2013. szeptember 05. csütörtök, 13:07

Megtanulni és megosztani

Értékelés:
(0 értékelés)


Ebben a hónapban Mudra István, a Légügyi Hivatal kormánytisztviselője, ICAO koordinátora, egyben a magyar állam kijelölt nemzeti folyamatos monitoring koordinátora (NCMC) mutatkozik be olvasóinknak.









– Mi inspirálta annak idején, hogy a repülés világában keresse leendő hivatását?

– Sokakkal ellentétben én sohasem akartam pilóta lenni. Villamosmérnöknek készültem, ezt a szakirányt készítette elő a középiskola is, ahová jártam, s ha a kedvenc tanárom nem hívja fel a figyelmemet a légiforgalmi irányításra, ma nem lennék itt. Így viszont kedves barátommal, Papp Lacival jelentkeztünk irányítónak, és sikeresen felvételiztünk. Ma már kijelenthetjük mindketten, hogy jó döntés volt, mert olyan pályát választottunk, amely tele van kihívásokkal, inspirációval, és mindketten szép karriert futottunk be.

– Átfutva az eddigi állomásokat, az is tisztán látszik, hogy nem csak ama bizonyos létrafokokat járta végig lelkiismeretesen, hanem megragadott minden alkalmat a tanulásra, ismeretszerzésre...

– A fő szerelmemnek az irányítást tekintem, mert minden mást annak köszönhetek. Az ott elért eredményeim, tapasztalatom nyitott kaput a világra, s kínált olyan lehetőségeket, amelyeknek kár lett volna ellenállnom, hiszen amolyan „szellemi habfürdőként” töltekezhettem általuk.

Én még Rigában végeztem, s ez egyben nyelvtanulást is jelentett, majd itthon az LRI dolgozója lettem 1980-ban és a ROK-ban honosítottam a diplomámat. A következő két évben a munka mellet végeztem Győrben a KTMF-en, megszerezve így a magyar felsőfokú végzettséget is. S tán tudat alatt azzal köszöntem meg egykori tanárom pályaválasztási ötletét, hogy az irányítói munka mellett folyamatosan oktattam, könyveket, jegyzeteket írtam a növendékeim számára, s magam is folyamatosan tanultam, nem hagytam ki egyetlen kínálkozó alkalmat sem, hogy fejlesszem magam. Így lettem a főállású irányítói munka mellett szakoktató a ROK-ban és minden más szakirányú képzési helyeken. A mai napig megragadok minden lehetőséget arra, hogy az évtizedek alatt megszerzett szakmai tudást és tapasztalatot megoszthassam a jelenlegi és leendő kollégáimmal előadások és jegyzetek formájában is. Minden területen csapatjátékos vagyok, akinek fontos a teammunka. Az elvem: megtanulni, megosztani.

Ennek köszönhetően 2007-ig számtalan pozícióban dolgoztam az irányítótól kiindulva egészen az LRI légiforgalmi szakág igazgatói posztjáig. Tevékeny részese lehettem régi nagy vágyam, az önálló légiforgalmi szolgáltató szervezet, a HungaroControl megteremtésének, s e folyamat végén méltónak találtak az igazgatói poszt pályázati elnyerésére is.

A másik fontos állomás és tapasztalatszerző hely a Budapest Airport Zrt. volt, ahol repülőtér-szakmai tudásom felhasználásával repülésbiztonsági vezetőként dolgoztam majd’ három éven át. Sok fontos ismeretet, kapcsolatot köszönhetek ennek az időszaknak, mert nemzetközi szervezetekkel is együtt dolgozhattam, s ez új távlatokat nyitott előttem – de a hazai repülés előtt is.

– Stílusosan szólva a rakéta harmadik lépcsőjét is beindította már...

– 2011. június 15-e óta dolgozom a Nemzeti Légiközlekedési Hatóság Légügyi Hivatalánál, előbb a polgári repülőtéri és környezetvédelmi osztály vezetőjeként, illetve 2011. július 7-e óta ICAO nemzeti folyamatos monitoring koordinátor (NCMC) vagyok, s ez új lendületet és inspirációt jelent a pályámon. Tavaly novembertől az LH-n belül valamennyi, az ICAO CMA-val kapcsolatos kérdés koordinálása az én feladatom, és idén márciusban lettem a szakmai tanácsadó cím birtokosa. Jó érzéssel tölt el, hogy itthon és a világban is részem van abban, hogy jobb színben lássák a munkánkat, s lehetőségem van arra, hogy kiállhassak a céljaink, érdekeink mellett. Komoly feladat ez és felelősség is jár ezzel, hiszen a megítélésünk sok másra is befolyással lehet, és van mit csiszolni, finomítani az állam és az ICAO viszonyán, illetve akad még összefésülni való a nemzetközi és a hazai jogalkotás és jogalkalmazás területén is. Ahogy Churchill híres mondása után kissé szabadon fogalmazva mondhatnám: az államé az oroszlánszív, az én tisztem pedig az üvöltés. Most minden energiánkkal azon fáradozunk, hogy a folyamatos megfelelésben és az auditok során a lehető legjobb eredményt érjük el. Ebben a munkában nagy hasznát veszem megszerzett ismereteimnek, tapasztalataimnak. Egyébként változatlanul a műegyetemi tanítás jelenti számomra az aktív pihenést, így legalább folyamatosan tréningben tartom magam, miközben fel is tölt az új közeg. Ezért is kísérem figyelemmel ma is az irányítással kapcsolatos híreket, változásokat is, mert bár aktív munkára már nem használható, de máig élő a szakszolgálati engedélyem „lelke” azon a területen is.

– Honnan ez a végtelen energia és munkabírás?

– Szeretem a munkámat, de szerencsés is vagyok, mert az elkötelezettségemet a Jóisten mindig nehéz, de izgalmas, kihívásokkal teli feladatokkal hálálta meg. Nagy része van ebben türelmes és támogató „hátországomnak” is. A hitvesem egykor szakmabeli volt – légiutas-kísérő – s mint ilyen, komoly empátiával segíti a munkámat ma is. S bár annak ellenére, hogy a repülés közege és szeretete „genetikailag” adott volt, csodálatos leányunk tehetséges énekművész-jelöltként legfőképpen a szférák zenéjéhez vonzódik. Így azután saját szakmai álmaimat, terveimet továbbra is magam igyekszem megvalósítani. Ebben remek kollégáim is segítenek, s bennük olyan emberekre leltem, akikkel valóra válthatom mindezt.


Vincze Mara

Cikkünk a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával készült!

vissza a tetejére