2017 május 28

RSS Facebook

2012. február 09. csütörtök, 09:38

A Malév emlékére

Értékelés:
(0 értékelés)


Gróf Miklós az Airportal.hu oldal szerkesztőjének írása, a Malév emlékére!















" Megy a magnó? Igen ? Rendben, futó ki, lista leszállás előtt" - vezényelt Gurály Béla kapitány, miközben Söjtöry Zoli - akkor még csak első tiszt -  a jobb ülésben még jobban megmarkolta a szarvkormányt. "Folyamat elindult, három zöld, csap semleges, orrkerék kis szög..."  Alattunk pár száz méterrel  echte német lomboserdő suhant egyre gyorsabban, a Malév TU-154-ese egy-egy sötétebb termikes folt felett kissé megremegett, orra nyílegyenesen mutatott a pár kilométerre lévő frankfurti bal pálya felé.  "80 százalék" - kiabálta Söjtöry a fedélzeti mérnöknek, aki csavart  egy kissé a tekertyűkön. "65, 75.." . - süldő riporterként hihetetlenül élveztem a hangulatot, három ember remek együttműködését, a vezényszavakat, utasításokat, a száguldó eseményeket. Olyan volt, mintha egy elefánttal jártunk volna táncot négyesben, mintha egy megszelidített vadlovon lovagolnánk.  "Slingower if You l...k to ...it...."  hirtelen a frankfurti torony reccsent fel a fejhallgatónkban. "Átmegyünk a jobb pályára" - szólt oda hozzám Gurály kapitány, Zoli pedig  azonnal jobbra döntötte a hatalmas vasat. Elvillant alattunk az A3-as autópálya négy sávján száguldó autófolyam, egy másodperc erdő, aztán megint egy autópálya, az ötös, kamionok tucatjai alattunk, immár keresztben, becsusszant alánk a fű, Zoli finoman megemelte a Tupoljev orrát, éreztük, ahogy szinte ráülünk a jótékony légpárnára, miközben kisimult alánk a beton és alig 4 másodperc múlva finom remegés tudatta: lent vagyunk, a Malév frankfurti járata megérkezett. " Szép volt Zoli - mosolygott Gurály kapitány,díjazván a 100 tonnás tojásoskosár leheletfinom odasimítását a  250-nel vágtató betonhoz - , full sugárfék, "orrkerék nagyszög, fények gurulón" -  pár perc múlva pedig már a rendszereket leállító kapcsolók csattogása töltötte be a pilótafülkét.

1993 szeptember eleje volt, az Éjszaki repülés c. rádióműsor bejátszásainak felvétele, melyet Márványi Péter szerkesztő barátommal készítettünk hihetetlen lelkesedéssel. Check listért jöttünk Frankfurtba és vissza Budapestre a 154-essel, hogy az őrült magyar rádiós riportertanonc - ez én volnék -  főcímötlete megvalósulhasson és az adás az "in medias res" érzetével, a pilótafülke forgatagába vigye a hallgatót az első másodperctől kezdve.  Persze hogy MALÉV-gépet pécéztünk ki, persze hogy 154-est - melyen ez volt az egyetlen utam, az is végig a pilótafülkében oda-vissza - , persze hogy megkaptuk az engedélyt és az egyedi, ingyenes jegyeket. De hát akkor még a régi stílusú rádiózás zajlott,mindenféle médiaiskola nélkül, akkor még lelkesedésből, éjt nappallá téve készültünk az élőadásra. Akkor még Mécs Károlyt kérhettük fel a nyitó hangklipp Saint Exupery- írta részletének felolvasásához, akkor még rádiós autó járt  sofőrrel, hogy este fél tízkor megvárjuk az utolsó 154-es mennydörgő leszállását, hogy "igazán hatásos lehessen a főcím". Az lett, olyannyira, hogy rezegtek a stúdió ablakai és az egész keverés alatt Gurály meg Söjtöry tekintetét éreztem magamon: ha ők ennyire profik a maguk területén, ezt a tiszteletet irányukba viszonoznunk kell a műsorral. Az Éjszakai repülés általános siker lett, borzongató, gyönyörű, örök élmény, akárcsak nekünk a Tu 154-essel repülés és e két - sőt: a fedélzeti mérnökkel három -  nagyszerű repülőember megismerése. A korszakra jellemzően, bár nem volt könnyű helyzetben már akkor sem, a Malév  nem utasította el furcsa kérésünket, sőt. Később is segítségünkre volt, amikor a Malév hőlégballon-csapata az Egyesült Államokban versenyzett és ott lehettem  a HA-LHB fedélzetén mint egyszemélyes tv-stáb. Emlékszem, nem volt hely a turistaosztályon visszafelé, viszont a business kongott az ürességtől, nosza, megkaptuk VIP-jegyeinket és beültettek minket az orrban lévő bőrülésekbe. Gondoltam, ez csak a hely, végül is stand by jegyünk volt, itt találtak üres üléseket,majd kapunk egy ványadt szendvicset és valahogy csak kibírjuk az óceán feletti pazar napfelkeltét.De a Malév akkor is:  MALÉV volt.  

