2024 március 19

RSS Facebook

História
„Úgyszólván az utolsó békenapokban, még 1914. június 27-én Aspernban Bécs mellett Bier Henrik főhadnagy egy utassal 6170 méteres magasságot ér el és ezzel világrekordot teremtett! Bennünket, magyarokat a kétségkívül nagyszerű sporteredményen kívül ez a fényes teljesítmény még más éspedig közelről érdeklő szempontból is érintett. T. i. az a repülőgép, amelyen Bier ezt a nevezetes légi kirándulást tette, magyar repülőgép volt, a Magyar Lloyd repülőgépgyár r. t. aszódi műhelyeinek legelső s mint az eredmény mutatta, kitűnően sikerült gyártmánya.”A fent idézett sorok az 1916-ban megjelent Aero repülési szaklapban számoltak be szenzációként idehaza arról, hogy milyen sikert ért el az első, sorozatban készült, magyar gyártású Lloyd repülőgép. A gépet az aszódi repülőgépgyárban szerelték össze, s e nevezetes példányt bezárásáig a városligeti Petőfi Csarnokban berendezett repülési kiállításon nézhették meg évtizedeken át a látogatók. Azon kevés gépek egyike ez, amely túlélte mindkét háborút.Aszódon 1914-ben alakult…
1931. július 14–15-én szelte át a kanadai Harbour Grace-ből indulva Endresz György és Magyar Sándor az Atlanti-óceánt a Justice for Hungary elnevezésű Lockheed Sirius repülőgéppel. Tettükkel örökre beírták nevüket a repüléstörténet emlékkönyvébe, mivel útjukkal számos világcsúcsot is felállítottak. Rájuk emlékeztünk július 15-én a Felcsút melletti óceánrepülő emlékműnél rendezett koszorúzáson. Manapság – amikor éppen nincsenek utazási korlátozások a pandémia miatt – szinte csak órák kérdése, hogy Európából átruccanjuk a „pocsolya” túloldalára, azaz az Atlanti-óceánt átrepülve az Egyesült Államokba vagy Kanadába. Kilencvenévvel ezelőtt egy ilyen vállalkozáshoz nemcsak egy speciálisan átalakított repülőgép és sok-sok pénz kellett, hanem olyan repülőszakmai tudás és nem kevés bátorság, amely nélkül nem sikerülhetett egy ilyen misszió. Nos, Endresz György és Magyar Sándor volt az a két magyar repülő, akiknél alkalmasabb személyeknem is vállalkozhattak volna erre a küldetésre, hiszen szaktudásuk, elhivatottságuk és felkészültségük révén sikeresen teljesítették a maguk elé kitűzött célt, és…
Hiába reménykedtünk, elérkezett az a nap, amelytől annyira féltünk: a nagyvas végleg leszállt. Mára visszavonhatatlanul rögzült a tudatunkban, hogy húsz éve érintette utoljára Ferihegy betoncsíkját lágyan, simogatóan, mint aki sohasem akar megválni tőle. Száz és száz, könnyeivel küszködő vagy érzéseit magába fojtó ember gyűlt össze a repülőtéren, hogy átélje azt a soha vissza nem térő élményt, hogy még utoljára az emlékezetébe vésse, amit a Tu–154-es nyújtott minden rajongója számára. Furcsa érzés keríti hatalmába az embert, amikor átéli ezt a pillanatot, talán fel sem fogja, csak ösztönösen érzi, mit jelentett számára a Tu–154-es. A pilótáknak, légiutas-kísérőknek, szerelőknek, kivétel nélkül mindenkinek, aki kiszolgálta, ápolta vagy utasként repült ezzel a szép vonalú gépmadárral. Az évek múlásával ez az érzés még jobban erősödhet bennünk, fokozottan érezzük a hiányát, és nosztalgiával gondolunk vissza a régi időkre. Utolsó útvonalrepülésünk alkalmával mi is így voltunk ezzel, soha…
December 7-én, életének 97. évében elhunyt az Egyesült Államok légi erejének nyugállományú tábornoka, a legendás vadászpilóta, Chuck Yeager, aki a világon elsőként lépte át a hangsebességet 1947-ben egy Bell X–1-es rakéta repülőgéppel. Yeager testesítette meg az igazi hős alakját, aki bátorságával, vakmerőségével olyan határokat lépett át, amelyeket soha senki más előtte. Az első kiemelkedő tagja volt annak a berepülő pilóta csoportnak, akiket csak "Igazakként" ismerhetett meg a világ Tom Wolf nagysikerű regényének köszönhetően.Yeager 1947. október 14-én lépte át első emberként az 1 machos hanghatárt a Bell repülőgépgyár által kifejlesztett XS–1, később X–1-es rakéta repülőgéppel a kiszáradt kaliforniai Muroc-tó medre felett. Yaeger a feleségéről elnevezett Glamorous Glennis Bell X-1-es előtt.Elmondása szerint a hanghatár átlépése olyan volt, mint amikor egy sportautóval padlógázzal száguld az ember! Az amerikaiak 1948-ig titkolták a tényt, hogy neki sikerült elsőként átlépniük a hangsebességet, amikor is a britek jelentették…
