Február 13-án sikeres startot vett az Európai Űrügynökség (ESA) új hordozórakétája a Vega, amely pályára állította az első magyar műholdat is, a Masat-I-et. A Vegábal immár a kisméretű műholdaktól kezdve akár 5 tonnáig képes az ESA űreszközt Föld körüli pályára állítani a Vega, a Szojuz és az Ariane-5 hordozórakéták segítségével a Francia Guayanán lévő kouroui űrrepülőtérről.

A Vega első sikeres stratja február 13-án volt 10.00 grenwichi idő szerint (10.00 GMT), amelyet problémamentes repülés követett. A Vegával 300 kg-tól 2500 kg-ig lehet külöféle műholdakat fellőni és akár equatriális vagy nap-szinkron pályára állítani.A Vega hordozórakéta programja 2003-ban indult hét tagállam, Belgium, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország és Svájc közreműködésével.

Az első magyat műhold, a Masat-I a fellövést követően két órával állt pályára hat másik azonos méretű "Cubesat" műholddal egyetemben. Ezek az úgynevezett pikoműholdak mini mesterséges égítestek 10x10x10 cm méretűek. A Masat-I-en kívül a román Goliat, a lengyel PW-SAT, két olasz műhold, a Est@r és a UnicubeSat valamint a spanyol Xatcobeo és a francia Robusta követte a LARES műholdat, amelynek a pályára állítása mellett volt lehetőség a pikoműholdak Föld körüli pályára állítására.

A továbbiakban részletesen is beszámolunk a Masat-I-el kapcsolatos hírekről.

A Vega indításáról készült videófelvéltel az alábbi linken látható: www.esa.int

November utolsó csütörtökjén a Roszkoszmosz kollégiuma az orosz űrkutatási szervezet tudományos és műszaki állománya elöregedésének, a nagy tudású szakemberek elvándorlásának gondjairól értekezett. A megoldásra váró súlyos problémákat űrkutatási fiaskók sora jelzi. Egy terjedelmes interjúban Borisz Csertok akadémikus azt elemzi, hogy mi változott az orosz űrkutatásban, a dicsőségtől mi vezethetett a mai kudarcok sokaságához.

Az aeromagazin.hu sorozatában bemutattuk az orosz űrkutatás utóbbi években elszenvedett kudarcainak „leltárát”, majd rávilágítottunk az orosz kozmikus ágazat felelősség biztosítási anomáliáira. A befejező részt érdemes néhány általános megállapítással kezdeni. Hangsúlyozni kell, hogy a műszaki, fejlesztési, szervezési okokra visszavezethető hibák ugyan milliárdokkal mérhető tudományos, anyagi és pénzügyi károkat okoztak, mind azon által emberéletet követelő baleset nem történt sem a világűrben, sem pedig a földi kozmikus rendszerekben. Az oroszok által üzemeltetett, emberes űrrepüléseket szolgáló eszközök biztonsága nem kérdőjeleződött meg. Komoly érv erősíti ezt az állítást: a space shuttle program befejeztével,  hiszen az amerikaiak, más országokhoz hasonlóan, orosz űrhajókkal juttatnak el minden legénységet és teherszállítmányt a nemzetközi űrállomásra.

A második kiemelendő momentum az, hogy a politikai lózungok, fenyegetések soha nem válhatnak a tudományos projektek alkotó elemeivé. Ahogy annak idején az orosz (szovjet) Komarov űrhajós életébe került az esztelen felső utasításra kiadott start parancs, úgy ma sem értelmezhető realitásként az orosz kozmikus iparnak címzett államelnöki ökölrázás. A felelősség tényszerű megállapítása minden rendkívüli eseménynél az állami szakmai bizottságok feladata. Az okok feltárását eddig is döntések sora követte, ami nem ritkán járt súlyos személyi következményekkel.

Medvegyev orosz elnök ama megfogalmazása, miszerint „a világ az orosz űrkutatáson röhög” – komoly kommunikációs melléfogás. Egyfelől azért, mert a kozmikus iparban (oktatásban, kutatásban, szolgáltatásban, stb.) érintett emberek és családjaik százezreit teszi megbélyegezetté, sértetté. Másrészt tételesen valótlan állítás! Az orosz elnöki hivatal sok száz fős médiaelemző csapata bizonyára kigyűjtötte azokat a tudományos publikációkat, amelyek az egyes szakterületek közös, több nemzetet érintő veszteségeiként szólnak egy-egy orosz űrmisszió kudarcakor. Annál is inkább, mivel – ahogy a Phobosz-Grunt bolygóközi expedíció is – több ország összefogását jelenti. Méltatlan dolog tehát egy elnökválasztási kampány eszközeként felhasználni az erőfitogtatást azokkal szemben, akiken a bulvármédia  élcelődik, miközben a világ jóérzésű része a megfenyegetettekkel érez együtt.

