November utolsó csütörtökjén a Roszkoszmosz kollégiuma az orosz űrkutatási szervezet tudományos és műszaki állománya elöregedésének, a nagy tudású szakemberek elvándorlásának gondjairól értekezett. A megoldásra váró súlyos problémákat űrkutatási fiaskók sora jelzi. Egy terjedelmes interjúban Borisz Csertok akadémikus azt elemzi, hogy mi változott az orosz űrkutatásban, a dicsőségtől mi vezethetett a mai kudarcok sokaságához.
Az aeromagazin.hu sorozatában bemutattuk az orosz űrkutatás utóbbi években elszenvedett kudarcainak „leltárát”, majd rávilágítottunk az orosz kozmikus ágazat felelősség biztosítási anomáliáira. A befejező részt érdemes néhány általános megállapítással kezdeni. Hangsúlyozni kell, hogy a műszaki, fejlesztési, szervezési okokra visszavezethető hibák ugyan milliárdokkal mérhető tudományos, anyagi és pénzügyi károkat okoztak, mind azon által emberéletet követelő baleset nem történt sem a világűrben, sem pedig a földi kozmikus rendszerekben. Az oroszok által üzemeltetett, emberes űrrepüléseket szolgáló eszközök biztonsága nem kérdőjeleződött meg. Komoly érv erősíti ezt az állítást: a space shuttle program befejeztével, hiszen az amerikaiak, más országokhoz hasonlóan, orosz űrhajókkal juttatnak el minden legénységet és teherszállítmányt a nemzetközi űrállomásra.
A második kiemelendő momentum az, hogy a politikai lózungok, fenyegetések soha nem válhatnak a tudományos projektek alkotó elemeivé. Ahogy annak idején az orosz (szovjet) Komarov űrhajós életébe került az esztelen felső utasításra kiadott start parancs, úgy ma sem értelmezhető realitásként az orosz kozmikus iparnak címzett államelnöki ökölrázás. A felelősség tényszerű megállapítása minden rendkívüli eseménynél az állami szakmai bizottságok feladata. Az okok feltárását eddig is döntések sora követte, ami nem ritkán járt súlyos személyi következményekkel.
Medvegyev orosz elnök ama megfogalmazása, miszerint „a világ az orosz űrkutatáson röhög” – komoly kommunikációs melléfogás. Egyfelől azért, mert a kozmikus iparban (oktatásban, kutatásban, szolgáltatásban, stb.) érintett emberek és családjaik százezreit teszi megbélyegezetté, sértetté. Másrészt tételesen valótlan állítás! Az orosz elnöki hivatal sok száz fős médiaelemző csapata bizonyára kigyűjtötte azokat a tudományos publikációkat, amelyek az egyes szakterületek közös, több nemzetet érintő veszteségeiként szólnak egy-egy orosz űrmisszió kudarcakor. Annál is inkább, mivel – ahogy a Phobosz-Grunt bolygóközi expedíció is – több ország összefogását jelenti. Méltatlan dolog tehát egy elnökválasztási kampány eszközeként felhasználni az erőfitogtatást azokkal szemben, akiken a bulvármédia élcelődik, miközben a világ jóérzésű része a megfenyegetettekkel érez együtt.
Az orosz döntéshozók figyelmét nem kerülte el az ország kozmikus projektjeinek rendszer léptékű kudarcsorozata. Ezt jelzi a Roszkoszmosz kollégiumának tanácskozása. Az orosz űrkutatási hivatal honlapján közzétett összefoglalóból kiolvasható, hogy a jelentős űrprojektek meghiúsulását Moszkvában átfogó stratégiai gondolkodással szemlélik, s emiatt volt jelen a megbeszélésen A. Popovkin oktatás- és tudományügyi miniszter is. A témáját tekintve „szakemberképzéssel és humánerőforrás fejlesztéssel” foglalkozó tanácskozás résztvevői határozatot fogadtak el a teljes ágazatot érintően, magas képzettségű dolgozók, mérnökök és tudományos munkatársak mielőbbi munkába állításáról. Új ösztönző rendszerek bevezetését, az ágazatban végzett munka presztízsének emelését határozták el. Ennek megfelelően növelik a nagytermelékenységű munkahelyeken foglalkoztatottak személyes érdekeltségét. Növelik a bérkiegészítéseket és a munkaköri kedvezményeket. Közvetlen érdekeltsége lesz a dolgozónak a pótlékok, jutalmak megszerzésében a végtermék minősége alapján. Rugalmas ösztönzési rendszert vezetnek be a kimagasló teljesítmények elismerésére. Növelik az egyedi jutalmazást a nem hagyományos jutalmazási keretekből.