Döbbenten és bénultan fogadtuk ma reggel a hírt, hogy 67 éves korában váratlanul eltávozott közülünk Váradi László, "A Váradi Laci", a magyar oldtimer repülés kiemelkedő alakja, aki barátjával, Gyetvai Attilával közösen hozta létre az Atkár Margit-kúti old timer repülőgép építő egysületet. Kezük munkája révén épült meg a Libelle kicsinyített mása, újult meg Lampich Árpád L–2-es Rómája, amelynek a repülő képes replikáját is elkészítették, és Laci segítsége nélkül nem készülhetett volna el a Goldtimer Alapítvány által felújított és ismét repülő képessé tett Bánhidi Antal által tervezett Gerle 12-es sem. Laci immár ott van a nagyok között és biztos a társaságukban hallgatja a legendás történeteiket. Csendben figyel, nem szól semmit, néha el-el mosolyog mgában amikor Lampich vagy Bánhidi felelevenít egy izgamlas sztorit a Róma svédországi útjáról vagy a Gerle 13-as Földközi-tenger kerüléséről. Mosolyog, mert azon túl, hogy betüről betűre ismeri ezeket a…
Tisztelt repülős barátok, kollégák!Trianon 100. évfordulójára megemlékező repülést szervezünk. A kezdeményezéshez bárki, bármilyen (szabályoknak megfelelő) légijárművel csatlakozhat. A részvétel önköltséges, szponzorációt nem tudunk biztosítani. Aki részt szeretne venni, annak semmi más dolga nincs, mint 2020 június 4.én csütörtökön reggel 10 óra előtt felszállni arról a reptérről, ahol a gépe van, és elrepülni a legközelebbi városig, vagy közelben lévő településig, és ott reggel 10 óra helyi időben egy rövid, 10 perces repüléssel ( "méltóságteljes" vízszintes körözés) megemlékezni a 100. évfordulóról, majd visszarepülni a bázisrepülőtérre, és leszállni. A repülését mindenki a saját felelősségére szervezi és hajtja végre, a vonatkozó szabályoknak megfelelően. Természetesen, ha egy repülőtérről több gép is részt szeretne venni, az csak emeli a megemlékezés színvonalát, de egy db légijármű is több mint a semmi. A feladat végrehajtását az időjárás nagyban befolyásolhatja, de nem valószínű, hogy a teljes országban alkalmatlan lenne…
„Megkaptuk a parancsot. Felszállás: 1956. november 4-ére virradóan, 23.40-kor. Az előírt alakzat: követő vonulás, 15-km-es távolság tartásával. Bombateher: gépenként 10 db légibomba, ebből mindegyiken 2-2 FAB-500-as és 8-8 FAB-250-es gravitációs romboló bomba. Az irányzás célpontja a felkelők központja, amely egy [film]színház épületében van a Pest nevet viselő városrészben, s ez a bázisa a magyarok fő erejének. Visszaút – jobb fordulattal Kijev felé. A repülés magassági szakaszai: 8, 6 és 3 ezer méter. Műszer szerinti sebesség 380 km/h. A világító bombákat a csoport [első és hátsó] záró gépei vetik”. Így jellemzi a szovjet távolsági nehézbombázók egykori harci bevetését az a részletes visszaemlékezés, amely az Aeromagazin novemberi számában, egy eddig ismeretlen epizódot tár az olvasók elé. A Budapest légterébe vezényelt négy szovjet bombázó repülőgép parancsnokainak nevén kívül megismerhető a legénység néhány tagja is, azonosítható a parancsnoki gép gyártási száma. Jevgenyij Podolnij másodpilótaként…
