2011-ben a Toulouse-i székhelyű ATR repülőgépgyár adta el legtöbb turbólégcsavaros regionális utasszállító gépet világszerte. Ez azt jelenti, hogy az ebben a kategóriában eladott utasszállítók több mint 80 százalékát az európai gyártótól vásárolták a megrendelő légitársaságok. A cég sikersorozata 2005-ben kezdődött, azóta növekedett az ATR piaci részesedése ebben a szektorban. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy a gépei alacsony fogyasztásúak és az üzemeltetés tekitetben kiválóan megfelelnek a légitársaságok elvárásainak, míg komfort szempontjából pedig az utasoknak.

2011 volt eddig a legjobb éve kereskedelmi szempontból az 1981-ben alapított ATR-nek, mivel tavaly 157 új gépet adtak el a megrendelőknek, amelyen kívül további 79 gépre vonatkozó opciós szerződést is aláírtak. A megrendelések 13 darab ATR-42-esre és 144 darab ATR-72-esre  vonatkoztak, aminek köszönhetően 2012-től számítva három további évre van munkája gyárnak a gyártás és a szállítások tekintetében.

A 157 gépet 18 cég rendelte meg, amelyek közül tíz új vásárlónak számít az ATR-nél. Ezek között vannak olyan légitársaságok is, amelyek más, korábbi első generációs turbólégcsavaros gépeiket cserélik le az új ATR-ekre. Emellett az is újdonság, hogy a vásárlók mintegy 20 százaléka valamilyen lízingcég volt, ami azt erősíti, hogy egyre keresettebbek a regionális turboprop gépek is ezen a piacon.

A gyár új, ATR-72-600-as típusa 2011 májusában kapta meg a légialkalmassági bizonyítványát, amelyet követően új mércét állított fel ebben az utasszállító repülőgép kategóriában, köszönhetően azoknak az új technológiáknak, amelyeket beépítettek ebbe a típusba. A típus 2011 augusztusában debütált, s azóta már több mint 3000 órát repült a különböző légitársaságok színeiben. A megbízhatósági mutatója az ATR-72-600-asnak 99,7 százalékos.

A gyár 45 gépet adott át 2011-ben a megrendelőinek, amelyek között immár tíz darab ATR-72-600-as is volt. 2011 végére a gyár teljes megrendelés állománya 224 repülőgép volt, amelyek együttes értéke 5 milliárd amerikai dollár. A tervek szerint idén mintegy 70 darab gépet kíván átadni a gyár a megrendelőinek, amit úgy tud elérni, hogy felgyorsítja a gyártási folyamatot a nagyobb termelékenység érdekében. Ez 2013-ra már 80 gépes éves gyártási kvótát jelentene.

2011-ben az ATR megkapta az ISO 14001-es környezetvédelmi tanúsítványát is, amely révén az első olyan turboprop gyártóvá vált a világon, amelyik a gyártás és gépek teljes élettartma szempontjából is teljes mértékben környezetbarátnak számít.

A 2011-es megrendelések légitársaságok és típus szerint

A 2011-es gépátadások légitársaságok és típusok szerint

Fotó: ATR

Öt új generációs ATR-72-600-as rendelt az ausztrál Skywest Airlines, amely ráhordó légitársaságként a Virgin Australia útvonalain használja majd az új turbólégcsavaros repülőgépeket. Korábban már rendelt egyszer 13 darab ATR-t az ausztrál fuvarozó a Toulouse-i székhelyű gyártótól a szingapúri illetőségű Aviation PLC lízingcég segítségével. Ebből négy darab ATR-72-500-as változat volt, amelyeket már le is szállította az európai gyártó és további kilenc darab ATR-72-600-as, amelyek első példányai jövő évben érkeznekmajd meg a kenguruk földjére.

A mostani öt gépes megrendelés további nyolc darab ATR-72-600-as opcionális vásárlására is kiterjed. Azok a gépek pedig, amelyeket megrendeltek 2013-ban és 2014-ben érkeznek Ausztráliába. Valamennyi Skywest gép a Virgin Australia járatain repül majd a jövőben.

