Március 7-én mutatta be a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt a négy magyar űrhajósjelöltet, akik közül egy a Hunor – Magyar Űrhajós Program keretében 2024 végén vagy 2025 elején egy amerikai űrhajóval elrepülhet az ISS-re, hogy ott körülbelül egy hónapos küldetés során kutató űrhajósként döntően magyar fejlesztésű tudományos kísérleteket végezzen. A kiválasztás részleteiről B. Magyari Gábor, a program repülésüzemi és képzési vezetője beszélt az Aeromagazinnak.
–A kiválasztás utolsó fázisa a pszichofiziológiai akklimatizációs képesség felmérése volt, ami lehet, hogy igen kacifántosan hangzik, de egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyenre a nevéből következtetni lehetne. Érdekes tény, hogy az ESA a hivatásos űr-hajósok vizsgálata során sem centrifugát, sem magassági barokamrát, sem pedig forgószéket nem alkalmaz, holott annak idején ezek az eszközök alapvető részei voltak a jelöltek kiválasztásának. Az ESA viszont már annyi szakmai tapasztalattal és adat-állománnyal bír, hogy a felvételi során szerzett adatokból ki tudják szűrni az alkalmatlan jelentkezőket. Ennek ellenére mi úgy gondoltuk, azt is meg kell vizsgálni, hogy a ténylegesen kiválasztandó jelöltek hogyan bírják majd azt a környezetet, amelyben dolgozniuk kell a világűrben. Azaz egy teszt-repülés során objektíven össze akartuk hasonlítani, az egyes jelentkezők miként viselik el a repüléssel járó túlterheléseket, hogyan alkalmazkodik a szervezetük a repülés során jelentkező különböző erőhatásokra. Hogyan nyeri vissza a túlterhelés után az orientációját, a fizikai állóképességét. Azért, hogy ezt tárgyilagosan meg tudjuk vizsgálni, Rohács Tamással, a Hunor – Magyar Űrhajós Program repülésüzemi és képzési csoportjának tagjával egy összetett repülési programot dolgoztunk ki a Magyar Honvédség Gripen harci gépével való repüléshez kapcsolódva. Ennek során mérni tudtuk a jelöltek különböző biológiai paramétereit, hogy a repülések után azokat összehasonlítva meg tudjuk határozni, kinek a szervezete bírta a legjobban a különböző terheléseket.
Ismerkedés a Gripen-pilóták hajózófelszerelésével
– Ez a gyakorlatban pontosan hogyan zajlott?
– Úgy, hogy mind a nyolc jelöltnek Kecskeméten a honvédség egyik kétüléses Gripen D harci gépén le kellett repülnie azt a programot, amit Rohács Tamással közösen állítottunk össze. Persze még mielőtt bárki beülhetett volna a harci gép hátsó ülésébe, a kecskeméti RAVGYI-ban (Repülőorvosi Alkalmassági Vizsgáló és Gyógyító Intézet) először át kellett esnie egy katonai repülőorvosi vizsgálaton, amelynek keretében volt magassági barokamrateszt, forgószékes egyensúlyvizsgálat és a szokásos általános orvosi és belgyógyászati ellenőrzés. A dr. Kuti Norbert orvos alezredes vezette intézmény is mindenben a rendelkezésünkre állt, és az ő engedélyükkel ülhettek be a még felmérés alatt lévő jelöltek a vadászgépbe. Ahhoz, hogy objektív adatok alapján rangsorolhassuk a jelöltek fizikai állóképességét mérő adatokat, először Rohács Tamás repült a Gripennel, így volt összehasonlítási alap a jelöltekre nézve.
A Gripen-repülés részleteiről, illetve az ennek során végrehajtott vizsgálatokról Rohács Tamás beszélt az Aeromagazinnak.