Május 27-én ismét megpróbálják elárverezni Elvis Presley egykori magángépét, egy 1962-es Lockheed Jetstart. Az üzleti gép jelenleg egy magát megnevezni nem kívánó privát gyűjtő tulajdonában van, ő szeretné a gépet most értékesíteni a Liveauctioneers és GSW Auction közreműködésével. A Jetstar az egyik első business jet típus volt az 1960-as években, s a különlegessége az, hogy négy hajóművel gyártották meglehetősen kicsi mérete ellenére. Viszont éppen azért, hogy így biztonságosan át lehessen vele repülni az óceánt. Az Elvis Presley birtokában hajdan volt jet azonban napjainkban igen lepusztult állapotban van, hiányoznak róla többek között a hajtóművek, illetve a gép belső részéhez sem nyúltak hozzá már évtizedek óta. A Jetstar több mint 30 éve az Új-Mexikó-i Roswellben lévő repülőgép temetőben várja sorsa jobbra fordulását.A repülőgépet 2008-ban már megpróbálták egyszer elárverezni a Las Vegas-i Collerctor Car aukción, ahol minimum 700 ezer, de inkább 2 millió…
Február 16-án délután negyed háromkor elrepült a budaörsi repülőtérről a svájci Ju-Air légitársaság old timer Ju–52/3M típusú repülőgépe, amely egy brit játékfilm forgatásának kapcsán ladolt Magyarország egykori nemzetközi repülőterén két nappal ezelőtt. A dübendorfi repülési múzeum kötelékébe tartozó szállítógép a "The Crown" című produkcióban szerelep majd, mint Luftwaffe repülőgép. A sorozat II. Erzsébet brit királyő életét mutatja be, s a budaörsi repülőtéren forgatott jelenetek Ezsébet ifjú korához kapcsolódnak bemutatva életét a II. világháború időszakában.A Ju–52-est ugyanaz az angol cég festette át Luftwaffe zöldre, mint amelyik tavaly a Golditmer alapítvány üzemeltetésében lévő Li–2-esből csinált Royal Air Force C–47-es szállítógépet. Így a Tantéval érkező brit filmeseket ismerősként köszönthettük, hiszen tavaly ugyanaz a csapat végezte a festő munkát a tököli hangárban, mint amelyik most itt járt a budaörsi repülőtéren.A Ju–52-es Budaörsről először még Győr-Pér repülőterére repült, ahol egy helikopter közreműködésével készítenek légi felvételeket…
1944. október 15-én délelőtt egy katonai zöld Ju–52-es várakozott a budaörsi repülőtéren. Megszokott látvány volt ez akkoriban az ország egyetlen nemzetközi repülőterén, hiszen ilyen gépekkel tartották a németek a kapcsolatot Berlinnel. A légkör azonban igen feszült volt, mert mindenki érezte, hogy aznap valami miatt vibrálás van a levegőben. A szovjet csapatok ekkor már a Tiszánál jártak és elfoglalták Szegedet és Debrecent. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós ezen a napon kívánta bejelenteni azt a proklamációt, amely révén Magyarország fegyverszünetet kért a Szovjetúniótól.Ám kora délelőtt egy különleges kommandós akció zajlott a fővárosban, amelyet Otto Skorzeny ezredes, a német elit ejtőernyősök parancsnoka és csapata hajtott végre a magyarországi német titkosrendőrséggel a Gestapóval közösen. A németek tőrbe csalták ifjabb Horthy Miklóst, a kormányzó fiát, aki egy budai lakásban találkozott volna a jugoszláv ellenállást vezető Titó tábornok egyik ügynökével. A titkos német katonai akció a Micky…
Ismét történelmi jelentőségű esemény történt október 13-án délelőtt a budaörsi repülőtéren. A Goldtimer Alapítvány 2013 kezdte el a Bánhidi Antal által tervezett Gerle repülőgépnek a felújítását, repülő képes állapotúra hozását. Ennek a folyamatnak a legújabb állomásaként ma első ízben beindították az alapítvány szakemberei a gép Walter Minor IV-3-as soros négy hengeres motorját. Jól jelzi az esemény fontosságát, hogy a a tíz órás kezdésre szinte mindenki ott sürgött forgott a gép körül, hogy szem és nem utolsó sorban fültanúja lehessen az évtizedeken át némaságra ítélt eredeti Walter erőforrás beindításának. A motor hosszú éveken keresztül pihent az atkári repülőgép építők hangárjában várva sorsának jobbra fordulását. Ez pedig akkor következhetett be, amikor a Margit-kúti old timer repülőgép építők, azaz Váradi Laciék bevállalták, hogy odaadják a motort a Goldtimer alapítványnak, hogy azt beépíthessék a Gerle 13-as replikába. Laciék Paprika Miklós repülőgép motor szerelő közreműködésével…