Fotó. ATR

Az orosz NordStar légitársaság bejelentette, hogy hét darab ATR-42-600-asra adott le megerendelést az európai repülőgépgyártónál. Az üzlet 5 gép vásárlásáról és további 2 gép opcionális beszerzéséről szól 132 millió dollár értékben. A mostani bejelentés azt a 2011 szeptemberében kötött eredeti megállapodást írta felül, amely értelmében eredetileg 2+2 gépet vásárolt volna az orosz fuvarozó.

A krasznojarszki NordStar légitársaság lesz így az első olyan orosz légitársaság, amelyik az új ATR-42-600-asokat üzemelteti majd az orosz föderációban. A cégnek jelenleg 4 darab ATR-42-500-asa van, amelyeket ezév másjuában vehették át Toulouse-ban. Miután a légitársaság megkapja az új ATR-eket, összesen 9 új turbopropja lesz forgalomban.

Kirrill Buryy, a NordStar vezérigazgatója elmondta a bejelentés kapcsán, hogy a légitársaság és az utasok is nagyon elégedettek a május óta forgalomban lévő ATR-ekkel, amelyek új színt hoztak a krasznojarszki járás légiforgalmába. Ugyanakkor nagyon várják az új generációs ATR-42-600-asok érkezését is, mivel azok megújult Armonia belső utaskabinja tovább fokozza az utaskomfortot a levékonyított üléseknek és a nagyobb széktávolságnak köszönhetően. Az új ATR-erek érkezésével pedig tovább tudják növelni a meglévő járataik számát, amelyek mellett újabb célállomásokat is be kívánnak kapcsolni a NordStar hálózatába.

Ezidáig összesen 148 megrendelés érkezett 2011-ben az ATR gyár különféle turboprop repülőgépeire, amely új éves rekordot jelent az európai gyártó számára. Emellett további 72 gépre kapott még opciós megrendelést a Toulouse-i gyár 2011 januárja óta. Oroszországban jelenleg 38 darab ATR turbólégcsavaros repülőgép van forgalomban, amelyeken kívül további 15 példány vár még átadásra.

Fotó: ATR

Trinidad és Tobago nemzeti légitársasága, a Caribbean Airlines átvette első ATR-72-600-as repülőgépét, amivel leváltja a légitársaság már igen csak koros Bombardier Q300-as gépeit, megnövelve a járatok, az elérhető városok számár, és a kapacitást.

A Port of Spain-i székhelyű fuvarozó összesen kilenc darab ATR-72-600-asra adott le megrendelést a Toulouse-i székhelyű gyártó számára. Az európai cég 68 ülésre székezve szállítja le a turbópropokat a karibi légitársaság számára. A Caribbean Airlines egyébként az első olyan fuvarozó a térségben, amelyik átvehette az ATR új generációs turbólégcsavaros repülőgépét.

Az ATR-72-600-asok az elöregedett 50 személyes kanadai Q300-asokat váltják a belföldi útvonalakon. Emellett a gépek az Air Jamaica járatain is repülni fognak azt követően, hogy a jamaikai cég megvásárolta Trinidad és Tobago nemzeti légitársaságát, a Caribbean Airlinest. Az ATR által gyártott repülőgépek egyébként igen népszerűek Latin-Amerikában, összesen 140 különféle változata repül a típusnak a földrészen és további 60 darab vár arra, hogy leszállítsák valamelyik ottani légitársaságnak.

Filippo Bagnato, az ATR vezérigazgatója a gép átadása kapcsán kiemelte, hogy az új generációs ATR-72-600-as üzemanyag fogyasztása 50 százalékkal, üzemeltetési költsége pedig 30 százalékkal kevesebb, mint más hasonló kategóriájú 70 személyes turbópropé. Emellett az ATR-72-600-as kiválóan alkalmazható rövid kifutópályáról, ami nagyon fontos szempont a világ azon térségében.

Fotó: ATR

Átadta az európai ATR repülőgépgyár a Steven F. Udvar-Házy nevével fémjelzett Air Lease Corporation által vásárolt első ATR-72-600-ast a brazil TRIP Linhas Aéreas légitársaságnak Toulouse-ban. Az új fejlesztésű regionális turbópropból összesen tizenkét darabot rendelt az ALC nyolc további gépre vonatkozó opcióval. Ezen kívül további öt ilyen gép került még az ALC közreműködésével a brazil belföldi fuvarozóhoz.

