2011. november 04. péntek, 14:46

Modern szkennerek

Értékelés:
(1 értékelés)


A rádiótávközlésben nagyon sok felfedezés történt az elmúlt évszázadokban, amelyek a mai komplex rádiókommunikációs rendszerekhez vezettek. Sok nagy nevet említhetnénk, de ehhez a cikkhez talán a legjobban Guglielmo Marconi olasz kutatóé illeszkedne. Ő volt az, aki először alkalmazta a rádiótávírót egy földi állomás és egy tengeren úszó hajó között, s így több mint ezer kilométeres távolságot tudott áthidalni.








Azóta már egy idegen bolygón landoló, ember által készített eszközzel is képesek vagyunk jól működő, biztonságos rádiókapcsolatot létesíteni. A rádiótávközlés közel egyidős a motoros repüléssel: az előbb említett kísérlet 1902 februárjában történt, ahogyan ma mondanánk: a közép- és a hosszúhullámú tartományban.

Ahogyan fejlődött a rádiótávközlés, úgy jelent meg az igény, hogy a rádióadást az utca embere is venni tudja. Az elmúlt több mint száz év során az asztali és kézi szkennerek vagy frekvencialetapogatók, más szóval a szélessávú vevőkészülékek óriási fejlődésen mentek keresztül. E progresszió egyik eredménye, hogy ma már megfizethető áron juthatunk ilyen készülékekhez, hogy a különböző frekvenciatartományokban zajló adásokba belehallgathassunk.

Mielőtt beszélnénk néhány készülék jellemzőiről, érdemes megnézni a frekvenciák körüli helyzetet. Mindannyian tudjuk, hogy egy adott országban a frekvenciakészlet nemzeti kincs, amelynek felhasználását szigorú szabályok rögzítik. A szabályozás biztosítja, hogy a rádiókommunikáció zavartalan legyen, és hogy az egy-egy tartományban dolgozó rádió adó-vevők egymást ne zavarják. Jó példa erre a mobilszolgáltatók frekvenciatartománya. Amikor ezeket a kormány a szolgáltatók számára értékesítette, a befolyó pénzért cserébe biztosította a frekvenciákkal kapcsolatos koordinációt és védelmet. Ennek eredményeképpen ma már kiváló minőségű, zavartalan mobilkommunikációt bonyolíthatunk kis mobiljainkon olyan frekvenciatartományban, ahol más, esetleg minket zavaró adók nem működnek.

A teljes rádiófrekvencia-tartomány az alacsony 30 kHz-től a nagyon magas 300 GHz-ig terjed. Az itt megvalósított kommunikáció számtalan formát ölthet. A mindennapi életben használt műsorszóró televíziós és rádióadóktól a személyi kommunikációra használt sávokon át a speciális radarokig számtalan jelforrás található itt. Ahogy a technológia fejlődött és nőttek az igények, egyre szűkebbé vált az elérhető frekvenciatartomány, és így vándoroltak az egyes rendszerek az egyre magasabb frekvenciák felé. (Csak egy kis színes, de a mikrohullámú sütők is rádióhullámokkal dolgoznak, méghozzá a 2 GHz-es sávban…)

Példaképpen érdemes megnézni a hetvenes években fénykorát élt CB-rádiózást. A CB rövidítés a „Citizen Band”, azaz polgári sáv rövidítése, amelyet leginkább a taxis cégek alkalmaztak – és alkalmazzák még ma is. A sáv a 27 MHz-es tartományban indult, országonként eltérő csatornaszámmal, ami ma talán 20 és 40 közötti csatornamennyiséget jelent. A moduláció AM volt, egy oldalsávval. A moduláció miatt egy egyszerű vevővel is lehetőség volt arra, hogy a taxis sávot otthon is hallgathassuk. A CB sávban az alkalmazott antennák akkor működtek igazán jól, ha a hullámhossz felét vagy legalább a negyedét elérték: innen származnak a jó hosszú botantennák, amelyek sűrűn hajladoztak a taxik csomagtartóján. Ezek a vevőkészülékek voltak a mai szkennerek elődei.