Különlegesen kiképzett és a legkorszerűbb fegyverekkel ellátott, ejtőernyős légideszant alakulatokat vetett be a szovjet pártvezetés utasítására az inváziós haderő 1956-ban, a magyar forradalom harcosai ellen. Az Aeromagazin történelmi sorozata az áprilisi számban leírja, hogy magyarországi és szovjet repülőtereken milyen légi csapásmérő erők álltak harci riadó készültségben azért, hogy parancsra akár vadászgép- és bombázó ezredek mérhessenek csapást a fegyveres ellenállókra. Hiteles dokumentumok alapján hírt adunk a szovjet tisztek és katonák által hazánkban  elkövetett köztörvényes bűncselekményekről (gyilkosságokról, nemi erőszakról, fosztogatásokról). Kiderül, hogy – évtizedek elteltével – közel  félszáz, Magyarországon eltűntnek nyilvánított szovjet katonáról adott át információt Moszkvának az Egyesült Államok. Utalunk arra is, hogy honnan eredhet az a mendemonda, miszerint a szovjet katonák a Duna láttán, állítólag a Szuezi-csatornánál hitték magukat. A sorozat két korábbi része bemutatta az 1956. október 19-től mozgósított szovjet légideszant erők (Baltikum, Ukrajna) magyarországi bevetésének előzményeit. Írtunk a…
Június 2 és 9 között a Goldtimer Alapítvány által felújított és üzemeltetett Li-2-es is részt vett a normandiai partraszállás 70. évfordulójára szervezett Dakotas over Normandy ejtőernyős porgramon. A feljújított HA-LIX első alkalommal repült Franciaországba, illetve a La Manche-ot átszelve Nagy-Britanniába, ahol részese lehetett az angol ünnepségen Lee-on-Solen repülőterén. Innen egy kilenc gépes Dakota kötelék tagjaként tért vissza Cherbourgba s vett részt a partraszállási ünnepségek francia részén. Az egy hetes ünnepségsorozat részleteiről az Aeromagazin júliusi számában részletes beszámolót olvashattok.Ejtőernyős dobás La Fierre felett, a vezér egy normandiai veterán C-47-es DakotaVeteránok és mai ejtőernyősök a D-nap 70. évfordulóján Normandiában
Sergei Sikorsky magyarországi látogatása során sok időnk volt arra, hogy a múltról, édesapjáról, a helikopter születéséről beszélgessünk. Olyan volt őt hallgatni, mint egy interaktív történelemkönyvet lapozgatni, hiszen ezeket történeteket nem hallomásból ismerte. Ezt ő mind átélte az elmúlt 87 évben, s a kezdeteket még az édesapja mellett.   Ahhoz, hogy az aviatika fontos eseményeinek mi magunk is a részesei lehessünk, egy dolgot kell nagyon jól megválasztani, mondta Sergei viccesen: méghozzá a szüleit. Hiszen éppen annak köszönhette ő is, hogy szemtanúja volt az elmúlt évtizedek során számos repüléstörténeti eseménynek, hogy édesapja az az Igor Sikorsky volt, akit a helikopter atyjaként ismer az egész világ. Ugyanakkor kevéssé ismert tény, hogy a világ első négymotoros óriásgépét is éppen Sergei édesapja, Igor Sikorsky tervezte és építette meg az első világháborút megelőzően. Messze a korán túlmutató szerkezet volt az Ilja Muromec, amely 1913. december 13-án…
Végre teljesen elkészült, s repül immár a Rubik Ernő által 1943-ban tervezett, majd 1953-ban Eszergomban az Aero-Ever (későbbi nevén Sportárutermelő Nemzeti Vállalat) által megépített E–778-as gyári számú, HA–RUF lajstromjelű R–18c típusú Kánya motoros vontatógép. Az első felszállást október elsején reggel tíz órakor hajtotta végre Rohács Tamás és Krauth Péter főpilóta.   Húsz év munkájának a gyümölcse volt a HA–RUF lajstromjelű Kánya első sikeres felszállása, amelyre október elsején került sor. Húsz év, sok-sok türelem és kitartás kellett ahhoz, hogy végre elkészülhessen az a repülőgép, amely a II. világháború utáni korszak első hazai tervezésű és gyártású vontatógépe volt. Az a repülőgéptípus, amely 1953-tól szolgálta a magyar sportrepülést, s egészen 1967-ig meghatározó vontatógépe volt a Magyar Honvédelmi Sportszövetségnek (MHS), illetve jogutódjának a Magyar Honvédelmi Szövetségnek (MHSZ) és a vitorlázórepülő sportnak. Sárvári Zoltán 1992-től, azaz a kezdetektől ott bábáskodott a Kánya felújása körül. Akkoriban…
