Az a kérdés, hogy van-e a Földön kívül élet, vagy még annál is messzebbre nyúlva, értelmes élet létezik-e rajtunk (földieken) kívül, régóta foglalkoztatja az emberiséget. A fantasztikus könyveken és filmeken túl az igazi lehetőséget hogy ezt a kérdést kutassuk, a tecnológiai fejlődés(ünk) tette lehetővé. A hozzánk legközelebb lévő csillag az Alfa Centauri rendszerben lévő Proxima Centauri is 4.5 fényévnyire van tőlünk, ahonnan a fény is csak évek alatt ér hozzánk. A Földön a rádiótechnológia (TV, rádió, radarok) nagyjából az elmúlt 100 év termékei. Ha eltekintenénk attól, hogy a rádióhullámok a távolság négyzetével veszítenek energiájukból ahogy elhagyják a Földet, akkor a földi civilizációt más értelmes lények az „éterbe” való belehallgatással nagyjából 100 fényévnyi távolságból vehetnék észre. Hiszen az első távíró adás kísérletek valahol az 1800-as évek végén történtek. Persze az első adások nagyon gyengék voltak itt a Földön is, így a távolságot redukálnunk kell arra az időre, amikor már elég erős adóberendezések voltak a Földön, mondjuk 50 fényév távolságra.

A mi civilizációnk többféle módon is keresi az Életet odakinnt, a mi Nap-rendszerünkön túl. Az egyik módszer, hogy figyeljük a bejövő rádióhullámokat, és értelmes élet nyomait kutatjuk a rádiózajban. Ez hasonló ahhoz, ahogy a mi földi TV és rádió zajunkból egyszer majd egy másik bolygón rájönnek, hogy a zajban értelmes élet kommunikációja zajlik. A másik, hogy életre alkalmas bolygókat keresünk földi vagy Föld körüli pályán tartózkodó nagy érzékenységű mérőeszközökkel. A más világok felé haladó műholdak vagy űrhajók egyenlőre nem nagyon játszanak szerepet a Naprendszerünkön túli kutatásban, hiszen ahhoz  a jelenlegi űr-hajtás technológiai nem elegendő hogy akár a legközelebbihez eljussunk.

Az élhető bolygók (exobolygók közötti) keresésében egy komoly felfedezést jelentett be a NASA a napokban: a Trappist-1 vörös törpe naprendszerben a Spitzer infravörös tartományban dolgozó űrteleszkóp segítségével hét bolygót fedeztek fel. A hét bolygót látni nem lehet, mert az ő napjuk fénye nem elegendő ahhoz hogy megvilágítsa őket annyira, hogy 39 fényév (ilyen messze vannak) távolságából bármilyen emberi eszözzel látni lehessen. Viszont a tudósok a Spitzer űrtávcső infravörös szenzoraiból származó adatok alapján a napjuk fényerősségének változásából és földi számítógépes szimulációkból kiszámították, hogy hány és nagyjából milyen tömegű bolygó keringhet az ottani „Nap” körül. A vörös csillag fénye és így a hője is kisebb, mint a mi napunké, így az a tény hogy a bolygók a Vénusznál is közelebb vannak hozzá nem jelenti azt, hogy ott a felszíni hőmérséklet elviselhetetlen lenne. Sőt. A tudósok számításai szerint van olyan bolygó a felfedezettek között, amelyen a hőmérséklet lehetővé teszi hogy a víz se nem kőkemény jég, se nem tűzforró pára legyen. Tehát akár az Élet valamilyen formája is létezhet rajtuk.

A hír arra adhat bizonyosságot, hogy érdemes a Naprendszeren túli világokat kutatni, mert akár belátható időn belül eljuthatunk más bolygókon lévő életjelek felismerésére.

A felfedzésről többet az Aeromagazin következő számaiban olvashattok.

Fotó/rajz: NASA/JPL-Caltech

Ismeretlen tettes ellopta a NASA amerikai űrügynökség számítógépét, amely az ISS vezérlő és ellenőrzési kódjait tartalmazta. A nem titkosított fájlokban tárolt adatok eltűnéséről Paul K. Martin, a NASA főfelügyelője tett jelentést az amerikai kongresszus előtt. Az eset – a felétetelezések szerint – 2011 márciusában történt, s úgy derült ki, hogy az intézményben belső átvilágítást végeztek. Az adatok eltűnése miatt keletkezett kár összege legalább hétmillió dollár.

