Ferkel Lászlót kamaszként jobban érdekelték a műszaki pálya kihívásai, mint maga a repülés, és ma, a pályája delelőjén mégis egy olyan osztály vezetője, amely a hazai repülés biztonságáért felel. Igaz, míg eljutott idáig, lelkiismeretesen megjárta az idevezető létra minden fokát.
– A műszaki érdeklődés nem hiányzott belőlem soha, de ha egészen őszinte akarok lenni, akkor a felnőttkor küszöbén azért döntöttem úgy, hogy a Malévnél tanulok tovább, mert nem vágytam sorkatonai babérokra. Zsebemben a József Attila Gépészeti Technikum bizonyítványával ezért is jelentkeztem repülőgép-műszerésznek a rádió- és lokátorműszerész szakra. Közben a sors fintoraként megszűnt a szolgálat alóli kibúvó lehetősége is, de engem akkor már jobban érdekelt a leendő hivatásom, mint a mentesség. Így aztán innen már egyenes út vezetett Szolnokra, a Repülő Műszaki Főiskola polgári szakára (repülő sárkány és hajtómű-üzembentartó kar, erőgépész szak, sárkány-hajtómű tagozat).
És ahogy az lenni szokott, én is rákaptam a tanulásra, így másoddiplomaként elvégeztem az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervező szakát is.
– Szolnokról egyenesen a Malévhez vezetett az útja?
– Igen, 1983-tól a főiskola elvégzése után a Technológiai Osztály rendszertechnológiai részlegénél lettem rendszertechnológus mérnök, 1986-tól pedig a megbízhatósági részlegnél elemző mérnökként dolgoztam. Majd 1989. január 1-jén a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Légügyi Igazgatóságának Repülésbiztonsági és Repülésvédelmi Osztályára kerültem áthelyezéssel, ahol a repülőbalesetek és rendkívüli repülőesemények vizsgálata, valamint az éves repülésbiztonsági elemzések elkészítése volt a feladatom. Hasonló feladatot láttam el négy évig a nemzetközi követelmények teljesítése érdekében a 2002. január 2-án megalakult független balesetkivizsgáló Polgári Légiközlekedés Biztonsági Szervezetnél is, ahová a Légügyi Igazgatóságtól szintén áthelyezéssel kerültem.
– A mostani munkahelyén mikor kezdett el dolgozni?
– A Polgári Légiközlekedési Hatóságnál 2006-ban helyezkedtem el mint repülésbiztonsági felügyelő, majd a következő évben rám bízták a Repülésbiztonsági Osztály vezetését. 2008 és 2011 között a Légiközlekedési Igazgatóság repülésbiztonsági felügyelőjeként tevékenykedtem, majd 2012-től megbízást kaptam a Légügyi Hivatal Repülésbiztonsági Osztályának vezetésére.
– Már az eddigiek is egyértelműen igazolják, hogy az ön pályája nem sok lehetőséget tartogatott az unatkozásra, elszürkülésre, pedig arról még szót sem ejtettünk, hogy hány tanfolyam elvégzésével gazdagította az ismereteit.
– Unatkozni valóban nem volt időm. Aki a repülés közelében él, annak folyamatos tanulással illik lépést tartania a technikai fejlődéssel és a repülésben mérvadó nemzetközi és hazai szervezetek követelményrendszerével is. Még a legkisebb vizsgálandó esemény is új ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagítja az abban résztvevőket, amit elemzünk és megosztunk a repülésben résztvevőkkel, hogy a lehető legbiztonságosabbá tegyük a munkájukat.
Elsőként 1983-ban vettem részt Tu–134-es, Tu–154-es, majd később a Boeing 707-es, a Boeing 737-es repülőgép-típustanfolyamokon. Természetesen az ICAO légiközlekedési balesetkivizsgáló tanfolyamát is elvégeztem 1989-ben Szentpéterváron, majd 2003-ban a TÜV Rheinland Inter Cert hatósági szakauditori tanfolyam következett a sorban. Légijármű-szerelői szakszolgálati engedélyeim 1983-tól élnek, amelyek a nemzetközi előírásoknak megfelelően ma már a Part-66 követelményrendszerét is kielégítik. 2008-tól máig érvényes a repülésüzemi tiszt szakszolgálati engedélyem, valamint abban az évben szereztem jogosítást, mint légiközlekedés-védelmi tiszt. A következő évben az ICAO által Bukarestben megrendezett repülésbiztonsági rendszer manager tanfolyamát végeztem el. 2011-ben az addigi ismereteimet kibővítve a Közlekedésbiztonsági Szervezet légiközlekedési balesetkivizsgálói tanfolyamán vettem részt. Olyanok vagyunk, mint a jó pap. A repülésben résztvevőknek is kötelező a folytonos tanulás, továbbképzés. S ehhez jön még a repülés nyelvének számító angol nyelv ismerete, valamint a számítógép biztonságos használata, hiszen mindkettőre naponta szükségünk van.
– Ilyennek álmodta a kezdetekkor a pályáját?
– Azt hiszem, csak keveseknek adatik meg, hogy már az indulásnál tisztában legyenek azzal, hogy mi vár rájuk, de azt, hogy nem vagyok csalódott, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma is ezt a pályát választanám. Persze vannak árnyoldalai ennek a munkának is. Ez egy szűk világ, szinte minden résztvevő a személyes ismerősünk, s így nem könnyű átesni a tűzkeresztségen, amikor egy tragédia helyszínén esetleg azzal szembesülünk, hogy magánemberként is fájó űrt hagy maga után a balesetet szenvedő…
Ugyanakkor végtelenül jó érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy a jól végzett munka jutalmaként mind több veszélyes tényezőt ki tudunk zárni a mindennapokból, és a repülés egyre biztonságosabb. Ezért olyan fontos, hogy betartassuk az előírásokat, jól szerepeljünk az auditokon és megértessük minden résztvevővel, hogy ha olykor szankcionálunk, az érte történik, nem ellene…
– Mi jelent örömet, kikapcsolódást a szabadidejében?
– Szabadidőmet legszívesebben a családommal, a barátaimmal töltöm. Szeretek kirándulni, utazni, idegen országokkal, kultúrákkal megismerkedni. Szeretem felfedezni Magyarország különböző tájait, a Mátrától kezdve a Balaton-felvidéken át a Villányi-dombokig. Amikor nem utazom, a kertem ad bőven tennivalót, hogy otthon se unatkozzak. Tavasztól őszig, amikor szép idő van, szívesen gyönyörködöm a kertben, télen pedig egy kényelmes fotelban kedvenc könyveim és zenéim társaságában élvezem az otthon melegét és békéjét.
Vincze Mara
Cikkünk a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával készült!
Fotó: NKH LH