Négy évtizede nem történt ilyen fejlesztés a honi légvédelemben
NASAMS légvédelmi rakétarendszerek beszerzéséről írt alá ma szerződést a Honvédelmi Minisztériumban Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka és Kjetil Reiten Myhra, a Kongsberg Defence & Aerospace ügyvezető alelnöke – jelentette be a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos titkársága.
A korszerű rövid illetve közepes hatótávolságú, földi telepítésű légvédelmi rendszerek szolgálatba állításával a haderő 21. századi színvonalon nyeri vissza azt az oltalmazási képességét, melyet a rendszerváltás utáni leépítésekkel vesztett el. Az 1976 óta szolgálatban álló, most leváltandó szovjet Kub komplexumokhoz képest az új eszközökkel sokszorosára nő az oltalmazható terület nagysága és ugyancsak sokszorosára emelkedik az egyidejűleg megsemmisíthető célok száma, azaz a légvédelem harci lehetősége. A NASAMS ezen túlmenően olyan légi támadó eszközökkel – például pilóta nélküli repülőgépek (drónok), illetve csapásmérő robotrepülőgépek – is fel tudja venni a küzdelmet, melyekkel szemben a honi légvédelem eddig nem, vagy csak rendkívül korlátozott képességekkel rendelkezett.
A rendszer által indítható AIM-120C-8 AMRAAM, illetve megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER légvédelmi rakéták, kiegészítő berendezések és szolgáltatások beszerzéséről a közelmúltban született megállapodás az Egyesült Államok és Magyarország között a külföldi katonai eladások (FMS) keretében.
„Magyarország légterének védelmében kulcsszerepet játszanak azok a korszerű, földi telepítésű légvédelmi rakétarendszerek, melyeket 2023-től kap meg a honvédség. Történelmi lépésről van szó, hiszen a magyar légvédelem mintegy négy évtizede nem esett át ilyen arányú fejlesztésen. A NATO-ban elterjedt, az amerikai főváros védelmét is biztosító NASAMS rendszerekkel a szövetségi követelményeknek leginkább megfelelő megoldást választottuk” – nyilatkozta Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos.
„A NASAMS modularitása és nyitott architektúrája lehetővé teszi új technológiai megoldások befogadását, az eszköz folyamatos fejlesztését, amivelbiztosított a légvédelmi rendszer alkalmazhatósága az új fenyegetéseknek és feladatoknak megfelelően egész élettartama folyamán” – nyilatkozott Eirik Lie, Kongsberg Defence & Aerospace elnöke.
Háttéranyag NASAMS
A jelenleg szolgálatban álló, rövid hatótávolságú, minden időben bevethető (radarirányítású) légvédelmi rakétakomplexumok (2K12 Kub) elavultak, és elégtelen kapacitásúak a 21. század potenciális légvédelmi harcainak megvívására. A rendszereket Magyarország még a múlt század hetvenes éveiben rendszeresítette, egy célcsatornásak (azaz egyszerre csak egy cél ellen tudnak tevékenykedni), parabolikus-reflektoros antennarendszerük, az alkalmazott adójelformák illetve a jelfeldolgozás korlátai miatt elektronikus támadásokkal szemben sebezhetőek. Bár a lengyel modernizáció (2002) révén jelentősen emelkedett a hatékonyságuk (csökkentett kisugárzást igénylő üzemmódok), egy objektív körülmény is sürgeti a felváltásukat: a 3M9 rakétakészlet jóval túl van egykor meghatározott élettartamán, ami megbízhatósági és ezzel együtt biztonsági kérdéseket vet fel, amit nem lehet a végtelenségig üzemidőhosszabbításokkal megoldani.
A NASAMS rendszer az AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú légiharc rakéta földi indítású változata, melyet egy tűzelosztó központ (FDC) szolgál ki, a fázisvezérelt és korszerű jelformákkal dolgozó (ezért jóval zavarvédettebb) AN/MPQ-64 Sentinel lokátor által szolgáltatott információra alapozva. A rakétákat az amerikai Raytheon cég gyártja, ahogy a lokátort is, a rendszerintegrátor ugyanakkor a norvég Kongsberg, mely egyúttal az FDC-t és a konténeres indítóberendezéseket is gyártja. A Magyarországon eddig rendszeresített légvédelmi rakétakomplexumokkal szemben nem központosított, a tűzvezető radar köré csoportosított indítókból épül fel, mely vagy parancsközlő, vagy félaktív módon vezeti célra rakétáit. Ehelyett a folyamatos, körkörös felderítést végző háromdimenziós lokátorok nagy pontosságú útvonalképzése alapján történik a rakéták indítása a számított találkozási pont felé; a kirepülés során a célok mozgásparamétereiben beállt változások alapján módosítják a röppályájukat; majd a rakéták végfázisban saját kisméretű fedélzeti lokátorukkal vezetik rá magukat a célra. Könnyen belátható, hogy ezzel a módszerrel egyrészt „szét lehet húzni” a rendszert, illetve egyidőben nagyszámú célra lehet tevékenykedni. Ez a tény jelentős részben kompenzálja azt a hátrányt, hogy a repülőgép fedélzetéről nagy magasságban, nagy sebességgel történő indításra tervezett, 157 kilogrammos rakéta kinematikai lehetősége földről indítva korlátozott.
A kilencvenes évek végén megjelent és szolgálatba állított rendszer többszöri fejlesztésen ment át, amelyek a tűzelosztó központ képességeit, a szenzorparkot (a korszerűsített radarok mellé passzív kamerarendszer is csatlakozott elsősorban azonosítási célokra), az indítókat is érintette, de folyamatban van újabb rakéták integrációja is. A zavarvédettség (rávezetési elv diverzifikáció) szempontjából fontos, hogy a képalkotó infravörös önirányítású AIM-9X rakétát is képes indítani a NASAMS, de folytak integrációs munkák a Diehl AIM-2000 IRIS-T-vel is. Az AMRAAM említett kinematikai korlátját pedig azzal orvosolják, hogy folyamatban van a megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER fejlesztése és integrációja is. Ez lényegében a haditengerészeti RIM-162 Enhanced Sea Sparrow (ESSM) rakéta hajtóművének és az AMRAAM rávezető fejének kombinációja. Csak megbecsülni lehet, hogy a közel kétszeres indulótömegű fegyverrel mennyire nő meg egy indító hatékony megsemmisítési zónája (HMZ), de az bizonyos, hogy az eredetileg rövid hatótávolságú (SHORAD, azaz 25 kilométer alatt) NASAMS ezzel belép a közepes hatótávolsági (MSAM, 25-100 kilométer) kategóriába. Arra azonban a különböző hatótávolságú rakétatípusok vizsgálata mellett is emlékeztetni kell, hogy a rendszer decentralizált, hálózatos felépítése miatt máshogy kell számítani az oltalmazható terület kiterjedését, mint a hagyományos légvédelmi rakétarendszereknél. Az indítók egymástól, az információforrástól (radarok) nagyobb távolságra történő telepítésével megteremtődött a lehetősége annak, hogy jelentős mértékben kiterjesszék a lefedettséget. Ez alapján is kijelenthető, hogy a győri alakulat által régóta várt modernizációval oltalmazási lehetőségeikben ugrásszerű javulás áll majd be.