Reneszánsz repülőgép
Különleges vendég járt a közelmúltban a budaörsi repülőtéren. Egy cseh lajstromjelű Pilatus PC–12 NG turbólégcsavaros üzleti gép. A svájci repülőipar műremeke azért érkezett Magyarországra, hogy a hazai érdeklődők is megtekinthessék a Pilatus gyár üdvöskéjét, amely igen népszerű manapság az üzleti repülésben világszerte.
A turbólégcsavaros üzleti gépek már egy ideje a reneszánszukat élik, mivel a gazdasági válság hatására sok cég megvált sokat fogyasztó üzleti sugárhajtású gépétől, illetve lecserélte azt valamilyen turbólégcsavaros változatra. Ez utóbbiak közül ugyanis nem egy típus számos tekintetben képes felvenni a versenyt az üzleti jetekkel. Sőt, olyan képességekkel is rendelkeznek, amelyek révén sokkal szélesebb körben lehet alkalmazni őket, mint a hagyományos business jeteket.
Az Aeromagazinnak arra is lehetősége nyílt a budaörsi látogatás kapcsán, hogy kipróbálhassuk, milyen a jobb ülésből repülni a Pilatus PC–12 NG-t Budapestről Zsolnára.
A PC–12-es egyik legfőbb előnye az, hogy nemcsak betonos repülőtérről üzemeltethető, hanem füves, akár döngölt földes futópályáról is, ha szükséges. Így nem jelentett gondot a budaörsi landolás a cseh Pilatusnak sem, majd azt követően – a meglehetősen göröngyös talaj ellenére – simán begurult a régi nagy hangárok előtti előtérre. Itt ismerkedhettünk meg először közelebbről az igen mutatós kis géppel, amely egy oroszországi bemutató körútról tartott Szlovákia felé, s állt meg egy kis időre Magyarországon. A gép pilótája, Lubomir Cornak – aki egyébként egyben a Pilatus gyár csehországi és kelet-európai képviselője is – szívesen invitált a gép fedélzetére, hogy együtt folytassuk tovább az utat Budapestről az észak-szlovákiai Zsolna repülőterére. Miközben beindult a Pilatus PT6-os hajtóműve, Lubomir gyorsan végigmutogatta a pilótafülkében található berendezéseket. A kabin leglátványosabb része az a négy hatalmas színes folyadékkristályos kijelző, amelyek közül egy-egy a pilóták előtt található – ezek az elsődleges flight display monitorok –, illetve két további is helyet kapott a műszerfal középső részén; ezek a multifunkcionális displayek. Míg a repülőgép-vezetők előtt lévő képernyőkön elsődlegesen azok az adatok olvashatók, amelyek a navigáláshoz és a gép vezetéséhez szükségesek, addig a multifunkciós monitorokon a gép hajtóművének a paraméterei ellenőrizhetők, illetve minden olyan más információ is megjelenik, amit a pilóta látni szeretne a repülés során. De ez nemcsak ezekre a kijelzőkre igaz, hanem mind a négyre, hiszen tetszés szerint lehet azt a funkciót kiválasztani, amely a repülés szempontjából a legfontosabb a gépet vezető pilóta számára. Ezt úgy teheti meg a pilóta, hogy egy markolatszerű egeret mozgat a középső konzolon, amelynek a vezérlése akkor is igen egy-szerű, ha éppen turbulens időben kell állítani a funkciókon.
A mi repülésünk idején is igen intenzív zivatartevékenység volt az útvonalunk mentén, így az egyik kijelzőn az időjárásradar képét néztük, míg a másik mozgótérképes üzemmódban folyamatosan mutatta, hogy éppen hol járunk az útvonalunkon. De nemcsak ilyesmire alkalmasak ezek a displayek, hanem akár arra is, hogy ezeken hívjuk le azokat a repülőtéri megközelítési és navigációs térképeket, amelyeket használnunk kell az útvonal során egészen a célállomás termináljának a gurulótérképéig – már ha szükségünk van erre az információra.
Bár a pilótafülke eredetileg kétpilótás, a PC–12 NG teljesen alkalmas az egypilótás üzemelésre IFR – vagyis műszer szerinti – repülési körülmények közepette is. Így tehát akár egyedül is elrepülhet vele a tulajdonosa, feltéve persze, hogy van pilótaengedélye is. A gépben természetesen megtalálható a beépített robotpilóta is, éppen úgy, mint a nagy utasszállító repülőkben, s a műszerezettségét tekintve is alkalmas a CAT I-es műszeres megközelítésre és leszállásra. Mindezt a Primus Apex avionika teszi lehetővé, amely köré a BMW Group Designwork USA álmodott meg egy olyan pilótakabint, amely nemcsak igen esztétikus, hanem ergonómiai szempontból is minden tekintetben kiszolgálja a pilóták igényeit.
A turbólégcsavaros kis gépben összesen legfeljebb kilenc utas számára van hely, ám a belső teret ennél jóval kényelmesebben is be lehet rendezni, az Executive változat például akár 4–6 üléses verzióban is megrendelhető. Az utastér meglehetősen kényelmes, sőt egyes könnyű üzleti jetek utasterénél jóval nagyobb kényelmet nyújt, köszönhetően a szélesebb és magasabb törzsnek.
...Folytatás az Aero Magazin 2011/09. szeptemberi számában!