A magyar kormány 2013-ban indította útjára a Stipendium Hungaricum nemzetközi felsőoktatási programot külföldi hallgatók számára, amelynek keretében a világ kilencven országából érkezhetnek hazánkba olyan diákok, akik a magyarországi főiskolákon és egyetemeken zajló angol nyelvű képzéseken vehetnek részt. A Debreceni Egyetem Műszaki Kara a Pharmaflight Aviation Academyvel közösen 2018-ban kapcsolódott be a programba, s ez idáig már közel hatvan hallgató szerzett náluk repülőmérnöki diplomát és EASA Airline Transport Pilot jogosítást.
A Debreceni Egyetem Műszaki Kara és a Pharmaflight Aviation Academy képzésén a nulláról tanulhatják meg a felvételt nyert külföldi növendékek a repülés alapjait. A képzés során – a tanulmányi eredményüktől függően – egészen az Airbus A320-as típusjogosításig is eljuthatnak. Eközben a repülőmérnöki diploma mellett megszerzik a kereskedelmi pilóta jogosítást, az éjszakai és műszerrepülő kiképzést, a többmotoros repülőgép vezetésére jogosító képesítést, a többpilótás üzemben használt repülőgépek vezetéséhez szükséges multicrew jogosítást, illetve a közforgalmi repülésben való elhelyezkedéshez szükséges EASA frozen ATP-vizsgát igazoló oklevelet. Illetve az A320-as szimulátortréning előtt még az EASA által előírt UPRT-képzésben is részesülnek, amely gyakorlati repülések alkalmával azt tanulják meg a növendékek, hogyan ismerjék fel, ha a repülőgép abnormális repülési helyzetbe kerül, és milyen kormánymozdulatokat tegyenek azért, hogy a repülőgépet normál repülési helyzetbe hozzák a probléma felismerése után.
A 2018-ban indított hét féléves kurzus első évfolyamának hallgatói már végeztek, s a 2019-es évfolyam diákjai is megszerezték már repülőmérnöki diplomájukat és az EASA közforgalmi pilóta jogosítást. Jelenleg pedig mintegy százötven hallgató tanul a Debreceni Egyetemen a repülőmérnöki szakon, illetve folytat repülőkiképzést a Pharmaflight Aviation Academy Tecnam és Cessna típusú iskolagépein, vagy tanul a képzési szervezet A320-as full flight szimulátorán, hogy megszerezze a típusjogosítást.
A 2019-ben kezdő évfolyam hallgatóinak egy része a Pharmaflight Aviation Academy épülete előtt
Az Aeromagazin több olyan külföldi hallgatót is megkeresett, akik korábban részt vettek a Debreceni Egyetem képzésén, hogy mondják el tapasztalataikat a repülőmérnöki szakkal és a pilótaképzéssel kapcsolatban.
Taleb Badran Jordániából érkezett a Hajdúság fővárosába, és már kisgyermekkora óta az volt az álma, hogy kereskedelmi pilóta legyen. Elsőként őt kérdeztük az itt szerzett élményeiről.
– Ahogy idősebb lettem, a fiatalkori élményeim a pilótává válásról csak még jobban felerősödtek bennem. Az, hogy egy hatalmas repülőgépet irányíthassak, és felfedezhessem a végtelen égboltot, életem fő céljává vált. A kalandvágy, a repülés szabadságának érzése és a lehetőség, hogy más szem-szögből lássam a világot, mind magával ragadott. Keményen tanultam az iskolában, hogy kitűnjek a kötelező tantárgyakban, és minden tekintetben alávetettem magam a szigorú képzésnek, amely ahhoz volt szükséges, hogy hivatásos pilótává válhassak, így követve elszántan az álmomat. Aztán végre eljött a nap, amikor Debrecenben megszereztem a pilótaszárnyaimat, és ezzel valósággá válhatott a fiatalkori elképzelésem. Jelenleg minden alkalommal, amikor felszállok, eszembe jut az a széles mosolyú kisfiú, aki egykor voltam, és aki arra vágyott, hogy a felhők között repülhessen.