Az ATR-72-600-as a típus legújabb változata, amelyet az ATR-72-500-asból fejleszettek tovább. Ennek részeként modernizálták a gép pilótafülkéjét, illetve átalakították az utasterét. Az új ATR-72-600-asokkal a TRIP Linhas Aéreas növelni tudja majd a kapacitását a meglévő belföldi útvonalain, illetve növelheti a célállomások számát Brazíliában.

Az Air Lease Corporation azért döntött az ATR-72-600-asok vásárlása mellett - mondta köszöntőjében Steven F. Udvar-Házy - mert ez a típus az egyik legmodernebb regionáis turbóprop a piacon, ami mellett a leggazdaságosabb ilyen repülőgép és a legalacsonyabb üzemeltetési költséggel működtethető.

Az Air Lease Corporation volt az első amerikai pénzügyi befektető cég, amelyik tavaly nyáron, a Farnborough-i repülő világkiállítás és vásáron rendelést adott le az ATR új, ATR-72-600-as változatára. Tíz gépet megvásároltak, illetve tíz további ATR-vásárlására vonatkozóan pedig opciós ajánlatot tettek. Ez utóbbiból idén szeptemberben két megrendelést átalakítottak vásárlássá.

Fotó: ATR

A brazil Azul Linhas Aéreas Brasileiras légitársaság átvette első új generációs ATR-72-600 turbóprop repülőgépét a gyár toulouse-i repülőterén. Ezzel az Azul vált az új típus első latin-amerikai üzemeltetőjévé. A dél-amerikai cég összesen harminc darabot rendelt az új ATR-72-600-asból tíz további gére szóló opcióval.

Az Azul légitársaságot 2008-ban alapították, s az elmúlt három év során igen intenzív fejlődésen ment keresztül. Ennek eredményeként immár negyven célállomásra repül Brazílián belül. Ezen felül a légitásaság még Embraer EMB 190-es és 195-ös gépeket használ. A mostani gépátadásnak köszönhetően az Azul az elsők között vált az új generációs ATR-72-600-as üzemeltetőjévé. A campinasi székhelyű fuvarozó jelenleg nyolc ATR-t üzemeltet, amely gépekkel a belföldi forgalomban repüli a rövid távú útvonalait.

Jelenleg összesen ötven darab ART típusú regionális turboprop utasszállító repül Brazíliában, de ez a szám megduplázódik az elkövetkezendő három évben a dél-amerikai országban. Az új genreációs ATR-72-600-as üzemeltetési költsége 45 százalékkal kevesebb mint a piacon jelenleg repülő másik turbópropé, illetve 50 százalékkal alacsonyabb a széndiaxid kibocsájtása, mint a konkurencia turbólégcsavaros repülőgépéé.

Ugyanakkor szintén a napokban vehette át az ecuadori nemzeti légitársaság, a TAME  az első ATR-42-500-as repülőgépét, amelyet a dél-amerikai ország belföldi járatain használják majd. Az ATR és a TAME még júniusban, a párizsi repülő világkiállítás- és vásáron írt alá hráom gére szóló megállapodást, s ennek az első példányát szállította le most az európai gyártó. Az ATR-ek forgalomba állításával olyan városokat is be tudnak kapcsolni az ország vérkeringésébe, amelyek eddig csak nehezen megközelíthetőek voltak. Így viszont az új belföldi útvonalaknak köszönhetően már ezekből a régiókól is könnyen el lehet majd jutni Quitóba a fővárosba, valamint Guayaquilba, illetve ezekről a repülőterekről a világ bármely pontjára.

Fotó: ATR

A francia–olasz ATR népszerű turbólégcsavaros gépcsaládjának legkorszerűbb verziója a repülési tesztek sikeres lezárását követően a közelmúltban megkapta típusengedélyét az Európai Légügyi Hatóságtól (EASA). Az új generációs ATR–72-600-as első példánya már az idén nyáron forgalomba állhat a bevezetését vállaló marokkói légitársaság, a Royal Air Maroc Express regionális vonalhálózatán.

