Túllépte az amerikai B–1-es Lancer bombázó repülőgéptípus a tízezredik harci bevetését. Az első és mindmáig egyetlen szuperszónikus nehézbombázó 1985. június 29-én állt szolgálatba az amerikai légierő (USAF) szolgálatában. A Lancer azóta minden olyan harci cselekményben részt vett a nagyvilágban, ahol az Egyesült Államok fegyveresen is beavatkozott. A 10 000. bevetését Afganisztánban hajtotta most végre a B–1-es egy dél-ázsiai repülőtérről berepülve a hadműveleti területek fölé majd onnan vissza a bázisrepülőterére.

A B–1-esek jelenleg közeli légi támogatási és csapásmérési feladatok látnak el Afganisztán felett, a légtérből felügyelve a földi egységek hadműveleteit. Összesen 66 darab B–1-es áll a US Air Force-nál hadrendben, ami azt jelenti, hogy a gépek és személyzeteik egyenként külön-külön több mint 150 harci bevetést hajtottak végre az elmúlt évtizedek során.

A B–1-est eredetileg nukleáris bombák célba juttatására tervezték még a hidegháborús időkben, de a feladatok jellege megváltozott az 1990-es években. Ennek érdekében a Lancereket modernizálták és olyan eszközökkel, rendszerekkel és berendezésekkel látták el, amelyek révén képesek voltak ezeknek az új kihívásoknak is megfelelni. A B–1-esek szállították a legnagyobb tömegű bombákat az amerikai légierő stratégiai bombázó flottjában, és az Iraqi Freedom handműveletben például ezek a gépek dobták le az összes levegőből indított fegyverzetnek a 40 százalékát úgy, hogy az összes légicsapásoknak mindössze az öt százaléka jutott a Lancerekre.

Napjainkban több féle fegyverzetet is képes egyszerre szállítani és célba juttatni a B–1-es, amelynek összesen három bombatere van. A gépek nagy hatótávolsága pedig lehetővé teszi, hogy légi utántöltés nélkül is könnyen eljussanak a nagy távolságra lévő célokhoz. Állítható szárnyának köszönhetően pedig képes a kis és nagysebbességű repülésre alacsonyan és nagy magasságban egyaránt a feladatnak megfelelően. A gép személyzete négy fős. A fedélzeti radarnak és célmegjelölő konténernek köszönhetően a gép képes önállóan is a célfelderítésre és célmegjelölésre, majd annak megsemmisítésére az arzenáljában lévő fegyverek valamelyikével. Például a JDAM (Joint Direct Attack Munition) bombával, ennek lézervezérlésű változatával, illetve különféle rakétákkal és a BLU-129-es rakétafejjel.

Fotó: Boeing