Sikeresen teljesítette a Northrop Grumman által gyártott B–2-es Spirit lopakodó bombázó egyik példánya azt a 18 és fél órás nonstop repülését, amelyet első ízben hajtott végre az USAF az Északi Sark felett. A radarok átal mininálisan érzékelhető repülőgép annak a programnak a keretében hajtotta végre ezt a különleges feladatot, amelynek során az újonnan beépített repülési vezérlőrendszer működését tesztelték és ellenőrizték a gyár és az amerikai légierő szakemberei.

A kísérleti repülés sikerének köszönhetően immár hozzáláthat az NG a modernizált vezérlőrendszer sorozatgyártásához, hogy valamennyi B–2-es Spiritbe beépíthessék azt. A tesztrepülés során az Extremely High Frequency (EHF) Increment 1-es rendszer minden tekintetben megfelelt a US Air Force elvárásainak. A közel húsz órás repülés során – amely az Edwards légitámaszpontról indult az Északi Sarkra és oda is tért vissza – a B–2-es légi utántöltést is végrehajtott.

A most végrehajtott berepülés annak a két éve tartó modernizációs folyamatnak volt a végeredménye, amelyet az amerikai légierővel és más beszállítókkal közösen dolgozott ki a Northrop Grumman fejlesztő csapata. A teszrepülést pedig az Edwards légitámaszpont egyesített berepülőcsopotjának a vezetésel zajlott.

A B–2-es Spirit marad továbbra is az amerikai légierő egyetlen nagy hatótávolságú, nagy bombateher bevetésére alkalmas lopakodó bombázó repülőgép típusa a jövőben, amelyik alkalmas légvédelmi fedezet alatt lévő földi célpontok megsemmisítésére. Ugyanakkor a B–2-es kiegészülve a US Air Force légtérellenőrző és irányító valamint tankergép flottájával, a Spiritek a világ bármely pontjára képesek leszállás nélkül eljutni és csapást mérni, képviselve az Egyesült Államok és szövetségeseinek az érdekeit. A B-2-es légi utántöltés nélkül is képes akár 6000 mérföldre, azaz 10 800 km-re eljutni, egy légi tankolással pedig akár több mint 18 ezer km-re messze is elrepülhet, ami azt jelenti, hogy így órák alatt eljuthat bolygónk bármely pontjára, ha légi csapsmérésre van szükség az adott térségben.

Fotó: DoD

Sikeresen végrehajtotta első felszállását az új Pratt & Whitney hajtóművekkel felszerelt E-8C Joint STARS (Joint Surveillance Target Attack Radar System) célfelderítő, ellenőrző és légtérirányító légi radarállomás.

A gép egy három éves modernizációs programon van túl, amely magában foglalta a fejlesztést, a tervezést és a működést ellenőrző teszteket. Az az új hajtómű, amelyet az E-8C-be építettek eredetileg a T-3-as erőforrása, s ezt alakította át a Northrop Grumman az új elvárásoknak megfelelően. Ennek részeként például áttervezték a gázturbina pneumatikus rendszerét.

Napjainkban a Joint STARS az egyetlen olyan légtér felderítő, hadszintér ellenőrző és irányító légi egység a világon, amelyik képes bármilyen időjárási körülmények közepette repülni bármilyen távolságra, lehetővé téve a valós idejű tájékozódást a hadszíntéren a parancsnokok számára. Ilyen gépekkel jelenleg az amerikai légierő 116. és 461. ezrede repül a Warner Robins-i támaszpontról. Ezidáig összesen 70 ezer órányi harci repülést hajtottak végre az E-8C-k többek között Irak, Afganisztán és legutóbb Líbia felett.

Fotó: Northrop Grumman

November 22-én levegőbe emelkedett az amerikai Northrop Grumman és a US Navy által közösen kifejleszett X-47B repülőgép hordozóról indítható pilótanélküli harci gép rendszerének (UCAS-D) a második példánya. Ezzel felgyorsulhat a tesztprogram menete, mivel a két repülőképes példánnyal együttesen már nem csak az Edwards légitámaszponton, hanem a Patuxent River-i haditengerészeti légitámaszponton is végezhetnek majd berepüléseket az egyik X-47B-vel.

Az AV-2-es számú tesztgép első felszállása során számos kört repült le 5000 láb (1650 m) magasan a kiszáradt Rogers tó felett, majd teljesen automatikus üzemmódban landolt ismét az Edwards légitámaszpont betonján. Azáltal, hogy immár két repülőképes példányát lehet használni az X-47B-nek jelentős mértékben felgyorsulhat a berepülési program, mivel az egyik géppel továbbra is azt vizsgálhatják az Edwardson, hogy milyen repülési karakterisztikával képes az X-47-es manőverezni a levegőben, míg a második példánnyal már hozzáláthatnak a Patuxent River-i haditengerészeti légitámaszponton ahhoz, hogy előkészítsék az X-47B-t a repülőgép-hordozós tesztekre.