Szkennernek nevezzük azokat a szélessávú vagy egy adott sávra (például a repülőgépes kommunikációra) specializálódott kézi (vagy asztali) vevőket, amelyekkel egy adott frekvenciasávban zajló kommunikációt hallgatni lehet. A belehallgatásnak több szabálya is létezik világszerte. Néhány ezek közül: mobilkommunikáció nem hallgatható le. Ezt szerencsére gyakorlatilag lehetetlenné is teszi a ma alkalmazott GMS vagy UMTS modulációs technika. Még ha ismerjük is a frekvenciát, a kódolás miatt ezek a kommunikációs csatornák nem feltörhetők, és így nem is lehallgathatók. A többi frekvencián hallható magáninformáció nem osztható meg. (Ez nyilván „puha” szabály, de azért érdemes rá figyelni.) A legtöbb országban, így hazánkban is, a sokszor legérdekesebbnek tartott rendőrségi, tűzoltósági vagy mentőszolgálati frekvenciákat korábban lehetett hallgatni, mert egyszerű FM modulációt alkalmaztak, minimális trönköléssel. Ma már ezek a sávok is átköltöztek a kódolt digitális tartományba (pl. a „TETRA” rendszerre).

A szkennerre vágyók számára még így is maradt számtalan olyan frekvencia, amelyet továbbra is érdemes hallgatni, figyelni. Ilyenek a biztonsági vállalkozások walkie-talkie-jai, a hajós navigáció, a rádióamatőrök adásai, illetve bizonyos helyzetekben akár a Nemzetközi Űrállomás adásai is. De ilyen például a repülős sáv is, ahol a biztonság miatt a legegyszerűbb modulációt (AM, azaz amplitúdómoduláció) alkalmazzák még ma is, valamint ahol a frekvenciasáv kiváló terjedést tesz lehetővé (108–137 MHz, a csatornaosztás 25 kHz, sőt ma már néhány esetben csak 8,33 MHz). A katonai rádióadások még izgalmasabbak lehetnének. Ezek a 225–400 MHz-es tartományban üzemelnek, és az esetek döntő többségében kódoltak, úgyhogy egy egyszerű szkennerrel nem lehallgathatók.

Ha úgy döntünk, hogy egy repülős sávban működő szkennert szeretnénk, óriási a választék. Íme néhány szempont, amit a vásárlás előtt érdemes végiggondolni.

Egy szkenner minden helyzetben jól jöhet egy aktív pilóta számára is, hiszen a repülőtéren mindig érdemes a forgalmat figyelni. Azt azonban előre el kell döntenünk, hogy valóban egy szkennert szeretnénk-e, illetve egy kicsit drágábban már egy adóvevőt vennénk, amellyel a fedélzeti rádiókészüléket is kiválthatjuk annak esetleges meghibásodása esetén. Az adóvevők általában egy kicsit bumfordibbak, mivel a nagyobb teljesítmény miatt nagyobb akkumulátorra van szükségük (általában 5 W ERP-t tudnak ezek a készülékek).

De ha maradunk is a szkennernél, akkor is választanunk kell, például méretet is. A komplex, nagy tudású szkennerek nagyobbak is, ami némileg ellentmond a könnyű használhatóság igényének. Sokszor jó lenne, ha a farzsebbe vagy az ingzsebbe tudnánk dugni a vevőt egy-egy repülőnap alkalmával, és így figyelhetnénk az ottani rádiózást.