– Miért éppen Debrecenbe jelentkeztél az egyetemi és pilótaképzésre?
– Az a magas színvonalú egyetemi képzés, amelyet a Debreceni Egyetem nyújtott a Pharmaflight repülőakadémia szintén kimagasló szakmai tudásával – kiegészülve modern gépparkjával, infrastruktúrájával és professzionális oktatógárdájával –, volt az a képzési forma, ahol mindenképpen tanulni szerettem volna.
– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a debreceni képzés kapcsán?
– A kiképzőrepülések különböző feladatai minden egyes felszállás során újabb és újabb élményt és kihívást jelentettek számomra, de az első egyedül repülésem volt szerintem mindenképpen a legizgalmasabb az összes közül. Az útvonalrepüléseket pedig azért élveztem nagyon, mert akkor szinte egész Magyarországot felfedezhettem, és ez is maradandó élmény volt számomra.
– Mennyire voltál elégedett a képzés szín-vonalával?
– Azt kell hogy mondjam, a repülőkiképzés színvonala minden elvárásomat felülmúlta, az oktatók professzionalitása, felkészültsége, szakmai tudása és segítőkészsége igazán élvezetessé tette a tanulást, amellett hogy a repülésbiztonságra is mindig maximális hangsúlyt helyeztek. Nagyon tetszett, hogy a Pharmaflight akadémiának teljesen új, modern glass cockpitos iskolagépei vannak, amelyeken könnyen el lehetett sajátítani a repülés alapjait. Nagyon örülök és szerencsésnek érzem magam azért, hogy egy ilyen profi repülőiskola falai között tanulhattam.
– Hogyan érezted magad Debrecenben, Magyarországon a képzés évei alatt?
– Nekem nagyon megtetszett a város és az ország is, Debrecen egy nagyon kedves település, ahol minden emberi léptékű, könnyen és gyorsan el lehetett jutni a városon belül bárhová. Illetve Magyarország is mély benyomást tett rám, kellemes az időjárása, és végre kipróbálhattam, hogy milyen élmény termál-fürdőzni!
– Jelenleg hol dolgozol, és milyen munkakörben sikerült elhelyezkedned az egyetemi képzés után?
– Éppen most fejezem be a típusátképzésemet a Royal Jordanian légitársaságnál, ahol első tisztként dolgozom majd. A célom pedig az, hogy a ranglétrát végigjárva eljussak a légitársasági parancsnok pilóta beosztásig, illetve ha majd egyszer befejezem az aktív repülő-pályafutásomat, légi közlekedési menedzsmenttel szeretnék foglalkozni. De most még vár az első tiszti kinevezésem, és hogy utasszállító gépre üljek!
Md Shaheen Alam Bangladesből került Debrecenbe, 2019-ben kezdte a tanulmányait, és tavaly fejezte be a képzést, megszerezve a diplomáját, illetve a közforgalmi pilóta jogosítását. Tőle is azt kérdeztük, milyen élményekkel távozott Debrecenből a tanul-mányai után.
– Én úgy kerültem a Debreceni Egyetemre, hogy semmilyen repülési előképzettségem nem volt. Mindent az alapoktól kellett meg-tanulnom a Pharmaflight akadémia oktatói-tól a repüléssel kapcsolatban. Azért jelentkeztem Debrecenbe, mert tetszett, hogy a bachelor képzés mellett az ATP-vizsgát is letehettem, illetve az Airbus A320-as típus-jogosítás megszerzése volt a legvonzóbb számomra. Nagyon szerettem a Pharmaflight akadémián repülni, mert teljesen új repülő-gépeken oktatják a növendékeket, és fiatal repülőiskola lévén nagyon odafigyeltek a részletekre, arra, hogy minden tekintetben a hallgatók rendelkezésére álljanak, és maximálisan kiszolgálják az igényeinket. Az is nagyon tetszett, hogy az útvonalrepülések során eljuthattam a magyarországi repülőterek mellett még Szlovákiába és Romániába is.