Kvasz András száz esztendeje építette meg első gépét, amelyet az egyszerűség kedvéért csak Kvasz I-nek hívtak. Az 1910-ben elkészült repülőgép 1911-ben a Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. Ő volt az első aviatikus, aki Szolnokon légi bemutatót tartott a közönségnek. 1911. november 26-án jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapokban a hír, hogy Kvasz András magyar aviatikus felszáll a szandai réten.„Kvasz András merész magyar aviatikus mai vállalkozása olyan eseményt képez Szolnokon, mely nem csak a városunknak, hanem a vármegyének, a közeli vidéknek is méltán felkelti az érdeklődését. Kvasz András merész magyar aviatikus bemutatja ezúttal az összes bravúrjait. Lesz siklórepülés, magassági repülés 1000 méterig és feljebb. A felemelkedés és leszállás minden lehetőségét bemutatja és a repülés gyorsaságát is a maximumig. Közben egyik szomszédos községben túrarepülést is rendez percenként másfél kilométeres sebességgel. A felszállás…
A klasszikus értelemben vett üzleti repülés kialakulása egyidős a sugárhajtású repüléssel, mivel a gázturbina megjelenése tette lehetővé a repülőgépek nagy magasságú és nagy távolságú repülését, akár kis, 6–12 személyes gépekkel is. Bár a II. világháborút megelőző években is gyártottak magáncélra használatos kétmotoros gépeket, a „business aviation” mint fogalom a hatvanas évek óta létezik az iparágban. Bár régebben is léteztek igazán exkluzív kétmotoros magángépek, mint például az 1932-ben készült Beech Model 17 Staggerwing vagy az 1937-es Model 18 Twin Beech, de ezek inkább a fényűzésről szóltak, mintsem arról, hogy üzleti utakra jártak volna velük a tulajdonosaik. Igaz, ez utóbbi típus olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1969-ig több mint hétezer példányt gyártottak belőle. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy Amerika-szerte mintegy ötezer repülőtér található még ma is, amelyeknek alig az egy tizedére – körülbelül ötszázra – juthatunk el menetrend szerinti repülőgéppel. Már a múlt század harmincas…
A repülés elmúlt évszázada során számos olyan ember alkotott maradandót, akinek neve örökre benne marad a repülés nagy kapcsos történelemkönyvében. Ők voltak azok az úttörők, akik utat mutattak tehetségükel, bátorságukkal, olykor szerencséjükkel, s nekik köszönhetően mára az aviatika életünk természetes részévé vált, akárcsak a biciklizés vagy éppen a metrózás.Ugyanakkor azok közül, akik ezt az utat kitaposták, a számunkra sokan váltak hősökké, legendává, hiszen sajátos életfelfogásuk, tehetségük, vakmerőségük nélkül a repülés sem lett volna olyan szép, egyszerű és biztonságos, mint amilyennek ma ismerjük. Száz év elteltével azonban már egyre kevesebben vannak azok, akik ezeknek a hősi időknek a még élő tanúi, hiszen immár lassan három emberöltő is eltelt azóta, hogy Orville Wright Kitty Hawk tengerparti homokdűnéiről elsőként felemelkedett motoros gépével a levegőbe. Nemhogy a pionírok nincsnek már közöttünk, hanem azok a repülők sem, akik az I. vagy a II. világháborúban szelték…
“Meleg augusztusi hajnal volt, amikor felderítő repülésre szálltunk fel. Aznap repültem másodszor az új C.202-vel és minden mozdulatát élveztem. A Tommyk hajói egyre többször látogatták meg Máltát, mintha csak megnőtt volna a túristák érdeklődése a sziget látványosságai iránt. Mi persze nem láttuk szívesen a vendégeket, mert a hajók érkeztése után valahogy sűrűbb lett az ég az ellenünk bevetett vadászgépektől. Idegesítően jól lőttek az angol fiúk, egyre több lett a szellőzőlyuk a gépeinken. Alig ezer méteren jártunk, odalenn kékesen villódzva csillogott a tenger… A közeledő hajókat hamarabb vettük észre, mint a felettük repülő Spiteket. A konvoy valamiért elkésett. A szokás szerint előző estek még hatótávolságon kívül kellett maradniuk, majd éjjel teljes gőzzel igyekezni a biztonságosabb kikötőbe. Most meg éppen felkelt a nap és még messze kint jártak a nyílt vízen.  A két géppár éppen a fénysugarakkal szemben repült, elég gondjuk lehetett…
