A negyedik űrrepülésre szánt újra felhasználható eszköz, a NASA Atlantis űrrepülőgépe is elbúcsúzott 2001 júliusában a Nemzetközi Űrállomástól és egyben az űrrepüléstől.

Az utolsóként repült „űrsikló” fedélzetén ezúttal csak négyen foglaltak helyet. A jövőben orosz Szojuz, amerikai Dragon és Orion személyűrhajók látják majd el az ISS-t személyzettel. Az utánpótlást az amerikai Dragon, az orosz Progressz, a francia ATV és a japán ETV jelű teherűrhajók szállítják majd.

Űgy tűnik, itt a Space Transport System program (STS) vége. (Az Aeromagazin 2011/5, 50–52. oldalán olvasható cikkben foglaltuk össze az utolsó STS-repülések eseményeit, adatait és eredményeit. Most pedig a legeslegutolsó, az STS–135 jelű repülésról és az Atlantis űrrepülőgép búcsújáról írunk. Sajnos lezárult a hősi STS-korszak.)

Az Atlantis

Az Atlantis az STS-ek közül negyedikként készült el, és először 1985. október 3-án repült. Valójában ez az eszköz volt az orosz Mir modulűrállomás fő amerikai szállítója. Az összesen hét STS–Mir repülésből ötöt az Atlantis hajtott végre 1995 és 1997 között. A hosszabb, négy-öt hónapos missziókra szállította a NASA asztronautáit, hogy gyakoroljanak a Nemzetközi Űrállomáson folytatandó programok előtt.

Az Atlantis 2002 októberében részt vett a nagy Hubble űrtávcső megjavításában, majd az űreszköz utolsó, 2009. májusi szervizelésében is. Az űrrepülőgépnek ez volt a 33. űrútja, s egyben az STS 135. repülése.

Talán meglepő, hogy ezúttal csak négy amerikai űrhajós repült az űrrepülőgép utolsó útján. Ez azért volt így, mert a külső hővédő csempék jelentős sérülése esetére már nem áll készenlétben egy másik, a mentésre indítható STS. Ez a négy asztronauta egy esetleges baleset esetén így is hosszú hónapokat lett volna kénytelen eltölteni az ISS fedélzetén, mielőtt egy Szojuz űrhajó fedélzetén – egyenként – visszatérhettek volna a Földre. Szerencsére azonban ilyen incidens nem zavarta meg az Atlantis utolsó útját.

Az Atlantis parancsnoka ezúttal Christopher John Ferguson volt, a pilóta Douglas Gerald Hurley, a két kutató űrhajós pedig Rex Joseph Walheim és Sandra Hall Magnus volt.

A feladat

A „nagy rámoláson” túl valójában csak a régebben megkezdett munkák befejezése hárult az utolsó űrrepülőgépes csapatra. Feladataik közül az egyik legfontosabb talán az volt, hogy összegyűjtsék a nagy űrállomáson hányódó sok csomagolóanyagot, a már használaton kívüli műszereket és mindenféle limlomot. A repülés negyedik napjától kezdve mintegy 4,5 tonnányi feleslegessé vált anyagot zsúfoltak az Atlantis rakterébe.

Az ötödik volt az űrséta napja, amelyen Fossum és Garan vett részt 6 óra 31 percen át. Ők szállították át a hőlesugárzó rendszer hibás szivattyúberendezését az űrrepülőgép rakterébe. A kanadai Dextre robotkar egyik részére felszereltek egy automatikusan működő hajtóanyagtartályt, valamint lecserélték a Misse–8 jelű raklapot, amelyre különféle mintákat helyeznek ki a külső űrhatások hosszú idejű vizsgálatára.

A munkák elvégzése, egy díszvacsora és a búcsúzkodás után 2011. július 18-án az Atlantis űrrepülőgépet leválasztották az ISS-ről, majd szokás szerint körberepülték, azután eltávolodtak tőle, végül pedig következett a leszállás a Földre.

...

Folytatás az Aero Magazin 2011/augusztusi számában