A Koronavírus járvány miatt szinte teljesen leállt a légiközlekedés Európában és Észak-Amerikában, ahol szinte csak olyan járatok repülnek, amelyek valamilyen segélyszállítmányt juttatnak célba, vagy külföldön rekedt állampolgárokat visznek haza olyan országokból, ahonnan már nem lehet menetrendszerinti vagy charter gépekkel hazatérni. A napokban két Wizz Air járat is átszelte az Atlanti óceánt, hogy New Yorkból, Los Angelesből, Miamiból, Chicagóból és Torontóból hazarepítse azokat a magyarokat, akik a Külügyminisztérium segítségét kérték a hazajutásukhoz.

A Wizz Air történetének a leghosszabb járatát a HA–LVC lajstromjelű Airbus A321neo típusú repülőgépe teljesítette április első napjaiban. Az új generációs A321-es Budapestről felszállva Keflavík érintésével szállt le New York JFK repülőterén. Innen Dobos László parancsnok pilóta vezetésével repült tovább Los Angelesbe, hogy ott felvegye a hazatérésre váró magyarokat. A kapitányt a repülés részleteiről kérdeztük.

– Milyen plusz felkészülést igényelt a járat előkészítése az amerikai kontinensre?

– Természetesen komoly felkészülést igényelt egy olyan járat megtervezése és lerepülése, amilyet nem repültünk még korábban sohasem Wizz Air légitársaságként, ezért igen komoly eligazítást, briefinget tartottunk a repülést megelőzően a felkészülés során. A felszállás előtt átnéztük a különféle, az útvonalunkra vonatkozó légügyi szabályokat, előírásokat, térképeket, eljárásokat, meteorológiai információkat. Újdonságot a Keflavik-New York-Los Angeles-New York-Keflavik útvonal jelentett nekünk, hiszen Izlandra menetrendszerűen repülünk Budapestről. Engem azért választottak a járat személyzetének tagjai közé, mert korábban száznál is több alkalommal repültem New York JFK repülőterére, mint Malév-pilóta a légitársaság B 767-es gépével, így volt tapasztalatom az ottani kereskedelmi repülésben alkalmazott gyakorlattal kapcsolatban. Tisztában voltam az amerikai repülési szabályokkal, az ottani fóniázással (rádiózással), és a JFK-re vonatkozó megközelítési eljárásokkal.

Fotó: Balázs Henrietta

– Összesen hány személyzet vitte a gépet, és kik voltak annak a tagjai, mint pilóták?

– Három repülő személyzettel vittük a járatot. Bogádi Ferenc parancsnok és Hegyesi Gergely első tiszt repülte a gépet Budapestről Keflavikba, onnan a második személyzet következett, Domián Péter kapitány és Beszédes Richárd első tiszt, akik Izlandról New York JFK-re repültek. Ezen a száron én már beültem a jump seat-re (pót ülés a pilótafülékben) megfigyelőként, hogy onnan kövessem figyelemmel a kollégáimat, majd két pilóta társammal együtt, Szabadfi Attila kapitánnyal, valamint Jávorkai Márk első tiszttel együtt repültük tovább a New York-i érkezést követően a járatot másnap Los Angelesbe, mert az Atlanti-óceán átrepülését követően tizenhat óra pihenő időre volt szükség a tovább repüléshez.

Fotó: Dobos László

– Az Atlanti-óceán felett lehetett már érezni, hogy Észak-Amerikában is visszaesett a légi forgalom?

– Igen, már az óceán felett is jól érzékelhető volt, hogy mennyire nincsenek utasszállító gépek a légtérben, mert szinte csak cargo-járatok rádióztak az átrepülés során az óceán felett.

– Az A321neo típusnak hány perces ETOPS-ja van? Azaz milyen messze távolodhat el a típus maximálisan a szárazföldtől?

– Mivel Budapestről az Izland, Grönland, Labrador-félsziget útvonalon keresztül repültünk, ezért erre az útvonalra nem vonatkozik ETOPS előírás, ugyanis nem távolodtunk el sehol sem annyira egyik szárazföldtől sem, hogy az ETOPS szabályok szerint kellett volna repülni a géppel.

– Milyen érzés volt magyar kereskedelmi géppel újra eljutni New Yorkba?

– Évekkel ezelőtt, amikor még a Wizz Air bukaresti bázisának vezetője voltam, egyszer meglátogatott Váradi József vezérigazgató, akivel akkor az amerikai járatok lehetőségéről beszélgettünk. Akkor azt mondta nekem a vezérigazgató úr, hogy nincs napirenden amerikai járatok nyitása. Én mindenesetre viccesen azt mondtam neki, hogy ha egyszer még is lesz ilyen, akkor szeretnék én lenni az első járat parancsnoka... — Laci, te leszel az első, megígérem! – Válaszolta akkor mosolyogva a vezérigazgató. Nos, most ez a vágyam teljesült, hiszen én vihettem a gépet New Yorkból Los Angelesbe, ami nagy megtiszteltetés volt számomra.

