Az NKH Légügyi Hivatal különleges szakmai nappal indította a 2013-as évet. Január 16-án a siklóernyőzéssel foglalkozó oktató, üzembentartó és karbantartó szervezetek képviselői gyűltek össze egy délelőtt a Légügyi Hivatal vecsési épületében, hogy megvitassák a repülés e speciális  területével kapcsolatos kérdéseket.

A szakmai nap egyedülálló lehetőséget biztosított minden érdeklődő számára, hogy a témához kapcsolódó javaslataikat, problémáikat megosszák egymással és a hatósággal, miközben kialakulhatott a párbeszédet, amely hosszabb távon is nagy segítséget nyújthat a siklóernyőzést művelők és az azt felügyelők mindennapi tevékenységéhez és feladatvégzéséhez.

A szakmai napra nagy számban érkeztek a résztvevők és az érdeklődők, akik már a meghívó kézhezvételét követően egybehangzóan üdvözölték a témában egyedülálló, jogalkalmazói szemmel hiánypótló rendezvényt.

A hatóság kezdeményezésének egyértelmű célkitűzése volt, hogy az elmúlt időszak siklóernyőzéssel kapcsolatos tapasztalatait összegyűjtse, számba vegye a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályok betartását nehezítő körülményeket és az ezekből adódó esetleges vitás kérdéseket. Az is cél volt, hogy minél több kérdésre megszülethessen a megfelelő válasz, és a résztvevők minél több problémára megoldást találjanak.

A közös cél, hogy a siklóernyőzéssel kapcsolatba kerülők, de főként a kiemelt tevékenységet (oktatást, üzemben tartást, karbantartást) végzők a lehető legrészletesebben ismerjék és betartsák a rájuk vonatkozó szabályokat. Elsősorban a saját és a többi siklórepülő egészsége, épsége érdekében, de mindenképpen annak a repülésbiztonsági szempontrendszernek a napi szintű alkalmazásával, amely a légtér más felhasználói számára is biztosítja a zavartalan, biztonságos feladatvégrehajtást.

A siklóernyőzéssel kapcsolatos szakmai napra történő felkészülés során a Légügyi Hivatal munkatársai kiemelt figyelmet fordítottak a résztvevőktől előzetesen beérkező kérdések és a felvetett témajavaslatok feldolgozására. Három külön szakmai prezentációval is készültek, amelyekkel igyekeztek lefedni a siklóernyőzés jogi kereteinek átfogó ismertetését, az elmúlt időszakban történt siklóernyős-balesetek és súlyos események kivizsgálása során szerzett hatósági tapasztalatok megosztását, valamint a siklóernyős képzésre vonatkozó részletes követelményrendszer bemutatását.

A szakmai napon elmondott bevezetőjében Farkas András, az NKH légügyi elnökhelyettese és hivatalvezetője felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy az elmúlt két év elsősorban a hivatal belső átalakításával telt, azonban az idei évtől már szeretnék, hogy az ügyfelek is lássák: a hivatal egyúttal szolgáltató hatóság is. Ehhez szükséges volt a folyamatok standardizálása és honlapjának fejlesztése is, amivel többéves elmaradást pótoltak. Olyan internetes oldal kialakítása volt a cél, ahol mindenről tájékoztatést kaphatnak az érdeklődők, ahonnan világossá válik, hogy a hatóság milyen követelményeket támaszt, ahonnan egyértelműen kiderülnek az eljárásrendek, illetve az alkalmazott jogszabályok. Ebbe a folyamatba illenek bele a tematikus szakmai napok is, amelyekkel még közelebb kívánják hozni a hatóságot az ügyfelekhez, a repülőtársadalomhoz.

Jogszabályi környezet

A siklóernyőzés az EU-s szabályozáson kívül esik, ezért a nemzeti jogszabályok, előírások vonatkoznak rá. Ennek megfelelően mind a légi jármű, azaz a siklóernyő, mind a pilóta alapvetően a saját országának légterében végezheti a repüléseket. Amennyiben más állam légterében szeretne repülni, a nemzeti szabályok betartása mellett tájékozódnia kell a másik államban érvényes szabályokról is, és azokat is be kell tartania.

A siklóernyőzésre vonatkozó szabályok röviden az alábbiakban foglalhatók össze:

A légi jármű vonatkozásában: a légi járműnek – mivel lajstromozásra nem kötelezett – azonosító jellel kell rendelkeznie, típusalkalmasnak és légialkalmasnak kell lennie. A légialkalmasságot az arra a hatóság által jogosított szervezetek tanúsíthatják. Az engedéllyel rendelkező szervezetek listája megtalálható a hatóság honlapján, ahol ezt a listát rendszeresen frissítik. Amennyiben egy siklóernyő légialkalmasságát nem a megfelelő, engedéllyel rendelkező szervezet tanúsította, a légi jármű nem tekinthető légialkalmasnak, így a légi közlekedésben nem vehet részt.

