2011. október 27. csütörtök, 09:18

Elfelejtett repülőgépeink - A Klemm 25-ös és 35-ös

Értékelés:
(0 értékelés)


A harmincas évek kedvelt túragépe volt a német Klemm gyár Klemm 25-öse, majd ennek a továbbfejlesztett változata, a Klemm 35-ös kisgép.








Dr. Hans Klemm az első világháború idején a Hansa-Brandenburg cégnél dolgozott mint tervezőmérnök. Többek között részben az ő tervei szerint készült a Magyarországon is gyártott W–29-es hidroplán is. A háború után az érdeklődése a kis fogyasztású túra- és sportgépek tervezése felé fordult. Az első ilyen gépet 1924-ben tervezte. Az L 20-as típusjelzést viselő gép nagy sikert aratott. Klemm ekkor kapta „a könnyű repülőgépek atyja” becenevet.

1926-ban gondolt egy merészet, és megalapította a Klemm GmbH repülőgépgyárat. A Böblingben működő üzem kizárólag könnyű repülőgépek gyártásával foglalkozott. Tervezőtársa, Robert Lusser segítségével egy év alatt megtervezték és legyártották az L 25-ös típusjelzésű gépet, amely nagy sikert aratott. Ebből a modellből 1927 és 1939 között több mint hétszázat építettek meg. Közben az L 25-ös sikere ellenére újabb gépek tervein is dolgoztak. Így született meg az ekkor még Klemm K 25D jelzést viselő gép is, amely, tekintve, hogy részlegesen műrepülhető is volt, a könnyű gépek kategóriájának újabb sztárja lett. Ezt követte a némileg módosított szárnyformájú Klemm K 35-ös.

1931-ben a gyár Érden bemutatta a Klemm 25-öst, amelyet az akkori magyar sportrepülés legismertebb gépével, a Gerlével hasonlítottak össze. A „Gerle” jobbnak bizonyult. Ám tekintve, hogy a magyar sportrepülésnek nem volt pénze további Gerlék építésére, 1935-ben a továbbfejlesztett K 25-ösből hoztak be néhány példányt. A Klemm gépek vezérképviseletét a Lingel-bútorgyár látta el. Lingel János már korábban is érdeklődött a repülés iránt, s az ő gyárában gyártottak le öt darab „Zögling” kezdő sikló vitorlázógépet is.

Az importgépek a Budapest Sportrepülő Egyesületbe (BSE) kerültek, azon egyszerű ok miatt, mert az egyesület elnöke Lingel rokona volt.

Az 1935-ben beérkezett gépek a HA–OBA, OBN és OBC lajstromjelet kapták. A HA–OBA-t hivatalosan Szendy Károly polgármester ajándékozta az egyesületnek. A Mátyásföldön tartott ünnepélyes átadás és gépkeresztelő során a gép a „Jövőnk” nevet kapta. Az OBN Odescalchi herceg magángépe lett, az OBC pedig a BSzKRT egyesülethez került. 1936-ban újabb gépek érkeztek, a HA–NNI, NAD, MAR és a TOS. Ebben az évben a Magyar Aero Szövetség megbízásából Bánhidi Antal és Szilas (Steff) Tibor a HA–MAR jelű zöld/krémsárga színű K 25-össel részt vettek az olimpia tiszteletére rendezett csillagtúrán, amelyen az előkelő hatodik helyet szerezték meg.

A K 35-ösből is jó néhány példány érkezett Magyarországra. Ezek lajstromjelei a következők voltak: HA–MIS, NAI, NAJ, PCI, és érkezett egy K 35D zárt kabinos változat is, ez a HA–NAL jelzést kapta.

A háború alatt a gépek nagy része megsemmisült, de egy K 25-ös (a HA–NNI) és három K 35-ös szerencsésen átvészelte a háborút. A HA–NNI-t 1949-ben állították helyre, ekkor a nyitott üléseket kabintetővel látták el, de ezt a légügyi hatóság a berepülés tapasztalatai alapján nem engedélyezte. Ez a gép továbbra is a BSE tulajdonában maradt. A három K 35-öst a repülőszövetség mátyásföldi javítóüzemében felújították, és ezek „Napsugár” (HA–KLA), „Szabad madár” (HA–KLE) és „Pacsirta” (HA–KLI) névvel és lajstromjellel repültek tovább. Később a HA–KLI-t az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) műhelyében együléses műrepülőgéppé alakították át. Ez akkor műszaki bravúrnak számított.

Szerkezeti felépítés: alsószárnyas, egymás mögötti üléselrendezésű, egymotoros gép, szerkezeti felépítése szerint vegyes építésű. A törzs vászonnal borított hegesztett acélcső váz, a tört sirályszárny faszerkezetű, fékszárny nélkül.

Az ülések nyitottak, az ülések előtt kisméretű plexi szélvédő védte a személyzetet. Merev futóműves, farokkerekes, a főfutók nem fékezhetőek. Motorja egy Hirth gyártmányú, HM 60R típusú, soros hengerelrendezésű, négyhengeres, 60 lóerős (59 kW) erőforrás volt. Ez a motor kis fogyasztása miatt ideális a túragépek számára.

Zsák Ferenc

Fotó: Zsák ARCHIV

vissza a tetejére