– A képzés melyik része volt a legizgalmasabb számodra?
– Mivel az alapoktól kellett megtanulnom a repülőgép vezetését, a gyakorlati órák nagyon nagy élményt jelentettek számomra, de legalább ennyire élveztem, amikor már eljuthattam az Airbus A320-as szimulátorba, hogy megszerezzem rajta a típusjogosítást.
– Milyen élményekre emlékszel még vissza a legszívesebben?
– Nagyon tetszett, hogy az egyetemen egy soknemzetiségű közösségbe kerültem, melyben szinte a világ minden pontjáról érkeztek hallgatók. Sokukkal még most is, a tanulmányaink befejezése után is tartom a kapcsolatot. Emellett úgy emlékszem vissza a debreceni és a magyarországi hónapokra, mint életem eddigi legjobb és legizgalmasabb részére, nagyon sok kedves magyar embert ismerhettem meg, és az ország is lenyűgözött. Csupa kellemes élménnyel távoztam, miután megszereztem a diplomámat és a közforgalmi pilóta jogosításomat.
– Most hol dolgozol, mi a foglalkozásod?
– Jelenleg egy bangladesi légitársaságnál repülök ATR 72-212A típuson. A célom pedig az, hogy a későbbiekben olyan nagy légitársaságokhoz kerülhessek pilótának, mint a Qatar Airways vagy az Emirates.
Caglayan Askin Törökországból jelentkezett a Debreceni Egyetem Professional Pilot kurzusára, őt is a magyarországi tanulásához fűződő élményekről kérdeztük.
– Nekem a bácsikám volt pilóta, és óvodásként minden egyes felettünk elrepülő gép láttán azt gondoltam, azt biztosan ő vezeti. Ezért amikor az óvoda udvarán játszottunk, és feltűnt felettünk egy repülőgép, szóltam a társaimnak, hogy velem együtt integessenek neki, hátha észrevesz bennünket… A bácsikámnak nagyon tetszett, hogy ennyire vonzódom a repüléshez, és középiskolásként egy repülőjegyet kaptam tőle ajándékba az egyik születésnapomra. A sorsom akkor pecsételődött meg, s határoztam el, hogy mindenképpen pilóta leszek, amikor neki köszönhetően először ülhettem repülőgépre. Mivel a pilótaképzés önmagában nagyon drága, saját erőből nem tudtam volna kifizetni Törökországban, ezért először geomatikai mérnöknek tanultam az ankarai Hacettepe Egyetemen. Egy nagyon közeli barátom – aki ismerte a repülés iránti elkötelezettségemet – hívta fel ezután a figyelmemet a Stipendium Hungaricum programra, amelyre azonnal jelentkeztem. Ez azért jelentett óriási segítséget az álmom eléréséhez, mert nem nekem kellett kifizetnem a tanulmányaimat és a repülő-kiképzésemet, hanem a program fedezi a költségeket.
– Hogyan zajlott a repülőkiképzés Debrecenben a Pharmaflight égisze alatt?
– Szinte mindennap tanultam valami újat, és ez mindig új energiákkal töltött fel. Ami nagyon tetszett, hogy a Pharmaflight akadé-mián a repülési kultúra és a repülésbiztonság az egyik legmagasabb szintű egész Európában. Az oktatók arra tanítottak meg, hogy folyamatosan mindenre odafigyeljek repülés közben, és ha valamit rendellenesnek vagy nem normálisnak ítélek meg, akkor szakítsam meg a felszállásomat. Állandóan arra treníroztak, hogy mit kell tennem vészhelyzet esetén, mire figyeljek, amikor egy váratlan esemény történik repülés közben, s hogyan reagáljak arra. Nagyon professzionális oktatóink voltak!
– Milyen élményekkel távoztál Debrecenből a képzés után?