A libanoni polgárháború idején történt, amikor 1983. november  29-én a Malév HA–MOI lajstromjelű Il–18D típusú áruszállító repülőgépével a Budapest–Bejrut útvonalat hajtotta végre  csaknem tizenhárom tonna előhűtött marhahússal a fedélzetén. A repülőgép rendben leszállt Bejrut repülőterén, de közvetlenül a visszaindulás előtt a személyzetnek komoly problémával kellett szembenéznie. Ekkor tört ki ugyanis a libanoni háború harmadik szakasza. A harcok kiújultak, a repülőteret bizonytalan időre bezárták, és a személyzet a repülőgéppel együtt Bejrutban rekedt.A címben szereplő elfelejtett szó nem arra vonatkozik, hogy mi, akik részesei voltunk az eseményeknek, a családtagok vagy maga a repülős társadalom elfelejtette volna, mi is történt valójában. Leginkább azok felejtették el, akik ilyen lehetetlen helyzetbe hoztak minket. Azokban a háborús időkben a legtöbb légitársaság messze elkerülte ezt a környéket. Csak emlékeztetőül említem meg, hogy az 1975-ben bekövetkezett bejruti Tu–154-es katasztrófa fájdalmas emléke akkor még mindig kísértett. Ami pedig a…
A gép a Lockheed legelső nagy sikerű repülőgépei tartozik. Ezek sorendben a Vega, a Super Vega, az Orion és a Sirius repülőgépcsaládba tartoztak. 1927-ben az akkor még szinte ismeretlen kaliforniai Lockheed gyár egy felsőszárnyas, pilótakabinos, hatszemélyes utasfülkével ellátott faépítésű, gyors utasgéppel jelent meg a piacon. A gép egyik érdekessége a merevítés nélküli felső szárny volt. A gépet később továbbfejlesztették: áramvonalas futóműburkolatot és egy erősebb, NACA burkolattal ellátott, immár 420 lóerős Pratt &Whitney Wasp motort kapott. Ez a továbbfejlesztett modell kapta a „Super Vega” nevet.A lockhedd 1931–32-ben látott hozzá a következő szériaváltozat, az „Orion” gyártásához. Ez annyiban tért el a Super Vegától, hogy az eredetileg felsőszárnyas gépet egyszerűen alsószárnyassá alakították át. Az Orionnak volt egy teljesen fémépítésű változata is, és végül ez lett a világon az első behúzható futóműves utasszállító gép. A koncepció sikerét igazolta, hogy ebből a típusból sikerült először…
Amikor a Crossbow hadműveletről hallunk, igen sokunknak az 1965-ben készült kalandfilm jut az eszébe, amely Peenemünde bombázásáról szólt. Csak kevesen tudják, hogy az 1943 augusztusában felállított Crossbow Bizottság az egyre veszélyesebbé váló német rakéta- és egyéb távolsági fegyverek, valamint háttérlétesítményeik általános  megsemmisítésének programját és eljárásait dolgozta ki.Idetartoztak az akkoriban egyre nagyobb számban felfedezett V–1-es indítóállások, a különlegesen nehéz célpontoknak számító föld alatti szerelőüzemek és természetesen a V–2-es rakéták kilövőhelyei – tehát minden olyan felderített létesítmény, amely méreténél fogva gyanúsnak minősült. Ilyenek voltak a La Manche csatorna közelében fekvő Siracourt, Mimoyecques, Éperlecques és Wizernes ismeretlen céllal készülő építményei is. Legutolsó rádióbeszédében, 1945. január 30-án Hitler még mindig a „végső győzelemről” beszélt, amelyet a „csodafegyverek” hoznak majd el a német nép számára. A nemzetiszocialista propaganda 1943 óta fenyegetett a megtorló fegyverek bevetésével, a szövetséges bombázások elleni, megsemmisítő válaszcsapásokkal. El kellett hitetniük az…
A repülőgép és a lézer egyaránt a huszadik század szülötte. A lézert 1960-ban találták fel Amerikában.  Történetük több ponton is keresztezi egymást – ezúttal ezek közül veszünk néhányat szemügyre.Az alapelvek kidolgozásának elsősége körül még évtizedek múlva is elkeseredett pereskedés folyt, de az biztos, hogy az első működő berendezést a kaliforniai „Hughes” laboratóriumban helyezték üzembe. Ezzel létre is jött találkozása a repüléssel, hiszen ez a kutatóintézet az Aviátor című filmből is ismert Howard Hughes különc milliárdos által alapított repülőgépgyárhoz tartozott, és később a Boeing cég is érdekeltséget szerzett benne. A lézer működésének lényege az, hogy egy speciális közegben külső energia hatására fotonok keletkeznek, és azok a közeg két végén lévő tükrök között oda-vissza verődve egyre szaporodnak, amíg csak elegen nem lesznek ahhoz, hogy az egyik tükrön, amelyet féligáteresztőre készítenek, lézersugár formájában kilépjenek a külvilágba. Mivel a lézerfény a szokásos fénnyel ellentétben…
