Deme János, az NKH Légügyi Hivatal Ellenőrzési Osztályának vezetője sok kortársához hasonlóan arról álmodozott kamasz korában, hogy vadászpilóta lesz belőle. S bár az akkori szigorú orvosi szabályok ezt nem tették lehetővé, az elmúlt néhány évtized bőven kárpótolta ezért.
– Mint a legtöbben, én is vitorlázórepüléssel kezdtem a pályafutásomat 1985-ben, Pipis-hegyen. Miután az orvosin „elmeszeltek”, megvigasztaltam magam egy mérnöki diplomával 1989-ben. Persze a pilótaságnak sem fordítottam hátat, 1993-ban, magán úton szereztem motoros PPL szakszót. Szerencsém volt, mivel olyan mesterektől tanulhattam, mint Ráckevy Béla és Matuz István. Innentől párhuzamosan lépdeltem a létrafokokon, mert szerencsére sosem kellett választanom a műszaki vonal és a repülés között. Az ezt követő időszak a repült idő gyűjtésével és a továbblépéshez szükséges jogosítások (oktatói, vontatói, műszer, kétmotoros jogosítás) megszerzésével, valamint elméleti tanfolyamok (CPL, ATPL) elvégzésével telt, miközben különböző repülésekkel foglalkozó magáncégeknél töltöttem be főmérnöki és repülőgép-vezetői feladatokat.
2007-ben Nagy Tamás akkori osztályvezető megkeresése után kerültem a Légiközlekedési Igazgatósághoz (a mai Légügyi Hivatal elődje). Olyan ez a pályafutás, mint egy látványos műrepülő elem. Szabályos koszorúba fonva hol a mérnöki feladat, hol a repülés kerekedik felül. A fonatot színesíti, hogy miközben ellátja a szerelői teendőket is Veres Zoltán barátja és kollégája mellett a műrepülő versenyeken és bemutatókon, addig 2009-től a megszűnéséig a Malévnál, jelenleg pedig a Wizz Airnél repül másodpilótaként.
– Nincs okom panaszra, hiszen a pályám kezdetétől védve vagyok az elszürkülés ellen. Tavaly a repülés és ellenőrzés-vizsgáztatás mellé osztályvezetői felkérést kaptam, így újabb területen bizonyíthatok. Szeretem a kihívásokat, és örülök, hogy a megszerzett ismereteimet hasznosíthatom, továbbadhatom. Komoly stratégiát igényel, hogy minden ponton helyt tudjak állni, de ez abban is segít, hogy megőrizzem, sőt fejlesszem az eddig elsajátítottakat.
– Nagy dilemma lenne, ha választania kellene, hogy mérnök vagy pilóta legyen?
– Bajban lennék, de szerencsére nem kell választanom, és azt hiszem, hogy a különböző területeken hasznos is, hogy több szempont alapján tudok mérlegelni, ha kell, és inspirációként sem utolsó ez a változatosság. Ha tehetném, a megkezdett erdőmérnöki tanulmányaimat is befejezném, de azt már nehéz lenne beleilleszteni a feladatok sorába, és az új diploma hasznosításával is gondban lennék. Így ez marad hobbiszinten, bár egy családi ház udvara inkább kertészkedést igényel, mint erdészkedést.
– Bátrabb vagy óvatosabb pilóta a mérnöki, szerelői tapasztalatok és tudás birtokában?
– Azt hiszem inkább az utóbbi, hiszen az ismereteim nagyobb óvatosságra intenek. Ugyanakkor a két beosztást nem cserélgetheti az ember. Egyszer Madridban volt egy műszaki gondunk, amit öt perc alatt meg tudtam volna szüntetni, de pilótaként engem is kötnek az előírások, így le is késtük Veres Zolival az itthoni bemutatót, mert annyit kellett várni az alkatrészre. A vizsgáztatás közben alkalmazott szigort és szabálytiszteletet magamra nézve is kötelezőnek tartom, hiszen a repülés veszélyes üzem. Az uniós csatlakozással új standardok, szabályok a mérvadók, ezáltal kiegyensúlyozottabbá, egységesebbé vált a megkövetelt szint, és ez így van jól.
Amikor tavaly döntenem kellett, hogy a partvonalról veszek részt a jövőnk alakításában, vagy tevékenyen és felelősen vállalok részt az adminisztratív munkában és irányításban, szintén ez vezérelt. Az új pozícióban nem a hatalom vonzott, hanem a felelősség. Én most is kérek a kollégáktól, nem parancsolok nekik, de azt kellő határozottsággal és a saját példámmal igazolva. Eddig jól működik.
A Part FCL – a hajózó biblia – bevezetésével jelentős szerep hárult ránk, hiszen adaptálni kellett: összefésülni a hazai szabályokkal, törvényekkel. Mi vagyunk az első lépcső az ügyfélkapcsolatban; fontos, hogy itthon is mindenki elégedett legyen.
Ma már itt is színes a paletta a szakszolgálati engedélyek kiadásához szükséges elméleti és gyakorlati vizsgáztatás mellett; nálunk dől el számtalan engedély sorsa. Mi engedélyezzük a légi bemutatókat, az egyedi speciális repüléseket, illetve ellenőrizzük a magyar légtérben repüléseket végrehajtó hajózószemélyzeteket. A célunk az, hogy mindenki elégedett legyen, de eközben jottányit sem sérülhet a repülésbiztonság. A másik fontos cél, hogy az EASA auditokon jól teljesítsünk.
– Vannak még beteljesületlen álmai?
– Úgy érzem, ha oválisan is, de kerek az életem. A feladataim frissen tartanak, kellően motiválnak, és a munkakörülményeink is rendezettek. Persze biztosan nem mondok nemet, ha a sors még kecsegtet új kihívásokkal, de pillanatnyilag bőven van tennivalóm és hozzá remek társaim, így elégedett vagyok, s ha újrakezdeném, nagy vonalakban ugyanezt az utat választanám.
Vincze Mara
Cikkünk a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával készült!