– Nagyon tetszett, hogy ennyire soknemzetiségű volt az egyetem a különböző országokból érkező diákok egyvelegének köszönhetően. Brazil, jordániai, pakisztáni és zöld-foki-szigeteki barátaim is lettek, akik nemcsak a tankör-, hanem a pilótatársaim is voltak, amikor például együtt repültünk a szimulátorban, és egymást segítve tanultuk meg az eljárásokat, az A320-as vezetését. Támogattuk egymást a tanulásban, sokat segítettek nekem is a többiek, ha megkértem őket, és ez oda-vissza működött. Nagyon nagy hozzáadott értéke van annak, hogy a Debreceni Egyetem és a Pharmaflight repülőakadémia nyújtotta képzési rendszerben ilyen körülmények között tanulhattunk, és multikulturális, széles körű, no és persze multicrew élményeket szerezhettünk. Azt pedig külön is szeretném kiemelni, hogy a képzésünk ideje alatt zajlott a koronavírus-járvány, és a szigorítások, korlátozások ellenére, a szabályok maximális betartása mellett a Pharmaflight akadémián mindent megtettek azért, hogy tartsuk a képzési ütemtervünket, és megfelelően haladjunk a tanulmányainkkal.
– Jelenleg hol dolgozol?
– A török Redstar Aviation Learjet 45-ös gépén repülök pilótaként. Ez a vállalkozás egy légimentő szervezet, betegeket és sérülteket szállítunk a világ minden pontjáról a mentőrepülőgépünkkel, ha kell, Kínából vagy akár az Egyesült Államokból. A bázisunk az isztambuli Atatürk repülőtéren van.
Anastas Avasiloaie Moldovából érkezett a képzésre a Stipendium Hungaricum program keretében.
– Én azért akartam pilóta lenni, hogy világot láthassak, és nem tagadom, nagyon vonzott a kereskedelmi pilóták igen magas fizetése. Arról nem is beszélve, hogy egy pilótakabinból kinézve a legszebb az „irodai” kilátás. Én is a nulláról kezdtem a képzésemet, és rengeteg mindent meg kellett tanulnom az első évben. Nekem nagyon tetszettek a műszerrepülő útvonalak és az, hogy különböző oktató-pilótákkal repülhettünk a Pharmaflightnál, akiknek a szakmai tudása kiemelkedő és széles körű volt, és mindegyikőjüktől mást lehetett elsajátítani, hiszen mindegyikük komoly szakmai háttérrel, repülési múlttal rendelkezett. Nagyon jó volt az is, hogy Cessna 172-es és Tecnam P2006T gépeken repülhettem a kiképzés során.
– A képzés melyik része maradt a legemlékezetesebb számodra?
– Az Airbus A320-as szimulátoros típustanfolyam jelentette nekem a legnagyobb élményt a képzés során. Fantasztikus volt egy ilyen komplex repülőgép vezetését, irányítását megtanulni. Bevallom, nagyon kemény és intenzív volt ez a képzés, ennek ellenére élveztem minden pillanatát. Ugyanakkor felejthetetlen élmény maradt számomra az is, hogy hány száz órán át gyakoroltuk az iskolakörözést, az átstartolásokat az alapképzés során. De legalább ennyire jól emlékszem a műszeres megközelítési eljárások és a vészhelyzetek folyamatos gyakorlására is, amelyekkel szintén sok-sok órát töltöttünk a levegőben. Egy repülőkiképzés során, úgy gondolom, a siker nyolcvan százaléka az oktatón múlik, és a Pharmaflight repülőakadémián az oktatóink mindent megtettek azért, hogy a maximumot hozzák ki belőlünk. Ezek a szakemberek sokkal többet jelentettek számomra annál, mint hogy az instruktoraink voltak, sokukkal baráti viszonyba is kerültem a végére.
– Merre folytatódott az életed a debreceni tanulmányaid után?
– Sikerült megvalósítani az álmomat, és most újítja meg Vilniusban a típusvizsgámat az a moldovai légitársaság, amelyik felvett, és ahol hamarosan munkába állok mint Airbus A320-as első tiszt.
Sajtos Zoltán