A Phobos-Grunt bolygóközi űrállomás megmentése még januárig elképzelhető – mondta Vlagyimir Popovkin, a Roszkoszmosz vezetője. Azt is elmondta, hogy az űrállomás addig nem süllyed a Földtől 180 kilométernél közelebbi pályára. Rámutatott, hogy a sűrűbb légrétegekbe érkezve az üzemanyaggal tele töltött kozmikus szerkezet megsemmisül. Az orosz űrkutatás rendszerhibáiról szóló sorozatunkban alább az űreszközök biztosításának hátterét mutatjuk be.

Miközben az amerikaiak már keresztet vetettek az orosz Phobos-Grunt expedícióra és orosz szakemberek is esélytelennek mondják a Mars felé tovább indulni képtelen missziót, az orosz űrhajózási ügynökség nyitva hagyja a folytatás lehetőségeit. Popovkin mégoly óvatosan is arra utalt, hogy próbálkoznak a bolygóközi állomással kapcsolatot teremteni, ám ez eddigi nem sikerült.

Az aeromagazin.hu szakírója éppen az orosz űrkísérletek biztosítási összefüggéseit értékelve hívja fel a figyelmet arra, hogy a projektek gazdáit szigorú szerződéses kötelezettségek is terhelik. Alaposan dokumentálniuk kell a meghibásodások műszaki okait, továbbá azt is, hogy minden lehetséges eszközzel megpróbálkoztak az űrállomás épségének megőrzéséért és a tudományos program folytatásáért. Ugyancsak nagy jelentősége van a Földre visszahulló darabok okozta károk megelőzésének. Vagyis, ha a Phobos-Grunt projekt orosz és külföldi résztvevői már most veszni látják a méregdrága kozmikus expedíciót, akkor is a lehetetlent kell megkísérelniük – a biztosítók szempontjából is.

 Az orosz kozmikus biztosítási rendszerre a figyelem 2011. február elején irányult különös intenzitással, amikor a Geo-IK-2 program meghiúsult. Csakhogy a Rokot hordozórakéta az előírásoknak megfelelően elvégezte a feladatát, ám a Geo-IK-2 szputnyik az orosz hadügyminisztérium „új és titkos” fejlesztése volt, s emiatt nem lehetett biztosítása, így a kár megtérítéséről se lehetett szó. Annyi bizonyos, hogy a baleset okait az orosz védelmi minisztérium és a Roszkoszmosz közösen vizsgálta. Azóta is leállt a Rokot hordozó rakéták indítása. Tudnivaló, hogy korábban 17 alkalommal indítottak ilyen rakétát és egyetlen egyszer történt meghibásodás.

Az allinsurance.ru oldal információi szerint az idén februárban történt indításkor két kockázatra kötöttek biztosítást. Az egyik a starthelyen okozott károk eshetőségére vonatkozott. Csakhogy a start szabályos volt és így károkozás aligha történhetett. A starthely becsült értéke egyébként megegyezik a mindenkori könyv szerinti értékkel. A másik biztosítható kockázat a harmadik személyekkel szemben viselt felelősség, amely a hordozórakéta első fokozatának működésekor lép fel. A hagyományok szerint ez többszáz millió rubel értékű felelősségbiztosítást jelent. A Rokot esetében tehát sem az első, sem a második biztosítási kockázat területén nem történt káresemény.

Ugyanezen a honlapon olvasható az orosz kozmikus biztosítás egy másik példája, a három GLONASSZ szputnyik tavaly decemberi lezuhanása kapcsán. Az orosz helyzet meghatározó rendszer holdjai legalább 2,5 milliárd rubelt (cca. 17,5 Md forint) értek. Idén márciusban, a Golorsz Rosszii (Ooroszország Hangja) rádióállomáson hangzott el az a bejelentés, miszerint az újabb GLONASSZ szputnyik biztosítási díjait, (a startot kétszer is elhalasztották), a Roszkoszmosz orosz állami űrhajózási ügynökség vállalatainak nyereségéből fizették. Perminov akkori Roszkoszmosz felelős elmondta, hogy azért köthettek biztosítást a szputnyikra, mert kísérleti példány volt és kivételesnek számított. „Összekapartuk rá a pénzt, hogy biztosítva legyen”. A szakember az állami űreszközök biztosítását „fájdalmas kérdésnek” nevezte. Elmondta, hogy az egész világon működik a startok civilizált biztosítása. Oroszországban nincs törvényi háttere a szputnyikok biztosításának. A Roszkoszmosz három éve előkészítette három változatban az erről szóló törvényjavaslatot, a Duma elé került, de a törvényhozásban a pénzügy-minisztérium nem támogatta. Így hivatalosan egyetlen kopejkánk sincs biztosításra – mondta az űrkutatási szakember. – Bírálni ezért persze lehet bennünket, de ettől még nem lesz pénzünk – tette hozzá.