A toulouse-i székhelyű francia–olasz ATR tőkét kovácsol abból, hogy a több hullámban is történelmi csúcsot döntő kerozinárak miatt évről évre nő a kereslet a rövid hatótávolságú turbólégcsavaros kereskedelmi repülőgépek iránt. Ezért manapság hihetetlennek tűnik, hogy két évtizeddel ezelőtt még ódzkodtak a presztízsüket féltő menetrendszerű légitársaságok a korszerűtlennek tartott légcsavaros gépek beszerzésétől.
Ám elhamarkodott véleményüket megváltoztatták, amikor ezeket alaposabban megismerve előnyös tulajdonságaikról is meggyőződhettek. Az 1990-es évektől kezdve aztán egyre többen rendelték meg regionális forgalmuk kiszolgálására az ATR, valamint kanadai versenytársa, a Bombardier Aerospace megbízható, igénytelen és gazdaságos modelljeit szerte a világon.
Mindkét gyártó arra törekedett, hogy megszilárdítsa pozícióit a regionális utasszállító repülőgépek piacán, ezért ügyfeleik egyedi kívánságait is figyelembe vették, amikor elkészítették a gépcsaládok egyre tökéletesebb változatait. Gyártmányfejlesztési stratégiájukkal összhangban született meg az elődeinél lényegesen korszerűbb ATR–72-500-as, amely 1997 januárjában állt menetrendszerű forgalomba, illetve a Bombardier Dash 8-as szériájának legújabb változata, a 2000 februárja óta repülő Q400-as. Az időtálló konstrukciók még ma is népszerűek az üzemben tartók körében, amit ékesen bizonyítanak a folyamatosan beérkező, jelenleg is teljesítésre váró megrendelések, s persze az is, hogy színre lépésük óta számos új légitársasággal bővült mindkét gyártó ügyfélköre. Mivel így az eladási statisztikák is kedvezően alakultak, ezért érthető, hogy az újabb típusváltás tetemes költségei miatt mind az ATR, mind a Bombardier igyekezett elhalasztani a bevált modellek utódjának kifejlesztését.

Amikor aztán végre rászánták magukat gépcsaládjaik modernizálására, akkor váratlan fordulatot vettek az események. A világon végigsöprő gazdasági recesszió súlyos csapást mért az iparágra, ráadásul az is tetézte a gondokat, hogy a kerozin ára hirtelen az egekbe szökött. A válság elhúzódása miatt egyre több légitársaság állította le átmenetileg flottájának jelentős részét, miután az utazások száma drasztikusan visszaesett. Következésképpen megtorpant a légi forgalom dinamikus fejlődése. A legkritikusabb időszakban olyan méreteket öltött a halmozódó veszteség, hogy már a vezető fuvarozók léte is veszélybe került. Ilyen kedvezőtlen körülmények közepette kellett volna hozzálátni a korszerűbb utódgépek kifejlesztéséhez. A két gyártó ekkor még bízott benne, hogy előbb-utóbb konszolidálódik a helyzet, s akkor a légitársaságok előnyben részesítik majd a gazdaságos légcsavaros gépeket.
A Bombardier lépett először, így a Q400NG már 2010 januárjában szolgálatba állhatott.
A közeljövőben debütáló új generációs ATR–72-600-as megépítése gyakorlatilag a két sikeres repülőgépgyártó évtizedek óta tartó versengésére vezethető vissza, s voltaképpen válasz a konkurens kanadai Bombardier legújabb modelljére. Az ATR–72-es gépcsalád modernizálásáról hozott döntést Stéphane Mayer vezérigazgató 2007 októberében, egy Washingtonban tartott sajtókonferencián jelentette be. A fejlesztési program beindítására az eredeti terv szerint 2008 januárjában került volna sor. Csakhogy az ATR vezetősége megváltoztatta korábbi döntését, s a légitársaságok szűnni nem akaró problémái miatt bizonytalan időre elhalasztotta a kezdés időpontját. Végül aztán, mihelyt azt tapasztalták, hogy a krízis dacára szaporodnak a rendelések, szabad utat kapott a prototípus megépítése.