Az orosz döntéshozók figyelmét nem kerülte el az ország kozmikus projektjeinek rendszer léptékű kudarcsorozata. Ezt jelzi a Roszkoszmosz kollégiumának tanácskozása. Az orosz űrkutatási hivatal honlapján közzétett összefoglalóból kiolvasható, hogy a jelentős űrprojektek meghiúsulását Moszkvában átfogó stratégiai gondolkodással szemlélik, s emiatt volt jelen a megbeszélésen A. Popovkin oktatás- és tudományügyi miniszter is. A témáját tekintve „szakemberképzéssel és humánerőforrás fejlesztéssel” foglalkozó tanácskozás résztvevői határozatot fogadtak el a teljes ágazatot érintően, magas képzettségű dolgozók, mérnökök és tudományos munkatársak mielőbbi munkába állításáról. Új ösztönző rendszerek bevezetését, az ágazatban végzett munka presztízsének emelését határozták el. Ennek megfelelően növelik a nagytermelékenységű munkahelyeken foglalkoztatottak személyes érdekeltségét. Növelik a bérkiegészítéseket és a munkaköri kedvezményeket. Közvetlen érdekeltsége lesz a dolgozónak a pótlékok, jutalmak megszerzésében a végtermék minősége alapján. Rugalmas ösztönzési rendszert vezetnek be a kimagasló teljesítmények elismerésére. Növelik az egyedi jutalmazást a nem hagyományos jutalmazási keretekből.

A felsoroltakból egyértelműen látszik, hogy a Roszkoszmosz tanácskozásának résztvevői mindenek előtt a fiatalok számára kívánják vonzóvá tenni, az egykor különleges becsben volt, szupertitkos ágazatban való munkavállalást. Ez az ösztönzési szemlélet az eddigi statikus kereteket dinamikussá teszi és azokról sem feledkezik meg, akik éppenséggel a fizetésük miatt távoztak a kozmikus iparból, intézetekből a versenyszférába. Rendkívüli újdonságnak ígérkezik annak a kezdeményezésnek a támogatása, hogy jöjjön létre az Oroszországi Föderáció kozmikus ágazati szakember utánpótlását végző felsőoktatási intézményeinek konzorciuma. Ez – megfigyelők szerint – hatékony lépés lehet a párhuzamosságok és a rivalizálás megszüntetése felé.

„A szovjet időkben tízszer ennyi katasztrófa volt” – jelentette ki a Ria Novosztyi sajtóügynökségnek adott terjedelmes interjúban Borisz Csertok akadémikus. A szovjet-orosz kozmikus kutatás legendás egyénisége önkritikusan beszél a saját felelősségéről, kiemelve, hogy a lelkiismeretét terhelő vétkek nem ember áldozatot jelentenek. Mind elmondta, a dolgozó szobájának falán látható holdfelszín panoráma-fénykép és az első holdminták megszerzéséhez szükséges sima leszállás, nyolc hordozórakéta és ugyanennyi űreszköz feláldozása árán történt. A siker előtt szakadatlanul tönkrement valami. „A meghibásodásokat mindig kormányzati szinten vizsgálták”. Csertok, mint a projektek műszaki vezetője sokszor állt a leváltás és a szigorú büntetés fenyegetése előtt. Aki szót emelt érte, az nem volt más, mint Szergej Koroljov főkonstruktőr. „ Nem kell most senkit büntetgetni. A megismerés, a kozmosz meghódításának folyamata ez” – mondta.

Csertok akadémikus következetesen kiáll amellett, hogy a politikának nem beleszólnia kell az űrkutatásba, hanem megfelelően kidolgozott stratégiát kell készítenie és a szakmát megbízni a végrehajtással. A kidolgozásba pedig be kell vonni a tudományos akadémiát, „amelyet sajnos manapság már nem vesznek komolyan a kozmikus programokban”. Az orosz tudós arra is figyelmeztet, hogy az űrprogramokat el kell választani az államtitkoktól, nem utolsó sorban azért, mert a Holdnak az emberi civilizáció létéhez kell kötődnie. ”Az eddigiek mellett egy új világrésznek kell lennie, ami a Hold”. Ezt egy kozmikus stratégiai programként értelmezi a tudós, aki szerint a döntéseket erről a legmagasabb politikai szinteken kell meghozni.

