A múlt év februárjában, amikor összedőlt a Malév, tudtuk, hogy igen nehéz év vár a kisgépes repülésre. Azért bizakodtunk, hogy nem mindenki akar nagy gépen repülni, elég a magán szakszó, az örömrepülés, fotózás, sétarepülés, „csak fütyüljön a sejhajunk alatt a szél”. Ez ment is egy darabig. Aztán a CentroPlane repülőiskolánál 2012 decemberében elfogyott a szél is. A tulajdonos azt mondta: „Nincs tovább, mert nem éri meg”. És itt ez a lényeg: NEM ÉRI MEG! Hiába működik minden nagyon jól, mindent az előírásoknak megfelelően végzünk, minden auditnak megfelelünk, minden akadályt átviszünk, a szabályokat betartjuk és milliókat költünk a megfelelésért, ennek egyenes következménye, hogy simán belebukunk.

Miért volt a CP „látványpékség”? Miért a CP volt az etalon? Miért voltak itt többször külföldi auditorok, mint más cégeknél? A hazai ellenőrzés is szinte százszázalékos felkészültséget követelt. A kérdésekre rövid a válasz: tudták, hogy itt rendben lesz minden. Amikor netán megkérdeztük, hogy máshol miért nem kérik ugyanígy számon az előírásokat, akkor azt a választ kaptuk, hogy akkor el kellene venni az engedélyüket, és munka nélkül maradnának.

Csak közölni szeretném mindazokkal, akiket illet, hogy ezzel a felfogással a CentroPlane-tól vettétek el az életlehetőséget és ítéltétek lassú halálra már akkor, évekkel ezelőtt, és a többi „csodacsapatot” juttattátok meg nem érdemelt előnyhöz. (Akinek nem inge, ne vegye magára, de sok ing tulajdonosra találna.)

A CP a fennállása alatti 15 év alatt több jelenlegi nagygépes pilótának adta meg az alapot.

– Honnan jöttél?

– A Centrótól.

Na, ez már egy jó pont volt.

A búcsú pillanataiban talán belefér egy rövid összefoglaló. Karbantartás, üzemeltetés. Ha ebben az országban valamelyik repülős cég főmérnökét úgy nevezik, hogy dr. Szilágyi Dénes, akkor ebben a szakmában ő az egyik legelismertebb szakember. Rengeteget köszönhet neki a cég, és most ezúton személyesen köszönöm, hogy tíz éven keresztül együtt dolgozhattam vele. Természetesen ehhez partnerek kellettek. Berki Gábor és Pergel László a hátukon vitték a cég műszaki ügyeit, hol karbantartást végezve, hol üzemeltetést. A repülőgép-vezető mindig a műszak által leellenőrzött gépet kapott a feladathoz (hol van ilyen mostanában?). Hogy a cég szakmailag a csúcson volt, meg kell emlékeznem az oktatókról is. Talabos Gábor, Bokor Tomi, Rohács Tomi, Bakai Csabi, Dávid Csabi, Krauth Peti, Echsenbach Laci, Nagy Tomi, Horváth Dani és természetesen a sok külsős. Hálás köszönet nekik! Köszönet Rita „anyánknak”, aki elviselt minket 15 éven keresztül.

Most, hogy pakoljuk össze az életünket a szemeteszsákokba és dobjuk ki a konténerbe, felmerül a kérdés, érdemes volt-e becsületesen végigcsinálni az elmúlt éveket? A csapat nevében a válasz: nekünk biztos, mert mi emelt fővel szállunk ki a kisgépes történelemből, mert becsületesen végigharcoltuk. Most legalább annyi könnyet ejtve érte, mint amikor elment az utolsó kékorrú hazánkból.

És ti, akik maradtok még, mit tesztek, hogy majd ti is emelt fővel szálljatok ki belőle? (Nehéz lesz...)

Fedő