A légi jármű vezetőjének vonatkozásában: a légiközlekedésről szóló törvény két együttes feltételt ír elő a lajstromozásra nem kötelezett légi járművek esetén. A pilótának egyrészt egészségileg alkalmasnak kell lennie a repülésre, ez ebben a konkrét esetben azt jelenti, hogy 2. egészségügyi osztályú alkalmasságival kell rendelkeznie. Ugyan ebben a kérdésben az elmúlt években jelentős viták folytak, ma már kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hatályos jogszabályok ezt a kötelezettséget előírják. Ezenkívül a pilótának a hatóság által jóváhagyott tematika alapján elvégzett tanfolyamról is tanúsítással kell rendelkeznie. Az elvégzett tanfolyam szintje alapján állapítható meg, melyek azok a repülési tevékenységek, amelyekre a pilóta megfelelő képzettséggel rendelkezik.

Az üzembentartás vonatkozásában: a természetes személy tulajdonát képező, kizárólag magáncélra használt légi jármű üzembentartásához nem szükséges üzembentartási engedély. Ezekben az esetekben a magánszemély tulajdonos egyben az üzembentartó is, azonban ki kell emelni, hogy ez kizárólag magáncélú repülés esetén igaz, például az oktatás nem minősül magáncélnak. A pilótának, azaz az esetek nagy részében a légi jármű üzembentartójának gondoskodnia kell arról, hogy csatlakozzon egy repülésbiztonsági szervezethez és rendelkezzen felelősségbizosítási fedezettel is a harmadik személyeknek okozott károk megtérítése céljából.

A repülés földi és levegőben lévő helyszínei vonatkozásában: fel- és leszállni légi járművel repülőtéren lehet, kivéve, ha a légi jármű tulajdonságai miatt a leszállás helye előzetesen nem határozható meg. A siklóernyő ilyen légi jármű, így tehát repülőtéren kívül is lehet vele fel- és leszállni. A légtér tekintetében nagyon fontos, hogy minden légi jármű azonos légteret használ, így mind az utasszállító repülőgépekre, mind a siklóernyőkre azonos légtérhasználati szabályok vonatkoznak.

Repülésbiztonság

A repülésbiztonsági előadás az elmúlt öt évben történt siklóernyős balesetek, események, légiközlekedési szabályok megsértése miatt elrendelt kivizsgálások tanulságaira épült. Természetesen ez szinte minden területet felölel: képzési hiányosságok, repülőorvosi minősítés hiánya, kötelező jelentés elmulasztása, különböző tevékenységekhez szükséges hatósági engedélyek hiánya, a repülőtér, illetve a starthely nem megfelelő kiválasztása. Mindezek ellenére repülésbiztonsági szempontból a legfontosabbnak tartott probléma a légtér kérdése.

A siklóernyő mint légi jármű általában nem rendelkezik rádióberendezéssel, nem rendelkezik válaszjeladóval (tarnszponderrel), nem rendelkezik elsődleges visszavert jelet létrehozó felülettel és nem repülési terv szerint repül. Így aztán a siklóernyősök általában nem látszanak a légiforgalmi irányítók radarképernyőjén, nem ismert a helyzetük a tájékoztatók számára és nem tervezhető előre a „találkozás” a velük egy légtérben repülő egyéb légi járművek pilótái számára. Adott esetben az említett egyéb légi járművek lehetnek akár a hangsebesség közelében repülő vadászrepülők vagy műrepülést végrehajtó bemutató légijárművek is lehetnek.

Az ilyen „előre nem tervezett találkozások” elkerülése érdekében a Repülésbiztonsági Osztály azt tartja a legfontosabbnak, hogy a siklóernyősök legyenek tisztában a légterek felhasználási rendjével. A légiközlekedési szabályok terén legyenek megfelelően képzettek, hogy tudják, mire és hogyan használatosak az eseti légterek, és honnan tudható meg, hogy mikor melyik eseti légtér engedélyezett és aktív. Ismerjék az aktuális NOTAM-okat és tudják azokat értelmezni. Nagyon fontos tudni, hogy a földközeli katonai légterek és légifolyosók (amelyeknek kijelölése a végső stádiumban tart) mikor aktívak. Lényeges hiányosság a siklóernyősök részéről, hogy 1200 méter fölötti repüléseikről nem tájékoztatják a FIS-t (Repüléstájékoztató Szolgálat), pedig ez a saját és a velük egy légtérben repülést végrehajtók biztonsága érdekében is szükséges lenne, s ezt jogszabály is előírja.

Repülésbiztonsági szemmel nézve a másik problémás terület a tandemrepülés. A felelősség területén is jelentős különbség állapítható meg az egyedül, sport- vagy magáncélra végrehajtott siklóernyős repülés és a tandemrepülés között. Amíg egyedülrepüléskor egy elhibázott földet érés során legfeljebb csak a pilóta saját bokája sérül, addig egy tandemrepülésnél a siklóernyős hibás földet érése következtében az utas is sérül, tehát a pilóta más személyért is felelős. Ráadásul a legtöbb esetben az utas, lévén teljesen laikus a siklóernyőzésben, sokkal súlyosabban sérül, mint ugyanabban a helyzetben egy siklóernyős sérülne. Ezért tudomásul kell venni, hogy az olyen tevékenységek, mint a képzés, a térítés ellenében vállalt tandemrepülés, a légi fotózás stb. hatósági engedélykötelesek. Ilyen esetekben, amikor képzés idején egy kezdő növendékért, tandemrepülés során egy laikus utasért is felelős a silóernyős, még szigorúbban be kell tartani a jogszabályi és biztonsági előírásokat.