Sokak számára talán meglepő, de az igazi légitársaságok kora nem az I. világháború után és nem is repülőgépekkel kezdődött. Valódi, később közforgalminak nevezett, menetrend szerinti repülésekre már száz évvel ezelőtt is befizethettek azok, aki ezt a luxust megengedhették maguknak.A világ első kereskedelmi forgalomra tervezett légitársaságát, a DELAG-ot (Deutsche Luftschiff-fahrts-Aktiengesellschaft = Német Léghajózási Rt.) a friedrichshafeni Zeppelin léghajógyár kezdeményezésére 1909. november 16-án hozták létre. A vállalkozást Frankfurt am Mainban jegyezték be hárommillió márkás alaptőkével. A tulajdonosok között a Zeppelin gyár abszolút kisebbségben volt a maga négyszázezer márkás részvénypakettjével, mégis ők adták az első vezérigazgatót Alfred Colsman személyében, aki ugyanezt a tisztséget a Zeppelin repülőgépgyárban is ellátta. A többségi tulajdon a menetrend szerinti repülésben érdekelt német városok, elsősorban Frankfurt/Main és Düsseldorf kezében volt.Az első kísérleti kör- és utasrepüléseket a név nélküli és a Zeppelin gyár tulajdonában lévő LZ 6-os jelű hajóval hajtották végre.…
Novoszibirszkben orosz mérnökök egy csoportja teljességgel újjáépített egy IL-2 Sturmovik gépet. A II. világháborúban a szovjet légierő által hadrendbe állított csatarepülő maradványait Pszkov környéként egy mocsárban találták meg. Éveken át tartott a restaurálás, mígnem a frontpilóták egykori legendás kedvence a magasba emelkedett. A „légcsavartól!” vezényszó elhangzása után Vlagyimir Barszuk berepülő pilóta indította a motort és rövid nekilendülést követően, 200  méter kifutással már szárnyalt is a Sturmovik. A novoszibirszki tervező-mérnök csapat 6 éven át dolgozott a teljes restauráláson. Gyakorlatilag a Sturmovikot milliméterről milliméterre építették újjá. Komoly irattári feltáró munkát is végeztek, hiszen a gépet az egykori Szovjetúnió több üzemében is gyártották. - A IL-2-est a különféle üzemekben elétérő konstrukcióban gyártották, voltak teljesen különböző darabjaik is. Rendkívül nehéz volt egyetlen modellt újjávarázsolni – mondta Jurij Zaharov tervezeő mérnök. Ebből a gépből a szovjet légirő számára 40 ezer darab készült. A páncélzattal borítotott …
Tomás Bata 1894-ben alapította meg cipőgyárát a közép-morvaországi Zlin városkában. Fia, ifjabb Tomás, aki a huszadik század közlekedési eszköze, a repülőgép és a repülés nagy rajongója volt, 1933-ban a Zlin mellett fekvő Otkorovicében repülőgépgyárat alapított. A fokozatosság elvét betartva először vitorlázógépeket építettek. Néhány sikeres típus után kezdték el a motoros gépek gyártását. F. O. Majer főmérnök és Jaroslav Lonek főkonstruktőr 1935 elején láttak hozzá a később Zlin XII-esnek nevezett repülőgép tervezéséhez. A gépet a harmincas évek elején divatba jött túrarepülésre szánták. Az OK–BTA lajstromjelű prototípus 1935. szeptember 10-én repült először. Ez a gép még egy amerikai gyártású 37 lóerős (27 kW) Continental A40-2-es típusú motorral repült. A gép jó repülési tulajdonságokat mutatott, és megfelelt a tervezők elvárásainak. Még ugyanabban az évben elkészítették az OK–BTB jelű második prototípust is, de ebbe már egy hazai gyártású 60 lóerős (44 kW) Walter Mikron…
