2017 május 28

RSS Facebook

2012. február 03. péntek, 10:29

Malév vezérigazgatói interjúk 2000-től - 1. rész Kiemelt

Értékelés:
(0 értékelés)


Az alábbiakban közöljük az Aeromagazin által készített Malév vezérigazgatói interjúkat 2000-től. 










2000/augusztus

Stratégiai lépések előtt, Egyedül nem megy - Interjú Kovács Ferenccel 


Az elmúlt hetekben komoly támadások érték nemzeti légitársaságunkat, a Malévet. Az össztűz a Thesszalonikiben történt Tu–154-es esemény óta zúdul a vállalatra. Azóta szinte nincs olyan nap, hogy az írott és elektronikus média egyik-másik képviselője ne foglalkozna a témával, hol valós, hol pedig légből kapott híreket felröppentve. A mindennapos problémákról, a lehetséges megoldásokról, a Malév jövőjéről kérdeztük Kovács Ferencet, a légitársaság vezérigazgatóját.

 

– Valóban mindennapos problémákkal küzd a Malév, vagy valami másnak tulajdonítja azt a figyelmet, amit a sajtó az utóbbi időben a légitársaságnak szentel?

– Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban napvilágot látott hírek, híresztelések ellenére mind a mai napig kedvelt légitársaság a Malév a hazai utazók körében. Akik gyakran repülnek, tudják például, hogy a késések szinte mindennaposak az európai légtérben, mert az olyannyira túltelített. S erről nem a légitársaságok tehetnek. Persze, amikor az utas kénytelen órákat várni arra, hogy elkezdődhessen a nyaralás, vagy éppen arra, hogy minél hamarabb hazaérjen, nehéz az ilyen, akár órákig tartó tétlen várakozást elviselni. Különösen igaz ez a charterjáratokra, amelyek ebből a szempontból még a menetrendszerű járatoknál is rosszabb helyzetben vannak. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a Malév imázsa, neve továbbra is jól cseng.



– Gondolom, azért nem azt akarja mondani, hogy elégedett a légitársaság eredményeivel, hogy nincs min javítani?

– Egyáltalán nem. Sőt nagyon komoly, stratégiai lépésekre van szükség a közeljövőben, mivel a jelenlegi állapot, az a túlfeszített tempó, ahogy a munkatársaink dolgoznak, sokáig már nem tartható. Ehhez azonban olyan alapvető döntéseknek kell megszületniük, mint például a privatizációs pályázat kiírása is. A Malév többségi tulajdonosa, az ÁPV Rt. igazgatósága már jóváhagyta a privatizációs tervet. Ez várhatóan a közeljövőben kerül a kormány elé. Amennyiben a kabinet is elfogadja a tervet, akkor történhet meg a privatizációs pályázat kiírása, az új partner keresése.

– Mikorra várható a kormány döntése?

– Remélhetőleg még a nyár folyamán. Ha sikerül tartani a menetrendet, akkor szeptemberben már a tendert is kiírhatják.

– Milyen partnerekre, esetleg befektetőkre számít a pályázat kapcsán?

– Kétféle csoport érdeklődhet a Malév iránt. Egyrészt pénzügyi befektetők, másfelől pedig szakmaiak. Számunkra ez utóbbi lenne a fontosabb, hiszen egy légitársasági szövetség nem pénzügyi alapon gondolkodik majd a Malév jövőjéről, hanem úgy, hogy miképpen tudna bennünket a saját rendszerébe integrálni, milyen módon tudná a Malévben rejlő lehetőségeket a saját hasznára fordítani. Gondolok itt az általunk kiépített és üzemeltetett útvonalhálózatra, a különböző jogainkra, jogosításainkra, a tudásunkra és a tapasztalatunkra, a munkatársainkra és mindazokra az anyagi javakra, amelyekkel jelenleg is dolgozunk. Véleményem szerint igenis jó befektetés ma a Malév, egy megfelelő szakmai partner ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket.


– Egy dolog viszont tény: a cégnek tőkeinjekcióra van szüksége ahhoz, hogy életképes maradjon.

– Számításaink szerint mintegy 20 milliárd forintra lenne ahhoz szükség, hogy a vállalat helyzetét stabilizálni tudjuk, hogy gépparkunkat a szükségleteknek megfelelően továbbfejlesszük. Úgy hiszem, hogy ez csak a megfelelő partner kiválasztása után történhet meg. Ha ugyanis a magyar állam ezt a feladatot magára kívánta volna vállalni, akkor már nyilván történtek volna ezirányú lépések.




– Mekkora tulajdonrészről lehet szó a privatizáció kapcsán?

– Összesen 49 százalék kerülhet külföldi kézbe, illetve 25 százaléknyi plusz 1 részvénynek kell állami tulajdonban maradnia ahhoz, hogy továbbra is nemzeti légitársaságként üzemelhessünk. De szó van arról is, hogy tőzsdére vinnénk a Malév részvényeit, így is tőkéhez juttatva a céget.

– Szóba került a flottafejlesztés kérdése is. Ön milyen lehetőségeket lát a Malév előtt?

– El kell dönteni, hogy milyen irányban kívánunk tovább haladni. Jelenleg Tupoljevek, Boeingok, Fokkerek alkotják a flottát. Ez nem túl szerencsés. El kell indulnunk az egységesítés irányába. A vállalat vezetése úgy döntött, hogy a jövő év elején kivonja a Tupoljeveket a forgalomból, s helyettük Boeing 737-eseket kívánunk beszerezni.