– A Gripen-repülések célja az űrhajósjelöltek g-tolerancia-tűrésének, vesztibuláris rend-szerének vizsgálata és trenírozása volt. A jelöltek egy részének semmilyen repülési tapasztalata nem volt, ezért nekik ez szoktató repülés is volt egyben az új három-dimenziós környezethez, a különböző irányú terhelésekhez és a széles sebesség- és magasságtartományokhoz. Ezek a tréningrepülések más típusokon is folytatódni fognak. Ilyen vizsgálatokat utoljára MiG–21-es és MiG–29-es típusú vadászgépeken végeztek az akkori ROVKI-ban. Az űrhajósjelöltek és jómagam is a Kecskeméti Repülőkórházban estünk át a repülőorvosi vizsgálaton, hogy beülhessünk a Magyar Honvédség JAS 39D típusú gépeibe. Ezután általános repülőorvosi, majd Bárány-féle forgószékes vizsgálatok következtek, majd pedig a barokamra. Itt négyezer méteres magasságról zuhanópróbát hajtottunk végre 120 m/s-os süllyedéssel. Dr. Tótka Zsolt al-ezredes többórás, rendkívül hasznos előadást tartott nekünk a magassági repülések rejtelmeiről. A repülési programot B. Magyari Gáborral és a Semmelweis Egyetem segítségével állítottuk össze. Terveink szerint az űrhajósok g-ruha nélkül repültek volna, de ez nem volt kivitelezhető, mert a típuson ennek az eszköznek a viselése kötelező. A repülési programot Majerik Máté százados Gripen-bemutatópilótával két repülés keretében próbáltuk ki és gyakoroltuk be. A feladat több részből állt: a különböző nagyságú és irányú g-terhelések megismertetéséből, komplex műrepülésből, majd a vesztibuláris rendszer alapos vizsgálatából. Végül 7 g fej–láb irányú terhelésben határoztuk meg a maximális értéket Mátéval, amelyet a Gripen kormányvezérlő rendszerében állítottunk be limitnek. Így mindenki pontosan ugyanakkora terheléseket kapott. A jelöltek repülés előtt és után alapos orvosi vizsgálaton estek át, valamint a repülések alatt hordozható EKG-t viseltek. Én voltam az úgynevezett BDC (base line data collection) alapja, mert folyamatosan végzek műrepülést légcsavaros és sugárhajtású gépeken. Bevallom, kicsit izgultam, hogy az én EKG-felvételeimen mit fognak látni az orvosok, de szerencsére minden rendben volt. Ehhez viszonyítottuk a jelöltek vizsgálati anyagait. Rendkívül eredményesnek bizonyult a vizsgálat, és teljesen objektív sorrend alakult ki a jelölteknél. A Magyar Honvédség teljes állománya, akik a programban részt vettek, nagyon segítőkészek voltak. Szeretném kiemelni dr. Koller József dandártábornok, Ugrik Csaba dandártábornok, Kilián Nándor vezérőrnagy és Majerik Máté százados önzetlen segítségét a program végrehajtásában. A szerzett adatok felhasználásával a Semmelweis Egyetem tudományos kutatásokat végez, amelyeket publikálni fog majd.
Indul a Gripen az egyik jelölttel a hátsó kabinban
– Hogyan dőlt el mindezek után, hogy kiket javasol a bizottság új magyar űrhajósjelöltnek?– kérdeztük ismét B. Magyari Gábort, a Hunor program vezetőjét.
– Miután mindenki végrehajtotta a felszállást, kiértékeltük a repülés során szerzett biológiai adatokat, és így létrejött egy sorrend. A pontszámok alapján az első négy helyre került jelöltek lettek azok, akiket a közel egyéves kiválasztási program után felterjesztettünk arra, hogy a továbbiakban részt vehessenek a Hunor – Magyar Űrhajós Program soron következő fázisában.
– Nekik hogyan folytatódik a kiképzésük?