Vagyis arra, hogy autonóm módon leszálljon egy anyahajó fedélzetére, illetve katapult segítségével indítani lehessen a repülőgép-hordozó fedélzetéről. Ezeket először a Pax River-i támaszponton tesztelik majd, ahol imitált anyahajós fel-, és leszállásokat kell a pilótanélküli szerkezetnek végrehajtania. Emellett tesztelik még a gép precíziós navigációs komputerét is, illetve azt az új irányadó navigációs és ellenőrző szoftvert, amelyet most építettek be az X-47-esekbe. Ez utóbbi rendszer teszi lehetővé az X-47B számára, hogy precíziós leszállást hajtson végre a mozgó hajófedélzetre.

Az X-47B UCAS teljesen autonóm módon száll fel, manőverezik a levegőben és feladatát végrehajtva tér vissza a bázisára. A gép egy előre betáplált program alapján repüli le az útvonalát és a feladatát, ezért a manővereket nem egy operátor vezérli joystickkel, hanem csak felügyeli azt egy monitoron keresztül. A kezelő éppen ezért a gép repülési komputerét nem is tudja vezérelni, hanem csak a feladatával kapcsolatban adhat újabb utasításokat a pilóta nélküli repülőgépnek a repülése során.

Fotó: Northrop Grumman

Az amerikai Popular Science magazin szerkesztősége az amerikai haditengerészet és a Northrop Grumman által közösen kifejlesztett X-47B pilótanélküli harci gépet választotta 2011-ben a legjobb újdonságnak a repülés és űrkutatás kategóriában.

A csupaszárny szerkezetet a Northrop Grumman fejlesztette ki és építette meg a US Navy számára, hogy részt vehessen a haditengerészet pilóta nélküli repülőgép hordozós harcigép rendszerének a próbáján. (UCAS-D) Az X-47-es az első olyan merevszárnyú pilóta nélküli repülő szerkezet, amelyik alkalmas repülőgép-hordozóról való indításra és landolásra.

Az UCAS-D program jelenleg még tesztfázisban van, s  azt vizsgálják a pilóta nélküli repülőgéppel az Edwards légibázison, hogy miként viselkedik a gép különféle repülési konfigurációkban más-más magasságokon, különböző sebességtartományokban és eltérő súlyterheléssel. Ezt követően az X-47B átkerül a haditengerészet Patuxent River-i támaszpontjára, ahol már az anyahajós repülések tesztelésére készítik fel a járművet. Erre várhatóan 2012-ben kerülhet majd sor.

A későbbiekben – a tervek szerint 2013-tól – pedig már valós tengerészeti próbák következnek, ekkor ér el a berepülési program abba a fázisába, amikor majd végrehajtják a pilóta nélküli lopakodó tengerészeti harci géppel az első anyahajós fel- és leszállásokat. 2014-ben pedig az autonóm légi utántöltő képességét tesztelik majd az X-47-esnek.

Fotó: Northrop Grumman

A gyártó amerikai Northrop Grumman 109 millió dolláros szerződést kötött az amerikai légierővel (USAF) a B-2 Spirit lopakodó bombázók javítására vonatkozóan. A megállapodás szerint a tervező cégnek át kell alakítania a B-2-esek hátsó részét ott, ahol a hajtóművekből kiáramló gáz távozik, mivel ez a része a gépeknek állandóan tönkremegy.

Eddig folyamatos javításokkal orvosolták ezt a problémát, de mára ez már akkora költséget jelent az USAF számára, hogy olcsóbb az említett törzs szekciót áttervezni és átalakítani, mint utólagosan állandóan javítgatni. Az említett rész az a fém felület, amely a kompozitból készült burkolatot takarja a hajtóművek mögött, megóvva azokat az átégéstől. Az elmúlt évek során ez az elem folyamatos javításra szorult, mivel a repülések során állandóan sérülések keletkeztek rajta a kiáramló hajtóműgázok okozta vibráció és hőterhelés miatt. Az áttervezéstől és átépítéstől most azt várja a légierő, hogy megszűnik ez a fajta műszaki probléma a gépekkel és nem kell majd a normál javítási ciklusnál sűrűbben karbantartani ezt a részét a gépeknek.

A B-2 Spirit jelenleg a világ egyetlen nagy hatótávolságú lopakodó bombázója, amelyik képes nagy tömegű bombák és rakéták nagy pontosságú célba juttatására. Szükség esetén a B-2-esek révén az amerikai lélgierő képes a világ bármely pontján légi csapást mérni, köszönhetően annak, hogy a Spirit leszállás és légi utántöltés nélkül is elrepülhet akár több mint 10 ezer kilométeres távolságra, légi utántöltéssel pedig akár 18 ezer kilométerre. Vagyis a lopakodó bombázó földünk bármely pontjára képes eljutni akár órákon belül is.

Fotó: DoD