A repülősávot hallgatni képes szkennerek között is van szép számmal, amely szélessávú, és az igen alacsony frekvenciától a nagyon magasig mindenre képes ráállni. Ezek a készülékek nagyon okosak, sokszor – a televíziós sávok hallgatásával egyidejűleg – a zártláncú videoadásokat is képesek mutatni egy kisméretű színes képernyőn. Ez sajnos mind a méretüket, mind az energiafogyasztásukat nagyban megnöveli. De még a repülőtéri megszállottak számára is fontos – tehát ezt tudnia kell minden szkennernek –, hogy a készülékek egy napkeltétől napnyugtáig tartó repülős napot feltöltés nélkül képesek legyenek végigszolgálni.

A szkennerek másik nagyon fontos jellemzője, hogy hogyan tárolják a lehallgatandó frekvenciákat. Mint a böngészőnkben a könyvjelzők, úgy fognak szaporodni az eltárolt frekvenciák a szkennerünkben. Az egyszerűbbek csak a frekvenciát mutatják/tárolják, de eléggé általános, hogy a szöveges információt is megjelenítik. Ez néha nagyon fontos, mert ugyan ki tud ennyi frekvenciát fejben tartani? A drágább modellekben a képernyő egy időben több sort is meg tud jeleníteni, ami nagyon kényelmes kezelést tesz lehetővé.

És itt érdemes megemlíteni egy fontos választási szempontot: milyen módon lehet a megvásárolt kis készülékünket egy számítógépről/laptopról programozni? Még egy egyszerűbb szkenner is több száz frekvenciát képes tárolni, s ezek kézzel való bevitele igen nehézkes. A számítógéppel ráadásul külső forrásból is importálhatunk frekvenciákat a készülékünkbe. Editálni, törölni, beszúrni mindig egyszerűbb egy billentyűzettel és képernyővel rendelkező számítógépről. Vannak olyan szkennerek, amelyek tényleg kicsik, gyakorlatilag hitelkártya-méretűek. Ezt úgy érték el a fejlesztők, hogy a komplex elektronika alkalmazása mellett mellőzték a sokgombos billentyűzetet, és csak egy-két nyomó- és forgógombot helyeztek el rajta, azokat is három-négy funkcióval. Ezekbe a készülékekbe nagy mennyiségű csatornát eltárolni számítógép nélkül nem lehet.

A számítógépes programoknak még egy érdekes alkalmazása van. A bonyolultabb (és drágább) készülékek hangforgalmát és vezérlését teljesen rá lehet bízni a számítógépre. Ebben az esetben a lehallgatott forgalmat azonnal fel lehet venni a PC-re, s onnan már egyenes út vezet az internetre. Sok ilyen állomást lehet találni az interneten, ahol például egy kisváros rendőrségi forgalmazásába is belehallgathatunk.

A weben óriási irodalma van a szkennereknek, és rengeteg kiegészítő információt lehet találni (csak üssük be a Google-ba az „airband scanners” szópárost).

A készülék kiválasztásakor érdemes az ismertebb nevek mellett a „no name” cégek termékeit is megnézni, mert az innováció percről percre újabb csodákat enged a piacra. Én magam éppen túl vagyok a kecskeméti repülőnap szkenneres és távcsöves helyszíni élvezetén. Egy Alinco DJ–X7-es miniszkennert használtam, amely kiválóan teljesített.

A szkennerek egy jellemző funkciója például a helyi adások azonnali megtalálása. Képzeljünk el egy légibemutatót, ahol fogalmunk sincs, hogy éppen milyen frekvencián dolgoznak. A megfelelő szkennert megvásárolva és ezt a funkciót bekapcsolva a készülék érzékeli a közeli adást, és kiolvassa annak frekvenciáját, ráadásul azonnal rá is hangolja a vevőt. Nagyon gyorsan hozzá lehet szokni ehhez a kényelmi funkcióhoz. Természetesen ebben az esetben az adótól néhányszor tíz méternyi távolságra kell lennünk, különben a készülék már képtelen lesz megtalálni az adó frekvenciáját.


Maradi István

vissza a tetejére