Gyakorlati kérdésekről szólva Csertok akadémikus megemlíti, hogy a kozmikus ágazatban egyre nehezebb kvalifikált szakmunkást találni a munkapadok mellé. A legnagyobb gondok közé sorolja, hogy a projektek finanszírozása az orosz oldalon egytized annyi forrással rendelkezik, mint az amerikaiaknál. Az orosz emberes űrrepülések jelenlegi monopóliuma az orosz szakember szerint még öt-hat évig fennállhat, de utána jön Kína, majd az amerikaiak.

Meruk József

A sorozat korábbi fejezetei az aeromagazin.hu Űrkutatás rovatában olvashatók:

Rendszerhibák az orosz űrkutatásban – 1. rész

http://www.aeromagazin.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=256:rendszerhibák-az-orosz-űrkutatásban-–-1-rész&Itemid=115

Rendszerhibák az orosz űrkutatásban (2. rész) – biztosítások, káresemények

http://www.aeromagazin.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=265:rendszerhibák-az-orosz-űkutatásban-2-rész-–-biztosítások-káresemények&Itemid=115

Az orosz-amerikai legénység két nappal a Bajkonurról történt indítás után, percnyi pontossággal érkezett meg szerda reggel a nemzetközi űrállomásra. Az immár hat fős csapatra számtalan tudományos és műszaki feladat vár, így munka a világűrben, az állomáson kívül, átdokkolás, rakodás. Az egyik teherűrhajó augusztusi elvesztése, valamint a Phobos-Grunt expedíció projektjének megtorpanása után fontos az ISS program folytatódása.

A Phobos-Grunt orosz kozmikus expedíció folytatására ugyan van még halvány remény, ám szakmai körökben egyre erőteljesebb az a vélemény, hogy az orosz űrkutatás, valamint az elméletet a gyakorlatba átültetni hivatott kozmikus ipari komplexum mélyreható rendszerhibák miatt kénytelen elszenvedni a sorozatos kudarcokat. Az aeromagazin.hu az alábbiakban áttekintést ad az utóbbi esztendők jelentősebb orosz űrhajózási fiaskóiról.

2005. június 21. –  Balesetet szenvedett a Pleszeckből indított Molnyija-M hordozórakéta, a katonai rendeltetésű Molnyija-3K távközlési holddal, valamint a Boriszoglebszk nukleáris hajtóműves tengeralattjáróról indított Volna hordozórakéta a „napvitorlával” ellátott Koszmosz-1 holddal.

2005. október 8. - az Északi Jeges-tengerbe zuhant a Rokot hordozó rakétával indított CryoSat európai hold.

2006. február 28. – A Briz-M gyorsulási blokk meghibásodása miatt a Proton-M hordozórakéta nem tudta a kijelölt pályára juttatni az ArabSat 4A arab távközlési holdat.

2006. március 29. – Az Expressz-AM11 távközlési holddal megszakadt az összeköttetés, miután űrszeméttel ütközött. Később még két hasonló távközlési hold veszett oda: 2009. áprilisában az Expressz-AM2 és 2010. áprilisában az Expressz-AM1.

2007. szeptember 6. – A második fokozat kormányzó gépezete ment tönkre és emiatt lezuhant a japán JCSAT 11 távközlési holdat szállító Proton-M hordozórakéta.

2008. március 15. - A Briz M gyorsulási blokk meghibásodása miatt a Proton M hordozórakéta nem tudta pályára állítani az AMC amerikai távközlési holdat.

2009. január 26.- A Roszkoszmosz kollégiumának tanácskozásán jelentették be, hogy odaveszett a Perszona felderítő hold. A kémhold révén az orosz haderő 2001 óta először lett volna képes a Földről operatív felvételeket készíteni. A holdat 2008. július 26-án állították pályára, de üzembe helyezni nem tudták. Egyes hírek szerint erre a projektre több mint 5 milliárd rubelt (cca. 35 Md forint) költöttek.

2009. május 22. – A Meridian – 2 távközlési holdat hibás pályára állította a Szojuz -2.1A rakéta. A baleset okat a harmadik fokozat hajtóművének idő előtti kapcsolása volt.