A felsoroltakból egyértelműen látszik, hogy a Roszkoszmosz tanácskozásának résztvevői mindenek előtt a fiatalok számára kívánják vonzóvá tenni, az egykor különleges becsben volt, szupertitkos ágazatban való munkavállalást. Ez az ösztönzési szemlélet az eddigi statikus kereteket dinamikussá teszi és azokról sem feledkezik meg, akik éppenséggel a fizetésük miatt távoztak a kozmikus iparból, intézetekből a versenyszférába. Rendkívüli újdonságnak ígérkezik annak a kezdeményezésnek a támogatása, hogy jöjjön létre az Oroszországi Föderáció kozmikus ágazati szakember utánpótlását végző felsőoktatási intézményeinek konzorciuma. Ez – megfigyelők szerint – hatékony lépés lehet a párhuzamosságok és a rivalizálás megszüntetése felé.
„A szovjet időkben tízszer ennyi katasztrófa volt” – jelentette ki a Ria Novosztyi sajtóügynökségnek adott terjedelmes interjúban Borisz Csertok akadémikus. A szovjet-orosz kozmikus kutatás legendás egyénisége önkritikusan beszél a saját felelősségéről, kiemelve, hogy a lelkiismeretét terhelő vétkek nem ember áldozatot jelentenek. Mind elmondta, a dolgozó szobájának falán látható holdfelszín panoráma-fénykép és az első holdminták megszerzéséhez szükséges sima leszállás, nyolc hordozórakéta és ugyanennyi űreszköz feláldozása árán történt. A siker előtt szakadatlanul tönkrement valami. „A meghibásodásokat mindig kormányzati szinten vizsgálták”. Csertok, mint a projektek műszaki vezetője sokszor állt a leváltás és a szigorú büntetés fenyegetése előtt. Aki szót emelt érte, az nem volt más, mint Szergej Koroljov főkonstruktőr. „ Nem kell most senkit büntetgetni. A megismerés, a kozmosz meghódításának folyamata ez” – mondta.
Csertok akadémikus következetesen kiáll amellett, hogy a politikának nem beleszólnia kell az űrkutatásba, hanem megfelelően kidolgozott stratégiát kell készítenie és a szakmát megbízni a végrehajtással. A kidolgozásba pedig be kell vonni a tudományos akadémiát, „amelyet sajnos manapság már nem vesznek komolyan a kozmikus programokban”. Az orosz tudós arra is figyelmeztet, hogy az űrprogramokat el kell választani az államtitkoktól, nem utolsó sorban azért, mert a Holdnak az emberi civilizáció létéhez kell kötődnie. ”Az eddigiek mellett egy új világrésznek kell lennie, ami a Hold”. Ezt egy kozmikus stratégiai programként értelmezi a tudós, aki szerint a döntéseket erről a legmagasabb politikai szinteken kell meghozni.
Gyakorlati kérdésekről szólva Csertok akadémikus megemlíti, hogy a kozmikus ágazatban egyre nehezebb kvalifikált szakmunkást találni a munkapadok mellé. A legnagyobb gondok közé sorolja, hogy a projektek finanszírozása az orosz oldalon egytized annyi forrással rendelkezik, mint az amerikaiaknál. Az orosz emberes űrrepülések jelenlegi monopóliuma az orosz szakember szerint még öt-hat évig fennállhat, de utána jön Kína, majd az amerikaiak.
Meruk József
A sorozat korábbi fejezetei az aeromagazin.hu Űrkutatás rovatában olvashatók:
Rendszerhibák az orosz űrkutatásban – 1. rész
Rendszerhibák az orosz űrkutatásban (2. rész) – biztosítások, káresemények