– Ez, gondolom, érzékenyen érinti majd a charterforgalmat...

– Igen. Terveink szerint B 737-400-asokat lízingelünk, mert ez a géptípus a legalkalmasabb az ilyen jellegű járatok teljesítésére.

A charterpiacon feltűntek új trónkövetelők is. A Pannon Airlines gépe már repül, de mások is szeretnének kihasítani egy-egy szeletet ebből a tortából. Hogyan látja a Malév jövőbeni szerepét ezen a területen?

– Úgy gondolom, hogy a Malévnek piacvezetőnek kell maradnia a charterforgalomban is. Ehhez természetesen szükségesek a korábban már említett változtatások, például a Tupoljevek cseréje is. Bár pillanatnyilag nincsenek olyan problémák ezzel a típussal, amelyek komoly fejtörést okoznának számunkra. Jövőre azonban olyan új környezetvédelmi, a zajártalommal kapcsolatos szabályok lépnek életbe, amelyeknek a Tu–154-esek hajtóművei a jelenlegi kondíciókkal már nem felelnének meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem kívánunk erre több pénzt fordítani, s inkább hosszú távú megoldást választunk.

– Tehát nem arról van szó, hogy a Tu–154-esek jelenlegi műszaki állapota kívánnivalót hagyna maga után?

– Erről szó sincs. Ezeknek a gépeknek a műszaki állapota kiváló, s mindaddig tökéletes műszaki állapotúak is maradnak, ameddig használjuk őket a forgalomban. Egyszerűen el kellett döntenünk, hogy a jövőben kívánunk-e még pénzt költeni rájuk azért, hogy a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi szabványoknak megfeleljenek, vagy más megoldást választunk.

– Tavaly számos új útvonal nyílt a Malév menetrend szerinti forgalmában. Hogyan látja ezek sikerét, s gondolkodnak-e újabb járatnyitásokon?

– A rendelkezésre álló gépparkkal, úgy gondolom, ennél több új célállomást nem szabad felvállalni. Sőt, felül kell vizsgálnunk azt is, hogy a jelenlegi hálózatunkban melyek azok az úti célok, amelyeken nincs akkora igény a közvetlen járatokra, hogy megérje azt továbbra is fenntartani. Augusztusban érkezik Ferihegyre harmadik Boeing 767-es gépünk, s erre is égetően nagy szükségünk volt ahhoz, hogy interkontinentális járatainkon zökkenőmentes legyen a forgalom.

– A géppark- és járatkérdéseken túlmenően más változásokra is szükség van. Hol tart most a létszámleépítés ügye?

– Ebben az évben mintegy háromszáz főt kívánunk elbocsátani. A hatékonyság növelése mindenkinek az érdeke, ehhez pedig ilyen drasztikus lépéseket is meg kell tennünk.

– Gondolom, jövőre is folytatni kell a leépítéseket, ha valóban azt szeretnék elérni, hogy a Malév gazdasági mutatói javuljanak.

– Egy dologra mindenféleképpen oda kell figyelni. Az nem tenne jót a vállalatnak, ha a „fűnyíróelv„ érvényesülne. De azzal is tisztában vagyok, hogy a létszámkérdésre hosszú távú megoldást kell találnunk. Ennek csak egyik állomása az idei leépítés.

– A vállalat vezetése és a pilóták között nem mindig felhőtlen a viszony. Hernádi úr, a Malév napokban leköszönt elnöke korábban elbocsátásokról és katonai pilóták felvételéről beszélt. Hogyan látja ön ezt a kérdést?

– Azt hiszem, a közelmúltban sikerült olyan egyezségre jutnunk a pilótákkal, amely számukra legalább annyira megnyugtató volt, mint a Malév vezetése számára. Ma tehát egyetlen olyan kérdés sincs napirenden, amely hátrányosan érinthetné a kapcsolatunkat.

– Magyarország az Európai Unió felé tart, ahol már liberalizálták a belső légiforgalmat, tehát az egyes tagországokon belül is repülhetnek más nemzetiségű légitársaságok. Ez a szabályozatlan gazdasági környezet a jövőben tovább nehezítheti a Malév helyzetét – pedig a magyar nemzeti légitársaság ma sincs előnyös helyzetben az egyre élesedő nemzetközi versenyben...

– A liberalizációtól még nem kell tartanunk. A mi útvonalhálózatunk a kétoldalú kapcsolatokon alapszik. Az tény, hogy a liberalizációt nekünk sem szabad figyelmen kívül hagyni. A túlélésnek, a versenyképesség megőrzésének az érdekében úgy kell megválasztani hosszabb távú stratégiánkat, hogy az EU-tagság idejére mi is felkészüljünk az ezzel járó előnyökre – és a hátrányokra is. Ebben is komoly segítségre számíthatunk akkor, ha a Malév privatizációjába olyan légitársasági szövetségek kapcsolódnak be, amelyek már komoly piaci tapasztalatokkal rendelkeznek a liberalizált Európában is. A Malév számára a privatizáció és a szövetségbe való integrálódás jelenti az egyetlen megoldást a tőkésítés, a flottafejlesztés és a hosszabb távú piaci stratégia kialakítása szempontjából is. A vállalatban rejlő lehetőségeket önerőből nem lennénk képesek teljes mértékben kihasználni. A magányos légitársaságok kora lejárt, főleg a kisebbeké. Egy globális szövetség viszont rendelkezik mindazon pénzügyi, szakmai háttérrel és tapasztalattal, amely hosszabb távon nélkülözhetetlen a túléléshez.


Sajtos Zoltán