2009. december – Oroszország elvesztette egyetlen napmegfigyelő szputnyikját, a januárban útnak indított. A Koronasz-Foton obszervatórium pusztulásának oka vélhetően az akkumulátorok teljesítményének téves becslése volt. Az orosz közbeszerzések hivatalos honlapján a projekt értékét 175 millió rubelben jelölték meg.

2010. december 5. – A Proton-M hordozórakéta gyorsulási blokkja üzemanyag tartályának túltöltése miatt a GLONASZSZ-M három holdja nem jutott el a kijelölt pályára és az űreszközök a Csendes-óceánba hullottak. Az orosz helymeghatározó rendszerhez készült holdak megsemmisülése 2.5 milliárd rubel kárt jelentett.

2011- február 1. – A Rokot hordozórakéta nem tudta pályára állítani a Geo-IK-2 katonai holdat. A balesetet a Briz-M gyorsulási blokk meghibásodása okozta. A hold három hónap Föld-körüli keringés után megsemmisült az atmoszférában.

2011. augusztus 18. – A Proton-M hordozó rakéta hibás pályára állította az Expressz-AM4 távközlési holdat. A baleset oka a Briz-M gyorsulási blokk irányító rendszerének meghibásodása volt.

2011. augusztus 24. – A Szojuz-U hordozórakéta, amely a debütáló Progressz M-12M szállító űrhajót vitte, a bajkonuri startot követően 325 másodperccel lezuhant. A balesett azért következett be mert a Progressz nem vált le a harmadik fokozatról.

A folytatásban: Rendszerhibák az orosz  űrhajózásban - biztosítás, káresemény

Meruk József

Fotó: RSA

Sikeresen pályára állította az európai űrügynökség az új Galileo navigációs rendszer első két műholdját október 21-én a Közép-Amerikában lévő Farncia Guyanan lévő kouroui űrrepülőtérről. Az idítás azért is történelmi jelentőségű, mert ez volt az első alkalom, hogy orosz gyártású Szojuz hordozórakétát használtak a fellövéshez.

A VS01-es számú rakéta közép-európai idő szerint tegnap 12.30-kor indult arról az új kilövőállásról, amelyet a Szojuz rakétákhoz építettek a Francia Guyana-i űrközpontban. Mint az az ESA szakemberi elmondták, a Szojuz hordozórakéta fokozatai tökéletesen működtek az indítás során, majd a Fregat-MT tárolóegység a terveknek megfelelően, 23 222 km-es magasságban, 3 órával és 49 perccel az indítás után rendben pályára állította a két Galileo műholdat.

A mai nap több szempontból is történelmi jelentőségű az ESA számára - mondta köszöntőjében Jean-Jacques Dordain az ESA vezérigazgatója - mivel a Galileo program révén Európában lehetőség nyílik egy világszínvonalú műholdas navigációs rendszer működtetésére. Továbbá azért is, mert ez volt az első olyan alkalom az ESA történetében, hogy egy olyan hordozórakétát használt a műholdak pályára állításához, amilyennel annak idején a Szputnyikokat, illetve Jurij Gagarint is feljuttaták az űrbe. S ez a hordozórakéta még számos európai űreszközt állít majd pályára az ESA számára a kourou-i űrközpontból.

A tegnapi fellövés volt az első olyan alkalom, amikor nem Bajkonurból vagy Pleszetszkből indították az orosz hordozórakétát. Az Arianespace űrvállalkozás által működtetett kilövőállásról így immár nem csak a nagy 5 tonnás terhek indítására alkalmas Ariane rakéták lőhetőek fel, hanem a közepes teherbírású Szojuzok is, illetve várhatóan 2012-ben debütál majd a Vega hordozórakéta, amivel a kisebb méretű műholdakat lehet majd pályára állítani Kourou-ról.

Azáltal, hogy a Szojuz hordozórakétát az egyenllítő mentén lévő Francia Guyanan lévő repülőtérről indítják három tonnányi hasznos terhet vihet a fedélzetén a világűrbe. Ezzel szemben egy bajkonuri indítás esetén ez csak 1,7 tonna lehet.

A most pályára állított Galileo műholdakat először az ESA és a francia űrügynökség, a CNES szakemberei ellenőrzik, amit követően a SpaceOpal veszi át az irányítást a szerkezetek felett. A német DRL és az olasz Telespazio munkatársai kilencven napig tesztelik majd az új navigációs műholdakat, amelyeket két további egység 2012 nyarán követ majd a világűrbe, szintén egy Szojuz hordozórakéta segítségével.

Fotó: ESA