A NASA főfelügyelője igyekezett megnyugtani az Egyesült Államok törvényhozásának tagjait, hogy a notebook eltűnése nem okozhat különösebb bajt. A fájlokban tárolt információ megszerzése, a kódok esetleges alkalmazása semmiféle rosszindulatú cselekedetre nem alkalmas, hiszen az adatok felhasználásához kozmikus távközlési kapcsolatrendszerre és az ISS vezérlő adatközpontjának ismeretére is szükség van. A teljes kongresszusi jelentés itt található: http://oig.nasa.gov/congressional/FINAL_written_statement_for_%20IT_%20hearing_February_26_edit_v2.pdf

A NASA berkeiben lefolytatott vizsgálat egyébként hatalmas mennyiségű bizalmas információ ellopásáról tanúskodik. Az utóbbi két esztendőben a NASA munkatársai 48 notebookot „veszítettek el”, és az ezekben tárolt információnak mindössze egy százaléka volt titkosítva.

A NASA főfelügyelőjének jelentéséből kiderült, hogy 2010–2011-ben az intézménynél 5408 számítógépes „incidenst” regisztráltak az adatbiztonság szakterületén. Tavaly a szervezetet 47 számítógépes támadás érte – az ezzel okozott kár legalább hétmillió dollár. Paul K. Martin szavai szerint az esetek között volt olyan, amikor önálló hackerek próbálgatták saját képességeiket, voltak csoportos hackertámadások, amelyek kifejezetten bizonyos adatok megváltoztatására vagy ellopására irányultak, s voltak olyanok is, amelyeket különféle államok titkosszolgálatai hajtottak végre. Az összes támadás közül tizenhárom volt eredményes. Az egyik hackertámadásról megállapították, hogy azt kínai IP-címekről indították. Ennek révén a betolakodók teljes hozzáféréshez jutottak a Pasadenában levő űrközpont reaktív mozgást kutató laboratóriumának rendszereihez és irattárához.

Különben a kínai IP-cím nem feltétlenül jelent egyben kínai illetőségű magán- vagy állami hacker akciót, de ezt az amerikaiak sem állítják. A NASA titkos adatainak ilyen döbbenetes mennyiségű eltűnése egyébként elgondolkodtató az adatbiztonság szakmai és szervezeti oldaláról nézve is. Igaz, más államokban is előfordul, hogy a legváratlanabb helyeken „vész el” különlegesen titkos adat. A brit Nukleáris Szabályozási Iroda egyik alkalmazottja néhány héttel ezelőtt egy nukleáris erőmű stressztesztjének eredményeit, valamint az erőmű területének részletes tervrajzait hagyta el Indiában egy USB adathordozón. A brit hatóságok joggal tartanak attól, hogy az adatok terroristák birtokába kerülhetnek. Az eset részletei itt olvashatók: http://www.thesun.co.uk/sol/homepage/news/politics/4135610/Nuke-of-hazard.html

Meruk József

Megkezdődött a NASA történelmi repülése a Marsra november 26-án, keleti idő szerint 10:02-kor, amikor is elstartolt az Atlas V-ös rakéta szállítóterében a Marskutató Laboratórium (MSL). Az a tudományos berendezés, amelynek egyik fő berendezése a Curiosity névre keresztelt személyautó nagyságú marsjármű. Az indítás a floridai Cape Canaveral Air Force Station-ön lévő indítóállásról történt. http://www.nasa.gov/multimedia/videogallery/index.html?media_id=122049781

Nagyon izgatottak vagyunk amiért végre elindíthattuk a világ legmodernebb laboratóriumát a Marsra – nyilatkozta a fellövést követően Charles Bolden, az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) vezetője. – Az MSL révén nagyon fontos információkat tudhatunk meg a Marsról, amely tudományos eredmények révén előkészülhetünk majd a későbbi emberes űrutazásra a "Vörös bolygóra" és olyan más helyekre, ahol még korábban nem járt ember.

A mostani küldetés során egy új fajta precíziós leszállást alkalmaznak a Marsra érés kapcsán, hogy a Curiosity marsjármű a megfelelő helyen, a Gale kráter mellett érjen majd talajt várhatóan 2012. augusztus 6-án. Ezután várhatóan két évig tartanak majd az elsődleges kutatások a Mars felszínén, amely időszak alatt azt vizsgálják, hogy a bolygó felszínén létezhetett-e valaha olyan környezet, amelyben kialakulhattak az életkörülmények, többek között az élet kémiai alkotóelemei.

A repülés első fázisában az Atlas V rakéta Föld körül pályára áll, amit követően a rakéta második fokozata egy újabb gyorsítással kilép a föld körüli pályáról, hogy elinduljon az 567 millió kilométeres útjára a Marshoz.