– Az elkövetkezendő egy évben olyan kiképzési programokon kell részt venniük, amelyek egy része idehaza, egy része pedig külföldön zajlik majd. Az oktatásuk keretében például túlélési gyakorlatot kell teljesíteniük, amit a Magyar Honvédség katonáival közösen alakítunk ki számukra. Lesznek olyan mozzanatok is, amelyeket az ESA űrhajósképző központjában sajátítanak el, ilyen a Nemzetközi Űrállomás Columbus moduljában történő gyakorlás. Elutaznak majd az Egyesült Államokba, ahol az Axiom Space vállalat központjában is tréningeznek, hiszen ez a cég vállalta a magyar kutató űrhajós feljuttatását az ISS-re.
1978-ban, amikor Farkas Bertalan és édesapám, Magyari Béla kiutazott Csillagvárosba, hogy részt vegyenek a kiképzésen, már az első naptól kezdve mindketten tudták, hogy Valerij Kubaszov parancsnok és Farkas Bertalan kutató űrhajós az első számú személyzet, míg édesapám és parancsnoka, Vlagyimir Dzsanyibekov a tartalék személyzet. Most ez nem így lesz. Két hónappal a Nemzetközi Űrállomásra történő indulás előtt dől csak el, ki lesz az a két kiválasztott, akik közül kijelöljük azt a személyt, aki második magyar űrhajósként eljuthat a világűrbe, s egy hetet tölthet el az ISS-en, hogy a magyar tudományos élet által előkészített kísérleteket elvégezhesse ott. A választás a jelöltek teljesítménye alapján lesz végleges. Nem az a célunk, hogy meghatározzuk, ki a legjobb a négyfős csapatból, hanem az, hogy eldöntsük, ki a leginkább alkalmas az adott pillanatban arra, hogy elvégezze a rábízott kutatási feladatokat 300 km-re a Föld felett. Igaz, addig még sok mindenen át kell esniük a jelölteknek ahhoz, hogy kiképzett űrhajóssá válhassanak.
A próbarepülések során Hunor01 volt a Gripen hívójele
Az űrhajósjelöltek
Cserényi Gyula 33 éves erősáramú villamosmérnök. Kecskeméti gyerekkora után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. Űrhajósképzése előtt a Robert Bosch vállalat hatvani ipartelepén felelt a magas-feszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért – és a rábízott emberek épségéért. Kis híján minden olimpiai sportágba belekóstolt. Legújabban akadályfutó, kilencszer teljesített Spartan Race-t.
Kapu Tibor 31 éves fejlesztőmérnök. Az otthona Nyíregyháza, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett gépészmérnökként. Korai munkaéveiben tapasztalatot gyűjtött Belgiumban és az Egyesült Államokban, Kaliforniában is. Idehaza dolgozott a gyógyszeriparban, hibrid autók akkumulátorfejlesztésében, majd űrhajósok sugárzásvédelmi műszereivel foglalkozott. Ejtőernyősként 38 ugrás van mögötte, a félmaratoni távot tizenkilenc alkalommal futotta le.
Dr. Schlégl Ádám 33 éves klinikai ortopédsebész. Kaposváron született és nevelkedett. A Pécsi Tudományegyetemen végezte orvosi tanulmányait, majd a PhD-fokozathoz szükséges kutatómunkáját. Tudományos szakterülete az alsó végtag biomechanikájának változása a gyermek- és serdülőkor során. Gyakorló szakorvosként a tumorsebészetre specializálódott. Egyetemi oktató, aki elkötelezett a modern képzési módszerek iránt – valamint a kyokushin karate kétdanos, fekete öves mestere. Állt már 6165 méter magas hegy csúcsán.
Szakály András 40 éves repülőgép-tervező mérnök. Tanulmányait a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen repülőgépész szakirányon végezte. Az európai repülőipar minden sarkát ismeri: dolgozott iparági óriásoknál és kis, feltörekvő cégeknek Ausztriától Nagy-Britanniáig. Legutóbb egy 120 fős mérnökcsapatot vezetett Münchenben, amelynek tagjaival egy elektromos meghajtású repülő prototípusát tervezték.
Sajtos Zoltán
Fotó: B. Magyari Gábor, Rohács Tamás
Cikkünk a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával készült.