A Roszkoszmosz a hírek szerint nem adta fel. Újabb erőfeszítéséket tesz az áldatlan biztosítási helyzet megváltoztatására. A tét az állami tulajdonú űreszközök kockázati biztosítása. A kereskedelmi célú, magánmegrendelőktől kapott megbízások szputnyikjait a megrendelők maguk biztosítják.

Idén február végén, Szergej Ivanov orosz miniszterelnök helyettes, volt hadügyminiszter felszólította a Roszkoszmoszt az összes állami űrszerkezet biztosítására – olvasható az allinsurance.ru oldalon. A politikus azt is közölte, hogy a biztosításokat piaci díjakért, közvetítők nélkül kell megkötni. A dolgok akkor ennyiben is maradtak.

Az aeromagazin.hu sorozatának 3. részében az orosz űriparban foglalkoztatott mérnökök és tudósok képzésének rendszerhibáit világítjuk meg

Meruk József

Fotó: NASA, Roscosmos

A Phobos-Grunt bolygóközi automatikus űrállomást elveszettnek tekinthetjük
- jelentette ki az orosz Interfax hírügynökségnek egy magát megnevezni nem
kívánó űrhajózási szakember.

Minden kísérletünk az űreszközzel való kapcsolat felvételére meghiúsult, s
így se telemetriai adatokat nem kaptunk, se a fedélzeti irányító rendszert
nem tudtuk működésre bírni - közölte szombat este a hírügynökség forrása.
Utalt arra is, hogy az űreszközre vonatkozó hivatalos közleményt a projekt
lezárásáról, a Roszkoszmosz  a közeli napokban kiadja.

Az aeromagazin.hu folyamatosan tudósított a Zenit-2SB hordozórakétával
indított űrállomás programjáról. A 2011. november 9-én, Bajkonurról történt
startot követően az űrállomás sikerrel vált le a rakétáról,  a tervezett
parkolópályára állt, ám onnan már nem tudta elindítani a bolygóközi pálya
elérésére szolgáló hajtóművet. Jelenleg Föld-körüli pályán halad, 250-350
km magasságban.

Meruk József

Fotó: Roscosmos

Korábbi írásaink e témában:

Rendszerhibák az orosz űrkutatásban - 1. rész (Kudarcok 2005-2011)

http://www.aeromagazin.hu
Az amerikaiak már temetik az orosz Phobos expedíciót

http://www.aeromagazin.hu

A Phobos-Grunt orosz kozmikus expedíció folytatására ugyan van még halvány remény, ám szakmai körökben egyre erőteljesebb az a vélemény, hogy az orosz űrkutatás, valamint az elméletet a gyakorlatba átültetni hivatott kozmikus ipari komplexum mélyreható rendszerhibák miatt kénytelen elszenvedni a sorozatos kudarcokat. Az aeromagazin.hu az alábbiakban áttekintést ad az utóbbi esztendők jelentősebb orosz űrhajózási fiaskóiról.

2005. június 21. –  Balesetet szenvedett a Pleszeckből indított Molnyija-M hordozórakéta, a katonai rendeltetésű Molnyija-3K távközlési holddal, valamint a Boriszoglebszk nukleáris hajtóműves tengeralattjáróról indított Volna hordozórakéta a „napvitorlával” ellátott Koszmosz-1 holddal.

2005. október 8. - az Északi Jeges-tengerbe zuhant a Rokot hordozó rakétával indított CryoSat európai hold.

2006. február 28. – A Briz-M gyorsulási blokk meghibásodása miatt a Proton-M hordozórakéta nem tudta a kijelölt pályára juttatni az ArabSat 4A arab távközlési holdat.

2006. március 29. – Az Expressz-AM11 távközlési holddal megszakadt az összeköttetés, miután űrszeméttel ütközött. Később még két hasonló távközlési hold veszett oda: 2009. áprilisában az Expressz-AM2 és 2010. áprilisában az Expressz-AM1.

2007. szeptember 6. – A második fokozat kormányzó gépezete ment tönkre és emiatt lezuhant a japán JCSAT 11 távközlési holdat szállító Proton-M hordozórakéta.

2008. március 15. - A Briz M gyorsulási blokk meghibásodása miatt a Proton M hordozórakéta nem tudta pályára állítani az AMC amerikai távközlési holdat.

2009. január 26.- A Roszkoszmosz kollégiumának tanácskozásán jelentették be, hogy odaveszett a Perszona felderítő hold. A kémhold révén az orosz haderő 2001 óta először lett volna képes a Földről operatív felvételeket készíteni. A holdat 2008. július 26-án állították pályára, de üzembe helyezni nem tudták. Egyes hírek szerint erre a projektre több mint 5 milliárd rubelt (cca. 35 Md forint) költöttek.