Az első pályamódosítás várhatóan két héten belül lesz – mondta a kilövést követően Peter Theisinger, az MSL program vezetője – amelyet megelőzően a rakéta különféle rendszereit ellenőrizzük le, illetve folytatjuk a marsi landolás előkészületeit, valamint a felkészülést a bolygó felszínén való munkára.

A Curiosity bevetése számos tekintetben eltér majd a korábbi mars járművek használatától. Többek között olyan manipulátor karja van, amelynek a segítségével különböző talajmintákat lehet venni a felszíni közetekből, porból, s ezt követően ezeket a járműben elhelyezett laboratórium analizálni is tudja majd. A Curiosity tíz különféle tudományos berendezéssel van felszerelve, amelyek együttesen tizenötször nagyobbak, mint a korábbi mars járműveken, a Spiriten és az Opportunity-n voltak. Egyes tudományos berendezések most járnak majd első ízben a Marson, mint például az a lézeres eszköz, amely segítségéve bizonyos távolságból lehet meghatározni az elemi összetevőit a közeteknek, illetve az a röntgen sugaras műszer, amely révén a különféle ásványokat lehet beazonosítani majd por alakban.

A Curiosity rover kétszer olyan hosszú, mint a Spirit vagy az Opportunity volt és ötször olyan nehéz is. Mivel a szerkezet teljes súlya közel egy tonna, ezért azt nem lehet oly módon – légzsákkal – a Mars felszínére juttatni, mint ahogyan azt a korábbi járművekkel tették. Éppen ezért az MSL-nek vagy egy rakétákkal működő fékező rendszere, s ennek a segítségével lassul majd le, illetve ereszkedik le egészen a Mars felszínére a Curiosity.

A második fokozat leválásáról készült videofelvételt itt lehet megtekinteni: http://www.nasa.gov/multimedia/videogallery

A programot az alábbi linkeken lehet nyomon követni: http://www.nasa.gov/msl and http://marsprogram.jpl.nasa.gov/msl/ .

Minden idők legmagasabb repülésért járó díját adta át a NASA azoknak a fejlesztőknek, akik a napokban megnyerték az Amerikai Űrkutatási Hivatal 2011-es CAFE Green Flight Challenge pályázatát. A NASA olyan hagyományos üzemanyaggal működő repülőgépek tervezését várta a versenyen indulóktól, amelyek nagyságrendekkel üzemanyagtakarékosabbak mint napjaink repülő szerkezetei vagy pedig olyan villanymotoros hajtásuk van, amely új generációt hozhat az elektromos repülőgépek világába.

A pályamunkákat – vagyis az elkészült repülő szerkezeteket – a Google által is szponzorált versenyen mutathatták be az indulók a kaliforniai Santa Rosában lévő Charles M. Schulz Sonoma County repülőtéren. Az elvárás az volt velük szemben szemben, hogy az általuk megtervezett és megépített repülő alkalmatosságnak el kell tudnia repülni legalább 200 mérföld távolságra (360 km) kevesebb mint két óra alatt, méghozzá úgy, hogy annyi gallon üzemanyagot használhattak csak fel a repüléshez, ahányan a gép fedélzetén tartózkodtak. Illetve ennek megfelelő mennyiségű elektromos energiát vehettek igénybe a repülőgép meghajtásához. Összesen tizennégy csapat regisztrálta magát a megmérettetésre, de mindössze háromnak sikerült teljesítenie a követelményeket. A versenyt a NASA partnere, a CAFE (Comparative Aircraft Flight Efficiency) alapítvány bonyolította le.

A fődíjat végül a Pipistrel-USA.com csapat nyerte el Taurus G4 nevű repülőgépével (felső kép), miután a kiírt feltételeknek megfelelően teljesítette a repülést elektromos repülőgépével. A második díjat, 120 ezer dollárt a kaliforniai Ramonából érkező eGenius (alsó kép) vihette haza. A nyertes Pipistrel csapat olyan elektromos hajtású repülőgéppel indult, amely képes volt a 200 mérföldes távolságot 100 mph sebességgel végig repülni. – Ez a fajta teljesítmény egy elektromos repülőgéptől két évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt – nyilatkozta a siker után Jack W. Langelaan, a győztes csoport vezetője. A Pipistelnek mintegy két éves fejlesztő munkával sikerült ezt a különleges rekordot elérnie, amely révén teljesen megújulhat a kisgépes repülés, s azon felül, hogy sokkal környezetbarátabb módon használja majd az emberiség a levegőt, új iparág, új munkahelyek is létrejöhetnek.

Fotó: CAFE Green Flight Challenge