1925. február 22-én maga a tervező, Geoffrey de Havilland repült először a De Havilland gyár DH Moth típusjelzésű, G–EBKT lajstromjelű gépével. A prototípust a szintén a gyár által gyártott Cirrus motor hajtotta.Később a gép a gyár száz lóerős (74 kW-os) Gipsy nevű motorját kapta, s ettől kezdve nevezték „Gipsy Moth”-nak. A kétfedeles, kétüléses könnyű repülőgép nagyon hamar az angol repülőiskolák, majd később a RAF kedvelt kiképzőgépe lett. Építési anyaga acélcső és fa volt. A törzs hossztartó acélhevederekkel és átlós csövekkel merevített hegesztett acélcsőből készült. A szárny alját és a vízszintes vezérsík tetejét furnérlemezekkel borították be, a motor két oldalát felhajtható fémlemezzel védték, a repülőgép többi felületét pedig vászonborítás fedte. A pilótafülkébe való beszállás megkönnyítésére mindkét fülke mindkét oldalára lecsapható ajtókat szereltek. A gépet mindkét fülkéből lehetett vezetni. Mindkét szárnyat enyhén hátranyilazták, s a köztük lévő távolság 56 cm volt. A…
A harmincas évek kedvelt túragépe volt a német Klemm gyár Klemm 25-öse, majd ennek a továbbfejlesztett változata, a Klemm 35-ös kisgép.Dr. Hans Klemm az első világháború idején a Hansa-Brandenburg cégnél dolgozott mint tervezőmérnök. Többek között részben az ő tervei szerint készült a Magyarországon is gyártott W–29-es hidroplán is. A háború után az érdeklődése a kis fogyasztású túra- és sportgépek tervezése felé fordult. Az első ilyen gépet 1924-ben tervezte. Az L 20-as típusjelzést viselő gép nagy sikert aratott. Klemm ekkor kapta „a könnyű repülőgépek atyja” becenevet. 1926-ban gondolt egy merészet, és megalapította a Klemm GmbH repülőgépgyárat. A Böblingben működő üzem kizárólag könnyű repülőgépek gyártásával foglalkozott. Tervezőtársa, Robert Lusser segítségével egy év alatt megtervezték és legyártották az L 25-ös típusjelzésű gépet, amely nagy sikert aratott. Ebből a modellből 1927 és 1939 között több mint hétszázat építettek meg. Közben az L 25-ös sikere…
Aki a Budaörsi repülőtérre látogat, a Centro-Plane Kft irodája mellett egy Li–2-es repülőgép orr-részt talál.  A 184 393 06-os gyártási számú repülőgép 1950. augusztus 16-án hagyta el a Taskent-Vosztocsni mellett működő 84-es repülőgépgyár gyártósorát. 1951. október 1-jét követően Kiskunfélegyházán megalakult a 37. számú Önálló Felderítő és Célvontató Század, illetve Budaörsön a 49. számú Önálló Szállítórepülő Század. Részükre október 10-én három darab Li–2T, a 18439306-os, a címben szereplő, későbbi HA–LIU, a 18439307-es és a 18439310-es gyári számú repülőgép érkezett. A forradalom után, 1957 tavaszán több társával együtt a Malévhez került. Első polgári légialkalmassági bizonyítványát 1957. április 26-án állították ki. Az igényeknek megfelelően hol utas-, hol teherszállítóként üzemelt. A Li–2-es típus Malévtől való kivonása után 1964. január 4-én a repülőgépet a jegyzőkönyv szerint a Magyar Néphadsereg Légierejének adták át, de hadrendbe nem került.1964-ben, Kertész Gyula honvédtiszt irányításával Szentendrére, a Katonai Szakképző Iskolához…
A Goldtimer Alapítvány meghívására egy különleges vendég járt 2011. szeptember 14-én a budaörsi repülőtéren. A 93 éves özvegy Horthy Istvánné, a néhai kormányzóhelyettes felesége, aki fiatalkorában maga is aktív repülő volt, s vitorlázórepülésben egészen a „C” vizsgáig jutott. Látogatásának az adott apropót, hogy éppen 70 évvel ezelőtt, 1941-ben repült először Cimbora vitorlázógéppel. Így éppen itt volt az ideje megismételni az egykori felhőhajkurászást a Rubik R–11-essel. A Goldtimer Alapítvány tulajdonában lévő replika Cimbora vitorlázógép 1984-ben készült el, emléket állítva idősebb Rubik Ernő munkásságának. Ez a gép volt ugyanis az első hazai tervezésű és gyártású kétkormányos oktatógép, amely 1941-ben a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap számára készült. Az volt a cél, hogy ilyen vitorlázógépeken képezzék ki azokat a fiatalokat, akik a későbbiekben a Magyar Királyi Honvéd Légierőhöz csatlakozhattak volna mint pilóták. Mintegy hatvan példány készült el az R–11b Cimborából – ötven az esztergomi…