Az ATR azonban ekkor már jókora késésben volt kanadai riválisával szemben, ezért a tervezőmérnökök az ugyancsak korszerű ATR–72-500-as átalakítását tartották célszerűnek, méghozzá oly módon, hogy annak sárkányát módosítások nélkül átveszik. Nyilván azért választották ezt a megoldást, mert így egyrészt időt nyertek, másrészt pedig megtakaríthatták a fejlesztési költségek jelentős részét is. Az új konstrukció gyakorlatilag minden tekintetben jóval korszerűbb lett az elődjénél, ugyanis „zöld” hajtóműveket kapott, a létező legmodernebb repülőelektronikával szerelték fel, belső terét pedig az új kabinfilozófiával összhangban alakították ki.
Az ATR–72-600-as F–WWEY lajstromjelű prototípusa a szokásos földi tesztek elvégzése után 2009. július 27-én indult el kétórás szűzrepülésére. Másnap ismét felszállt állandó bázisáról, a toulouse-i repülőtérről, s ezzel megkezdte százötven órás kísérleti repülési programját, melynek során más városokba is ellátogatott.
A franciaországi Tarbes-ban és Agenban a robotpilóta viselkedését tesztelték erős szélvihar-ban, míg a svájci Luganóban lejtős futópályán gyakorolták a pilóták a fel- és leszállást. A párizsi Charles de Gaulle repülőtéren pedig azt vizsgálták a fedélzeten tartózkodó mérnökök, miként működik a számítógépes navigációs rendszer egy nagy forgalmú légikikötő zsúfolt légterében. Mivel a program során nem merültek fel különösebb rendellenességek, az Európai Légügyi Hatóság az idén május 31-én kiállította az ATR–72-600-as kereskedelmi alkalmassági engedélyét, s ezzel egyidejűleg a cég vezetősége az első forgalomképes példány üzembe állításának időpontját is kitűzte.
 

De valójában mivel is érdemelte ki az új generációs jelzőt az ATR vezérhajója? Nos, mindenekelőtt azzal, hogy két vadonatúj Pratt & Whitney PW127M típusú, gazdaságos és környezetbarát hajtóművel szerelték fel. Az egyenként 1953 kW-os új generációs turbinákat kifejezetten az ATR–72-600-as számára fejlesztették ki, s ezek a prototípus építésével egy időben kapták meg hatósági engedélyüket. A turbólégcsavaros gépet 511 km/h-s sebességgel hajtó erőforrások több előnyös tulajdonsággal is rendelkeznek. A felügyeletüket ellátó számítógépes FADEC rendszernek köszönhetően hasonló teljesítményű társaikhoz képest huszonöt százalékkal kevesebb kerozint égetnek el. Környezetszennyezési értékeik is lényegesen kedvezőbbek azoknál, ugyanis az üzemelés során harminc százalékkal kevesebb szén-dioxid kerül az égéstermékekkel bolygónk légkörébe. Emellett a korszerű hajtóművek csendesebbek is: speciális szigetelőanyagok alkalmazásával sikerült elérni, hogy hat decibellel csökkent a zajszint, egyszersmind csillapodott a vibráció is az utaskabinban. A hajtóművek csekélyebb tüzelőanyag-fogyasztása ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy az ATR–72-600-as közvetlen elődjénél ötszáz kilogrammal több, vagyis összesen 7500 kilogramm hasznos terhet szállíthat, illetve négyszáz kilométerrel meszszebbre repülhet, s ezzel 1665 kilométeresre nőtt a hatótávolsága. A többletteljesítményt bizonyára értékelni fogják azok a légitársaságok, amelyek a nemzetközi regionális forgalomban, egymástól viszonylag távol fekvő állomások kiszolgálására szeretnék használni a gépet.

Az ATR–72-600-as versenyképességét egyébként az a figyelemre méltó újdonság is javítja, mely szerint a kétfős legénység ugyanolyan körülmények között dolgozhat, mint amilyenekkel a korszerű sugárhajtóműves gépeken találkozhatunk: a papírmentes vezetőfülkében digitális műszerek és számítógép vezérelte rendszerek állnak a rendelkezésükre. A modern Pro Line 21-es integrált rendszer szoftvere biztosítja a digitális adatátvitelt, valamint a robotpilóta, a FADEC és a TCAS közötti kommunikációt. Emellett a műholdas navigáción alapuló útvonaltervezés is jelentősen megkönnyíti a pilóták munkáját, csakúgy, mint az, hogy a szükséges információk a „glass-cockpit” műszerfalán elhelyezett öt darab 15 x 20 centiméteres nagy felbontású színes képernyőn jelennek meg.
Az új generációs konstrukció fly-by-wire vezérlőrendszerét az amerikai Honeywelltől rendelték meg, a kategóriájában legfejlettebb repülőelektronikát pedig a Thales szállította. A gépet ugyanakkor a műszaki problémákra figyelmeztető ellenőrző rendszerrel is felszerelték, amely automatikusan továbbítja az információkat a földi diszpécserközpontba bármely alkatrész vagy berendezés meghibásodása esetén, de arról is azonnal értesítést küld, ha a repülőgép működésében bármilyen rendellenességet észlel.