Képzés

A siklóernyős-képzés folyamán a laikusokból és érdeklődőkből pilóták lesznek. Ez az a folyamat, melynek során a leendő pilóták megtanulják a siklóernyőzés fogásait és azokat a szabályokat, amelyek mentén a repüléseiket végezhetik, ezért az NKH Légügyi Hivatala kiemelten kezeli a képzés témakörét. A légügyi törvény több pontja is egyértelműen rendelkezik arról, hogy pilótaképzés – beleértve a siklóernyős pilóták képzését is – csak az NKH Légügyi Hivatala által kiadott engedély birtokában folytatható. Sajnos a mai napig nem születtek meg a siklóernyős-képzést folytató szervezetekre vonatkozó részletszabályokat tartalmazó jogszabályok, így az ilyen szervezeteknek a légügyi törvény engedélyekre vonatkozó általános részében leírt követelményeket kell teljesíteniük.

Az engedély megszerzéséhez megfelelően felállított szervezetre, megfelelő képesítésekkel és tapasztalattal rendelkező személyzetre, valamint saját tulajdonú vagy tartósan bérelt eszközökre van szükség. Az előzőeken túl a képző szervezetnek ki kell dolgoznia működési szabályzatát, amelyet az NKH Légügyi Hivatal az engedélyezés részeként jóváhagy. Ez a működési szabályzat tartalmazza többek között a szervezet felépítését, az oktatás és vizsgáztatás eljárásainak leírását, a belső ellenőrzési rendszer bemutatását, az oktatókkal kapcsolatos működési szabályokat, valamint mellékletben az elméleti és a gyakorlati képzés tematikáját.

Érdemes megemlíteni, hogy a légügyi törvénnyel összhangban, ha egy légi sportszövetség siklóernyős képzésre engedéllyel rendelkezik, akkor a szövetség tagegyesületei is folytathatnak oktatási tevékenységet ezen engedély hatálya alatt. Ennek azonban az a feltétele, hogy a szövetség által kidolgozott működési szabályzatban feltűntetéssék az összes oktatást végző tagegyesület, és a szövetség megfelelő felügyeletet gyakoroljon a tagegyesületek tevékenysége fölött.

Az oktatásra használt légi járműről fontos megemlíteni, hogy arra is vonatkozik az, hogy vagy a képző szervezet tulajdonában áll, vagy a képző szervezet azt tartósan bérli. Az előzőeken túl csak olyan Magyarországon nyilvántartásba vett légi jármű használható, amelyet üzembentartási engedéllyel rendelkező szervezet tart üzemben és gondoskodik a légialkalmassági követelmények teljesüléséről is.

*

A Légügyi Hivatal szakmai előadásait követően bő másfél órában további kérdések felvetésére, javaslatokra és problémafelvetésekre volt módja minden résztvevőnek a valódi párbeszéd megteremtésének jegyében. A kérdéseknek a meglévő jogszabályok alkalmazására vonatkozó részére a Légügyi Hivatal szakértői egyértelmű válaszokkal tudtak szolgálni. Azonban azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a jelenleg hatályos jogszabályok felülvizsgálatára és esetlegesen szükséges, illetve indokolt módosítására vonatkoztak, egyelőre még csak a felmerült problémát számbavétele kezdődött meg. Ezen a ponton nyilvánvalóvá vált, hogy a közös cél érdekében további szakmai egyeztetéseket kell még tartani, hogy a szükségesnek látott módosításokat a jogalkotók számára előkészítsék, ha szükséges, akkor akár külön ezekre a célfeladatokra létrehozott munkacsoportok létrehozásával.

A szakmai nap eredményességéhez az is hozzájárult, hogy a résztvevők végül közösen döntöttek a most megkezdett párbeszéd folytatásának formájáról, az érintett, siklóernyőzéssel foglalkozó oldal mozgósításáról a célok irányított megvalósítása érdekében. Mindannyiunk közös érdeke, hogy e különleges sport szerelmeseinek lehetősége legyen a tevékenység biztonságos, a szabályoknak megfelelő gyakorlására, mindamellett, hogy a légteret használó légi  járművek biztonsága a lehető legmagasabb szinten biztosított legyen. Az ehhez vezető rögös úton a hatóság jelen rendezvényével az első lépést szándékozott megtenni, remélve, hogy ez kedvező fogadtatásra talál, és hogy a résztvevők segítségével felvázolhatóak lesznek a cél felé vezető további út állomásai, illetve a most soron következő lépések. A résztvevők eddigi visszajelzései alapján a kezdet mindenképp sikeresnek, eredményesnek mondható.

Cikkünk a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával készült!