Svájccal tovább bővülhet a Gripent repülő közösség, ha a berni kormányzat novemberi döntését tettek követik, és sikerül szerződést aláírniuk a svéd ajánlattevővel. Az óvatosság indokolt, ugyanis a beszerzésnek sok és befolyásos ellensége van az alpesi országban.
Meglepetést keltett, amikor a svájci kormány védelmi minisztere november 30-án bejelentette: a Tiger-Teilersatz (az F–5E/F Tiger II-es gépek részleges felvátását célzó) programban a svéd Saab által ajánlott JAS 39E/F típust választották ki. A meglepetés egyrészt annak szólt, hogy a kormány mégis úgy döntött, hogy a potenciális, illetve már testet öltött ellenállás dacára elindul a beszerzés útján, másrészt a Saab sikerének a francia Dassault Rafale-jával, és az EADS-Cassidian Eurofighter Typhoonjával szemben.
Svájc két századnyi, azaz 22 repülőgépet rendszeresítene. A program teljes költségét a bejelentés megtételekor a védelmi tárcavezető, Ueli Mauer kevesebb mint hárommilliárd svájci frankra tette, s így a Gripené bizonyult a legkedvezőbb ajánlatnak. A miniszter hangsúlyozta, hogy nem a technikailag legjobb ajánlat érdekelte őket, hanem az, amely az igényeiknek a legalacsonyabb áron tud megfelelni. Svájc lényegében légtérvédelemre használja vadászgépeit, 56 darab F–5-öst és 31 darab F–18C/D-t. A Gripen-ügylet részét képezi a százszázalékos gazdasági ellentételezés, illetve ipari együttműködés is, amely egészen a gépek helyi végszereléséig terjedhet – nem szabad elfelejteni, hogy a fejlett repülőgépiparral rendelkező ország maga szerelte össze Tigerjeit és Hornetjeit is, tehát többször is bizonyították, hogy képesek rá.
A versenytársak és kritikusok bírálata jelentős részben a választott típusváltozatra irányult, mondván hogy a JAS 39E/F egyelőre „papírrepülő”. A Gripen következő generációs (NG) demonstrátor bázisán kialakítandó sorozatgyártású változat egyelőre valóban nem létezik, igaz, a fejlesztés folyamatban van, és a svéd légierő jelezte, hogy nemzetközi megrendelés és partnerség esetén elkötelezi magát a változat beszerzése mellett. Az E/F egy megnyújtott, nagyobb belső üzemanyagtankkal ellátott, nagyobb felszállótömegű Gripen, nagyobb tolóerejű hajtóművel és teljesen új fedélzeti elektronikával. Ami a hajtóművet illeti, a demonstrátor a Super Hornet hajtóművének átalakított változatával, a General Electric F414G-vel repül, és a svéd gép a jelentős (10–20 százalékos) tolóerő-növelésre irányuló EPE fejlesztés egyik célplatformja lehet. Ami az elektronikát illeti, a svájciak AESA radarral szereznék be a gépeket, amelyet a Saab a Selexszel közösen fejleszt ES05 Raven néven.
Az aláírásig azonban megakadhat a tervezett beszerzés. Vita zajlik ugyanis arról, hogy szükség van-e egyáltalán az F–5-ösök leváltására, nem elég-e Svájcnak a 31 darab F–18-as. A zöldek és a Hadsereg Nélküli Svájcért csoport korábban már 100 ezer aláírást összegyűjtött egy népszavazás kiírása érdekében a Tiger-Teilersatz program ellen, ám felhagytak kezdeményezésükkel, amikor a kormány ideiglenesen elnapolta a döntést. Most, hogy a kormány elhatározta magát, az ellenzők újfent aktivizálódhatnak, távolról sem esélytelenül.
Kép és szöveg: Zord Gábor László