– Igaz, hogy voltak amerikai utasok a gépen kifelé menet?

– Öt amerikai állampolgárt vittünk New Yorkig, onnan viszont üresen repültünk tovább LAX-ba.

– A JFK repülőtéren melyik terminálra érkezett a járat?

– Mivel nem menetrend szerinti gépként érkeztünk, ezért a general aviation terminál előterére állítottak bennünket.

Fotó: Dobos László

– Mekkora volt a forgalom a JFK-n?

– Semekkora... Teljesen üres volt JFK. Olyannyira, hogy a 119,1-es frekvencián működött összevonva a torony, a ground (gurító) és a delivery (engedély kiadás) is, ami egy normális üzemnapon teljesen elképzelhetetlen lenne azon a nemzetközi repülőtéren...

– Ahogy elnéztem a FlightRadaron a járat útvonalát szinte teljesen egyenesen ment a gép JFK-ről LAX-ba.

Fotó: Balázs Henrietta

– Valóban így van, a legrövidebb útvonalon jutottunk el New Yorkból Los Angelesbe. A JFK felszállás után Philadelphia, Washington, Denver, a Sziklás-hegység, Grand Canyon, majd Las Vegas következett és onnan a LAX repülőtér.

– Nem volt idegen az amerikai irányítóknak a Wizz Air hívójel a rádióban?

– Egyáltalán nem. Nem is Whisky-Zulu-ként szólítottak bennünket, hanem a járatszámunkon, azaz Wizz Air 9013-nak.

– Az amerikai kontinens felett is érezhető volt, hogy minimálisra csökkent az ottani belföldi járatok száma?

– A kontinens középső részén igen, alig lehetett rádiózást hallani az éterben, de Los Angeles körzetében igen élénk volt a forgalom, ott folyamatosan jöttek-mentek a gépek.

– Mennyi volt a repülési idő New Yorkból Los Angelesbe?

Fotó: Dobos László

– Reggel 8:50-kor szálltunk fel helyi idő szerint és 5 óra 50 percet repültünk Los Angelesig, ahol a 25L pályán szálltunk le. Itt szintén a general aviation terminál előterén parkoltunk amíg megtankoltuk a gépet és beszállítottuk az utasokat, majd azonnal indultunk is vissza.

Fotó: Moór Iván

– Összesen hány magyar állampolgárt vettek fel?

– Ötvenhat magyar utast vettünk fel Los Angelesben, majd még továbbiakat New Yorkban, akikhez még néhány horvát, szlovák és szlovén utas is csatlakozott. Illetve Keflavikban még további magyarok is csatlakoztak hozzánk. Hazafelé összesen több, mint száz utas volt a fedélzeten a külföldieket is beleértve.

Fotó: Dobos László

Fotó: Balázs Henrietta

– Örültek a különjáratnak az utasok amikor megérkezett a Wizz Air gép Los Angelesbe és New Yorkba?

– Nagyon várták már, hogy haza jöhessenek, mesélték utólag a légiutas-kísérők. Az esetleges fertőzés veszélyre való tekintettel ugyanis az utasokat gép hátulsó felében ültették le a kabinban dolgozó kollégák, mi nem is találkoztunk, beszéltünk velünk az út során. De azt azért hozzá szeretném tenni ehhez, hogy a légiutas-kísérők azt is elmondták, hogy az utasaink nagyon fegyelmezetten és higgadtan viselkedtek a meglehetősen hosszú és fárasztó hazaút során és jól viselték a nem mindennapi hazatérés viszontagságait, pedig még kisgyerekek is voltak közöttük.

– Voltak kint más magyarok is az utasokon kívül, aki várták a nem mindennapi vendéget Los Angelesben?

– Igen, úgy tudom, hogy sok ottani magyar is kiment csak azért a repülőtérre, hogy láthassák a Wizz Air gép érkezését és indulását, sok fotót találtam az eseményről a különféle portálokon, sőt még egy videófelvételt is kaptam, ahogyan felszállok a géppel Los Angelesből.

Fotó: Moór Iván

– Visszafelé sem volt probléma a repülés során?

– Nagyon simán, zökkenőmentesen zajlott minden visszafelé is. Mi vittük a gépet New Yorkig, ahol a második személyzet vette azt át tőlünk és indultunk is tovább Izlandra, miután JFK-n is beszállt a többi utas. Keflavikban pedig már várta a járatot a harmadik személyzet, hogy onnan ők repüljék tovább Budapestre a különjáratot. Ez a szár 3 óra 40 perc repülés volt.

– Nem mindennapi járat volt ez a Wizz Air számára. Összesen mennyit repültetek?

– Az oda-vissza út teljes hossza 22 512 km volt, a járat teljes időtartama pedig 58 óra. Viccesen azt is mondhatnám, hogy körbe repültük a félig az Egyenlítőt!

 Sajtos Zoltán

További érdekes beszámolókat a különleges Wizz Air járatokról az Aeromagazin májusi lapszámában olvashattok