Hihetetlen felszállást produkáltunk  Newarkról, meredek,dárda-szerűen dinamikus  emelkedőfordulóval, aztán Manhattan következett  kb. másfél kilométer magasból keresztben alattunk,az egész szigetet láttuk minden felhőkarcolójával és forgatagával,  újabb elegáns  forduló, majd egy felhő - és vége volt a látványnak. "Mit óhajt Gróf úr" ? - tette elém a Malév gyönyörű stewardesse a business class menükártyáját, amint a 767-es  egyenesbe jött és felért az utazómagasságra. Ránéztem egy 10 napos forgatás minden élményével meg az elmúlt percek csodálatával  eltelve és csak visszakérdezni tudtam: "Maga szerint ezek után.... óhajthatok én itt még bármit is " ?

Ettől kezdve aztán - persze már fizetős utasként -  jöttek az Amszterdamok, a párizsi látogatások, jó pár stockholmi út, egy rakat London... soha nem felejtem el, amikor a vezető légiutas kísérő derűsen közölte egy amszterdami felszállás előtt, hogy "szeretettel üdvözöljük önöket a Malév 663-as MOSÓGÉPÉNEK fedélzetén", persze kitört a nevetés.... volt pici Fokker 70-es élmény tornyos gomolyfelhőkkel Hamburgba, volt 737-600-as hazarepülés mínusz 66 fokkal odakint.... meg volt ajándék 767-es megérintés a hangárban, amikor a  hosszútávú próbajáratok zenei csatornáit barátilag összeállítottam Meleghegyi Tamás barátomnak, aki azzal fogadott: fizetni nem tudunk, de kívánj valamit.Nem akartam mondani neki: maga az a tény, hogy az ember a Malév 767-esére - még ha csak a próbajáratokra is - zenét szerkeszthet,maga az ajándék.  Kértem egy hangárlátogatást, hadd nézzük meg a 767-est minden porcikájában - és sem előtte, sem utána nem voltam futóműaknában a gépben, meg konyhában, meg pilótaszékben meg csomagtérben, hajtóműben, meg ki tudja még hol..... de akkor igen, jó 3 órán keresztül.  Lehet ezeket a MALÉV-élményeket elfelejteni ?

Furcsa az ember hangulata. Péntek reggel megszűnt a Malév. Tényleg olyan, mint amikor meghal valaki. Az ember nem hiszi el. Ugyan, vicc, na ne már, kimegyek Ferihegyre - az életben nem lesz számomra Liszt Ferenc, mert ha Kármán Tódor Reptér vagy Oszeczky Airport vagy Fülöp-terminál lenne, sokkal inkább el tudnám fogadni, bár nekem akkor is Ferihegy maradna - , szóval kimegyek, ne marháskodjatok, ugyan, lássuk, mikor bukkan fel végre az a  jellegzetes sötétkék orrkúp, amikor a szpotter leereszti fényképezőgépét, hiszen "csak" a Malév jön meg.... biztonságosan, hűségesen, mint a saját kutyánk, aki hazatér, mert itt a helye, itt van otthon, ezekhez az ecseri dombocskákhoz egyszerűen HOZZÁTARTOZIK a fehérből kékbe váltó jellegzetes design, Söjtöry kapitány a "pici Boeingjával" ahogy tréfásan emlegette.....

Amikor péntek reggel infarktus-szerűen megszűnt a Malév,és rá alig két órára már maradványain marakodtak amúgy teljesen tisztességes fapadok, százmilliárdokról repkedtek a hírek, állásajánlatok özönlöttek a volt pilótáknak és stuviknak.... az ember rájön: most szűnt meg a múlt egyik utolsó darabja. Elporladt. Vége. Nem lehet a festékben hinni - valós tartalom nélkül.  Miként "az" a Rádió sem él már tovább, ahol még Márványi barátommal... lelkesedhettünk.
Másfelé folyik már az idő.Más normák, más korszak, más stílus.    Baj lenne ? Próbáljuk visszacsinálni ?
Nem hiszem.A Malév ugyan meghalt - de a REPÜLÉS örök. Annak kell lennie.  Zavarna, ha Söjtöry kapitányt egy Travel Service vagy egy Ryanair-gépen láthatnám viszont ? Aligha.
Csak REPÜLJÖN.... hogy csak az  - immár egykor volt - vállalat NEVÉT veszítsük. De a repülési kultúrát és mindazt az értéket, amit 66 éven át a MALÉV jelentett nem csak a levegőben, de lelkünkben oly sokszor itt a földön is  - soha ne hagyjuk feledésbe merülni.


Gróf Miklós
Airportal


Fotó: Tóth Béla