2017 december 12

RSS Facebook

2012. október 02. kedd, 14:48

Levegőben a Kánya! Kiemelt

Értékelés:
(4 értékelés)


Hétfőn reggel kissé borúsan kezdődött a nap a budaörsi repülőtéren. Mármint időjárási szempontból csupán, mivel jó kéttucatnyian azért ácsorogtunk a hangárok előtt a füvön a kissé szokatlan szeptemberi hidegben, hogy tanúi lehessünk a HA–RUF lajstromjelű, Rubik Ernő által tervezett R–18c Kánya repülőgép szűzfelszállásának. Vagyis elérte célját az a sok éves munka, amelynek révén elkészült és megszépült a Kánya, a II. világháború utáni korszak egyik első hazai repülőgéptípusa.






Több mint húsz évet vártunk erre a napra, mivel a Kánya repülőképessé tétele már 1990 előtt szóba került, még a hajdani MéM RSZ berkein belül. Időközben sok víz lefolyt a Dunán. Az RSZ megszűnt, és az oldtimer gépek megmentését a Goldtimer Alapítvány vállalta magára. Ennek eredményeként repül mind a mai napig a Po–2-es és a Li–2-es, valamint az R–11b Cimbora vitorlázógép. S ennek az eredménye immár, hogy van végre egy olyan eredeti repülőképes motoros oldtimerünk is, amely magyar tervezésű, magyar építésű, vagyis minden tekintetben egy olyan hazai műszaki műremek, amely a magyar repülés hírnevét öregbítheti immár Európában és világszerte.

Szóval nagyon izgatottak voltunk hétfőn reggel kilenc óra után pár perccel, amikor Bobák Gyuri és Muhi Béla lemotorozták a Kányát, s azt repülésre alkalmasnak találták. Ezután Rohács Tomié és Krauth Petié volt a főszerep. Magukra vették az ilyenkor kötelező mentőernyőt, még egyszer leellenőrizték a repülőgépet, majd a 09-es pálya végére gurultak, hogy végre ráadhassák a gázt és a magasba emelkedhessenek a repülőgéppel. Tízkor pedig megtörtént a csoda: a Kánya játszi könnyedséggel elemelkedett alig két és fél lámpasornyi gurulás után a pályáról. Hangja édesen duruzsoló volt a számunkra, a látványa pedig egyszerűen leírhatatlan, hiszen hosszú évek munkája, nehézségei értek véget ezzel a sikerrel.

Hosszú lenne most felsorolni mindazoknak a jóakaróknak, segítőknek, támogatóknak, szakembereknek a nevét, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a vállalkozás, de nagyon sok köszönet jár mindannyiuknak azért, hogy hittek bennünk, a Goldtimer Alapítványban, abban a lelkes kis csapatban, amely végre elérte ezt a sikert, s ismét megmentett egy olyan repülőgépet az utókor számára, amely fontos része a magyar repüléstörténetnek.

S így végre együtt örülhetünk a Kánya ismételt repülésének, amelynek részleteiről az Aeromagazin novemberi számában részletesen is beszámolunk.


Sajtos Zoltán

Fotó: Batke Dávid