2009. május 22. – A Meridian – 2 távközlési holdat hibás pályára állította a Szojuz -2.1A rakéta. A baleset okat a harmadik fokozat hajtóművének idő előtti kapcsolása volt.

2009. december – Oroszország elvesztette egyetlen napmegfigyelő szputnyikját, a januárban útnak indított. A Koronasz-Foton obszervatórium pusztulásának oka vélhetően az akkumulátorok teljesítményének téves becslése volt. Az orosz közbeszerzések hivatalos honlapján a projekt értékét 175 millió rubelben jelölték meg.

2010. december 5. – A Proton-M hordozórakéta gyorsulási blokkja üzemanyag tartályának túltöltése miatt a GLONASZSZ-M három holdja nem jutott el a kijelölt pályára és az űreszközök a Csendes-óceánba hullottak. Az orosz helymeghatározó rendszerhez készült holdak megsemmisülése 2.5 milliárd rubel kárt jelentett.

2011- február 1. – A Rokot hordozórakéta nem tudta pályára állítani a Geo-IK-2 katonai holdat. A balesetet a Briz-M gyorsulási blokk meghibásodása okozta. A hold három hónap Föld-körüli keringés után megsemmisült az atmoszférában.

2011. augusztus 18. – A Proton-M hordozó rakéta hibás pályára állította az Expressz-AM4 távközlési holdat. A baleset oka a Briz-M gyorsulási blokk irányító rendszerének meghibásodása volt.

2011. augusztus 24. – A Szojuz-U hordozórakéta, amely a debütáló Progressz M-12M szállító űrhajót vitte, a bajkonuri startot követően 325 másodperccel lezuhant. A balesett azért következett be mert a Progressz nem vált le a harmadik fokozatról.

A folytatásban: Rendszerhibák az orosz  űrhajózásban - biztosítás, káresemény

Meruk József

Fotó: RSA

A 2011. november 9-én startolt orosz Phobos-Grunt szonda jelenleg Föld-körüli parkoló pályán kering és Moszkvában lázas munka folyik a vörös bolygó felé eljuttatása érdekében. Az amerikai stratégiai főparancsnokság honlapján az olvasható, hogy az űreszköz két hét múlva a Földre hullik vissz.

Miközben nyilvánvalóan nem sikerült a Phobos-Grunt saját hajtóműveinek elindítása, a nemzetközi sajtó drámai megállapításaira a Roszkoszmosz vezetői szűkszavúan reagálnak. Annyi bizonyos, hogy a Zenit 2SB hordozórakéta kifogástalanul juttatta Föld-körüli pályára az automatikus kutató állomást. Az is kiderült, hogy a program előkészítettségéről több orosz tudós aggályait fejezte ki – éppen a meghibásodott irányító rendszerek tökéletességét illetően.

A jelenleg leggyakrabban idézett állítást a világsajtó a STRATCOM-nak tulajdonítja, holott az Egyesült Államok Stratégiai főparancsnokságának honlapja nem saját véleményét tette közzé, hanem a Szabad Európa Rádió – Szabadság Rádió hírének adott helyt. Vagyis nem hivatalos kommunikéről van szó. Ennek lényege az, hogy a szonda start utáni 72 órán belüli elvesztéséről szóló állításokkal szemben a Phobos-Grunt irányítóinak még két hetük legalább van a hiba kijavítására. Ez után kerülhet a Föld légkörébe az űrállomás. A főparancsnokság honlapján a „Kozmikus szemét visszahullása a következő 60 napban” című rovatban található a hír. Az aeromagazin.hu szakírója felhívja a figyelmet arra, hogy az idézett honlap „Becsapódó objektumok méretei” című rovata az űreszköznél nem jelöl adatokat, holott a 13505 kg tömeg ismert. Ez az oldal egyébként folyamatosan frissül.

Moszkvában annyit közöltek, hogy a Phobos-Grunt napelemeit sikerült üzembe helyezni, ami reményt adhat az expedíció megmentésére. Az űreszköz azonosító katalógus száma orosz források szerint 37872,  nemzetközi lajstromszáma 2011-065А.

A Lavocskin nevét viselő orosz szövetségi kozmikus ügynökség adatai szerint az űrállomás teljes tömegéből a pályára irányító hajtóműben 7050 kg (mérgező anyagokat tartalmazó) hajtóanyag van, a Phobosra való átrepülést biztosító egységben 1050 kg, a visszatérő egységben 135 kg. Ezen kívül kobalt tartalmú anyagok is vannak az állomáson. A Föld légkörébe kerülve a jelentős mennyiségű, gyúlékony hajtóanyaggal együtt az űrállomás nagyrészt megsemmisülhet.

Meruk József