Az újdonságok sorát azzal folytathatnánk, hogy az ATR egy neves olasz belsőépítészeti stúdiót bízott meg a gép fedélzeti szintjének kialakításával és berendezésével. A sztártervezők keze nyomán született meg az „Armonia” fantázianevű kabindizájn, amely az esztétikus és tágas utastérben nemcsak maximális kényelmet biztosít, de az utazók kellemes közérzetéről is gondoskodik. A mennyezeten energiatakarékos és változtatható fényerősségű LED világítótesteket helyeztek el, a kabint pedig olyan korszerű fedélzeti szórakoztató-rendszerrel szerelték fel, amelyhez a kalaptartók aljából lehajtható képernyők tartoznak.
A 68–74 személyes ATR–72-600-as az igényektől függően két konfigurációban (business/turista és turista) üzemeltethető. A gyártó azonban a diszkont és a charter-légitársaságok elvárásainak is eleget tesz azzal, hogy a férőhelyek számát sűrű székezéssel akár hetvennyolcra is növelhetik. Az utasteret az új filozófiának megfelelően könynyített, vagyis vékony háttámlájú ergonomikus ülésekkel rendezték be, melyekből a turistaosztályon soronként négy (2 + 2) található. A kabin első szekciójában kialakított üzleti osztályon viszont a folyosó két oldalán soronként három (1 + 2) kényelmes, bőrhuzatú fotelt helyeztek el.
Az ATR–72-600-as amúgy abból a szempontból is versenyképes, hogy elődjéhez hasonlóan igénytelen. Pontosabban a kevésbé felszerelt repülőtereken is használható, mivel nincs szüksége speciális kiszolgálóberendezésekre a poggyászok, valamint az egyéb küldemények ki- és berakodásához. Ráadásul a karbantartási költségei is alacsonyak, ugyanis hatvan olyan alkatrészpanelt tartalmaz, amelyeket a földi műszaki személyzet az üzemeltetési kézikönyvben előírt időközönként akár a repülőtéri fordulóidő alatt is könnyedén kicserélhet. Ugyanakkor a gép olyan képességekkel is rendelkezik, hogy 1060 méteres nekifutás után a levegőbe emelkedik, illetve a magasan fekvő repülőtereken vagy szélsőséges éghajlati körülmények között is biztonságosan üzemeltethető. Nyilván ennek tudható be, hogy az ATR–72-es gépcsalád eddigi változatainak 408 példánya repül nyolcvanöt légitársaságnál a földkerekség valamennyi régiójában, s még jelenleg is huszonnyolc rendelés vár teljesítésre.

A francia–olasz gyártó bízik benne, hogy az új generációs ATR–72-600-as a légitársaságok körében népszerű elődök nyomdokába lép, hiszen napjainkig már hatvanöt biztos rendelés érkezett – ötven opcióval megfejelve – a 21 millió dolláros listaáron kínált modellre a toulouse-i értékesítési részleghez. Hagyományos ügyfelük, a brazil Azul Linhas Aereas vezeti a listát húsz biztos rendeléssel és húsz opcióval 850 millió dollár értékben. Az Air Nostrum egy 425 millió dolláros ügylet keretében konkrét igényt jelentett be tíz gépre, s ugyancsak tízre opciót is szerzett. Őket fontossági sorrendben tíz rendeléssel az Air Lease Corporation (ALC), valamint kilenc géppel a Carribean Airlines követi. A típus bevezetését vállaló marokkói regionális légitársaság, a Royal Air Maroc Express négy gépet vásárolt, s az első kész példányt már a közeli napokban átveheti. Az ATR a gyártókapacitás bővítésével mindenesetre felkészült arra, hogy a nyári hónapoktól kezdve még az idén legalább tizenöt gépet kell átadnia a légitársaságoknak.
Bármilyen meglepetéseket tartogat is a jövő, az üzemben tartók számának állandó bővülése és a pozitív piaci visszajelzések egyaránt igazolják, hogy az ügyfelek körében népszerű turbólégcsavaros regionális repülőgépek napjainkban második fénykorukat élik.  

Fotó: ATR - ATR-600