2012. szeptember 12. szerda, 13:28

A checklistát nem véletlenül találták ki Kiemelt

Értékelés:
(3 értékelés)


Egy új sorozatot szeretnénk indítani azon kisgépes pilóták számára, akik tanulni akarnak mások hibájából – és néha a sajátjaikból is. A repülésben a tapasztalatszerzés sokszor élet-halál kérdése, hiszen amikor szembekerülünk egy hibával, nincs sok időnk kitalálni, mit is kell csinálnunk a balesetek elkerülése érdekében.

 









A felidézett történetek valóban megtörténtek, idehaza, magyar pilótákkal. A neveket meg fogjuk változtatni, hogy senki ne jöjjön zavarba, amikor nyilvánosságra kerül a története. Viszont reméljük, hogy a közzétett történetekből mindannyian tanulni fogunk, és mi nem követjük el újra ezeket a hibákat.

Az első történetünk egy olyan cégnél történt, ahol a repülőgépeket többen használják, bérleti formában. Egy foglalórendszer segítségével minden gépet el lehet vinni, csak érvényes szakszolgálati engedéllyel kell rendelkezni az adott típusra.

Gábor, a pilótánk már több száz repült órával rendelkezett Cessna 172-es és Cessna 152-es típusokon: mindkettőt ismerte kívülről-belülről. A kiképzése során a legjobb oktatókkal dolgozott, akik alapos szabálytiszteletre nevelték. A felkészülés fontos része volt a különböző repülési helyzetekben használt „checklisták” alkalmazása. Gábor alapos pilóta volt, a saját szakszolgálati engedélye megszerzése után készített egy saját ellenőrzőlistát mindkét általa repült típusra. A rutin szerint a felszállások előtt, valamint a repülés közben és leszálláskor is rendszeresen használta a listát, amin, ha egyedül volt, maga ment végig, ha valakivel repült, az utast kérte meg, hogy olvassa fel a pontokat, amelyeket azután maga ellenőrzött.

Ahogyan egyre többet és jobban repült, az ellenőrzőlistát már elő sem kellett vennie, annyira bevésődött, hogy mit kell tennie. Nagyon büszke is volt rá, hogy mennyire jól halad, és soha nem hagyott ki egyetlen ellenőrzést sem. De egy idő után mindent fejből csinált, hiszen a Cessna nem bonyolult jószág – mondta.

Ahonnan a gépeket bérelte, ott volt egy szokás, amit már évek óta követtek. Ezen belső megállapodás szerint a gépek benzincsapját mindig a „both”, azaz közös benzinszívás-állásban tartották. Ez azt jelentette, hogy a szárnyak jobb és bal oldalán elhelyezett benzintankból egyszerre szívta a motor az üzemanyagot. Mivel a pilóták többsége rendszeresen repült a gépekkel, a benzincsapot az ellenőrzés mindig a „közös” állásban találta, ami rendben is volt. Egy Cessna esetében csak különleges alkalmakkor kell beállítani, hogy a jobb vagy a bal szárnyból szívja a motor az üzemanyagot: a legtöbb pilóta azon túl, hogy megnézi, biztosan nyitva van-e a gázcsap, nem kell hogy többet csináljon vele.

Egy hétvégén Gábor előtt egy külföldi pilóta repült a géppel, aki először járt Magyaroszágon. John nagyon élvezte a repülést, otthonában is sokat repült Cessnákkal. Leszállás után az otthoni iskolai szabályok szerint szépen rendben mindent alaphelyzetbe állított, kirámolt a gépből, kitöltötte a szükséges dokumentumokat, és átadta a gépet a következő pilótának.

A következő pilóta éppen Gábor volt, aki néhány szót váltott Johnnal, és mellesleg megkérdezte, hogy minden rendben volt-e a géppel. Igen, válaszolta John, és elköszöntek.

Gábor berámolt, utasát bekötötte, és a fejben lefuttatott ellenőrzőlistát a szokás szerint végigcsinálta. Egy pont kivételével, amit a „fejrutin” miatt elfelejtett: a gázcsapot ellenőrizni. De soha nem is volt a gázcsappal gond, az mindig a „közös” állásban volt. És nem csak hogy soha nem volt gond a gázcsappal, Gábornak a kiképzése óta nem is kellett egyszer sem állítania rajta... Mintha a gázcsap nem is létezett volna. Kivéve most. John a gép elhagyása előtt az amerikai üzemeltetési szabályok szerint elzárta a benzincsapot, és úgy adta át a gépet a következő pilótának.

Gábor mindent ellenőrzött, kivéve a Cessnán egyébként nem túl szem előtt lévő gázcsapot. A gázcsap ezen a típuson hagyományosan alul, a két ülés között kapott helyet. Ha lenéz az ember, akkor feltűnő. De ha nem néz oda, akkor sajnos nem túlságosan. Mivel a motor meleg volt, az indítás gyorsan és simán ment. Gábor már az indítás előtt úgy kért motorindítást, hogy utána egyből megkérte a kigurulást a használatos pálya várakozópontjáig, hiszen utassal a legtöbbször igyekszünk minél gyorsabban felszállni. Motor jár, gép előtere tiszta, gurulás indul. Gábor szerencséjére a hosszabbik irányba kellett gurulnia a várópontig, ezért a néhányszor tíz méter megtétele során a motornak volt ideje kifogyasztania a rendszerben lévő üzemanyagot, majd berottyant.

A hibától eltekintve Gábor profi pilóta volt: az első motorköhögés után (amikor is megfagyott ereiben a vér) azonnal rájött, mit hagyott ki. A hiba okát még nem tudta, de az első az volt, hogy ellenőrizte a gázcsapot. A motor időközben leállt, de Gábor legalább rájött, hogy ő hibázott. Még a földön.

A tanulság, gondolom, mindenki számára nyilvánvaló. Az ellenőrzőlista pontjait még kisgépek esetében is elfelejthetjük, hiszen a rutin nagy úr. Ezért mindig legyen nálunk, és még ha ezerszer megnéztük is, ezeregyedszer is vegyük elő a felszállás előtt.

Hallván Gábor „eseménytelen eseményét”, az én fejemen is átfutott, hogy milyen sűrűn repülök rutinból, és megléptem a szükséges változtatásokat. Néhány éve bérelt repülőgéppel és egy tapasztalt helyi pilótával repültem Észak-Amerikában. A pilóta a felszállás előtt a kezembe nyomta a gép ellenőrzőlistáját, és együtt mentünk rajta végig. Még a szokásos „clear!” kiálltás is elhangzott, amikor motort indítottunk, biztosítva, hogy egyértelműen senki sincs a forgó légcsavar közelében.

Az ellenőrzőlistáknak fontos szerepük van a különböző események kapcsán is, hiszen azokat a szituációkat még ritkábban gyakorolják az átlagos pilóták. Egy motortűz vagy egy elektromos hiba esetén nem mindig emlékszünk (hiszen nagy a baj!) arra, hogy mit kell ki-, és mit kell bekapcsolni. Aki úgy gondolja, hogy mindenre emlékszik, attól elnézést kérünk.

Gábor esetében, ha minden a legrosszabbul történik, akár néhány méter magasban is leállhatott volna a motor: persze ehhez még néhány hibát el kellett volna követnie. De Murphy mindig utazik az ilyen helyzetekre.

És aminek együtt kell örülnünk: Gábor maga mesélte el a történetet, hogy mindannyian tanulhassunk belőle.

 

Maradi István

 

vissza a tetejére