptári évre. 2012-ben két gépet ki is vettek a szolgálatból, hogy azokon végezzék el először a modernizációs átalakításokat, majd miután ezek elkészültek a gyári teszt pilóták végrehajtották velük a berepülési programot. Ezt követően a modernizált Szuhojokat visszarendelték csapat próbára a légierő állományába. Ez a folyamat összesen három évig tartott. Miután ez befejeződött a védelmi minisztérium, valamint a légierő szakemberei kiértékelték az eredményeket. Ennek hatására döntött úgy az orosz vezetés, hogy 36 szolgálatban álló Szu–27-es példány modernizálását megrendeli a KAZ-tól. A felújítás idő keretét a 2016 és 2020 közötti időszakra határozták meg. Ám 2015-ig különböző okokra hivatkozva mindössze 10 gépet adott át az orosz légierő a gyárnak, hogy megkezdhessék a modernizálási programot a védelmi minisztériummal kötött szerződésnek megfelelően. Ebből 2017-ig 4 példány el is készült és immár Szu–27SM3-as változatként vissza is került a légierő állományába. A maradék 6 korábbi változatú Szu–27-esből három készült el 2018 októberére, további három pedig 2018 decemberére. Jelenleg az összes – 22 darab – 2009 és 2015 között készült Szu–27SM3-as a krimszki bázison állomásozik. Emellett 2017-ben egyes Szu–27SM3-as példányok a Szíriában állomásozó orosz expedíciós erők kötelékében is láthatóak voltak amikor Bashar Al-Asszad szíriai elnök ellátogatott a Kmeimeem légibázisra. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az orosz védelmi minisztériumnak az aláírt szerződés ellenére sem áll szándékában további régebbi változatú Szu–27-eseket küldeni a komszomolszki gyárba, hogy azokon is végrehajthassák a modernizációs átalakításokat. Így nem kizárt, hogy a decemberben átadott három gép a Szu–27-es utolsó modernizált példánya.
Elsődlegesen arról lehet felismerni az új Szu–27SM3-ast, hogy egy plusz rádió antenna került a pilótafülke mögé. Ennek a típusváltozatnak SAP-518 EMC konténerek kerültek a szárnyvégeire. A gép elektronikája és fegyverkezelő rendszere 80 százalékban megváltozott a korábbi változatokéhoz képest. A 13 analóg műszert négy színes multi funkciós kijelző váltotta fel a pilótafülkében. Az N-001V lokátor és a SUV-27-es tűzvezető rendszer alkalmazásával lehetővé vált RVV-SD közepes hatótávolságú légi harc rakéták indítása is a típusról. A beépített titkosított digitális adatátviteli rendszer segítségével könnyebbé vált a gépet vezető pilóta számára a kommunikáció a vezetési ponttal és más a légtérben repülő baráti gépekkel, ami jelentős mértékben megnövelte az új változatú Szu–27SM3-as hatékonyságát légi harcban.
Amíg az eredeti Szu–27-es Flanker egy klasszikus légi fölény vadászgép típus volt, a Szu–27SM3-as egy több feladatú harci gép immár. Földi célpontok elleni bevetés során alkalmazni tudja az S-25LD, KH-29T/L, KH-25MP és KH-59M rakétákat és a KAB-500-as vezérelhető bombáit is. A típus sárkány szerkezetét úgy megerősítették, hogy 3 tonnával megnövekedett a szállítható fegyverzet tömege. Vagyis 32 tonna felszálló súlyú gép képes akár 8 tonnányi fegyverzet és bomba szállítására és célba juttatására. A megnövekedett súlyú repülőgépbe nagyobb teljesítményű erőforrások is kerültek. A korábbi AL-31F gázturbinákat a 132,4 kN tolóerejű AL-31F-M1 sugárhatóművekre cserélték. Az új, M1A változatú erőforrásnak már digitális a vezérlése, nagyobb az égéstérben a gázhőmérséklete és új nagy nyomású kompresszorok kerültek szerkezetbe, aminek a révén hat százalékkal megnőtt a kiáramló gáz mennyisége.
Egy orosz Szu–27SM3-as a szíriai légi bázison
Fotó: KAZ, orosz légierő